Alan

 A múlt héten beindult a cseléd élet visszamentem dolgozni, Jancsika is hazajött 3 hónap után, úgyhogy a nyaralásunk utolsó pár napjáról egyszerűen nem volt időm írni. Mára terveztem, hogy munka után átnézem a fotókat, videókat és majd írok egy posztot.

Még épp egy fél óra volt a műszakomból hátra, mikor hív Jancsi, hogy “apu a fűrésszel elvágta az ujját és nagyon vérzik..” mondtam, hogy negyed óra és otthon vagyok, addigis hol találják a jódot, kötszert, hívja fel az orvost, hogy megyünk ..

Szóval nem fűrész, hanem szalagcsiszoló.. a bal kéz mutatóujjának a felső ujjperce felét (oldalról) elcsiszolta a gép, körömnek annyi.. jaj, nagyon nem jó.

Az orvos a sérülés mivolta miatt nagyon nem tudott vele mit tenni, csak bekötötte, tetanuszt adott neki, antibiotikumot, fájdalomcsillapítót.. csütörtökön viszem vissza szegényt kontrollra.

És még 3 napot

.. töltöttünk el La Rochelle-ben, de már a szülinapom estéjétől az utolsó napunking másodfokú vihar riasztás volt érvényben.

Így csak közeli roadtrip-eket csináltunk, illetve az utolsó esténket a kedvenc tengerpartunkon töltöttük. 

Végülis jó változékony időnk volt, de nagyon jól éreztük magunkat itt.

48

.. lettem augusztus elsején. A progikat aznap én választottam, úgyhogy La Rochelle belvárosába mentünk, hogy bejárjuk a maradék két tornyot. 

A Tour de la Lanterne (Lámpás-torony) -t:

Ez egyrészt egy középkori világítótoronyként is üzemelt, -55 méter magas, így messziről már látható volt- másrészt pedig börtönként.  A börtönbe az elfogott és lefegyverzett ellenséges hajósokat zárták, akik a börtön mészkőfalába középkori graffitiket rajzoltak, azzal, amijük volt: lánc, kanál, köröm..volt kirakva egy mészkőtábla, meg lánc rákötve, hogy a látogatók kipróbálhassák, hogy milyen azzal “rajzolni”..

A torony legtetején pedig rögtön pszichodráma tanfolyamon is részt vettem, azaz hogyan küzdjek a durva tériszonyom ellen.. ui mikor felértünk a csúcshoz, realizáltam, hogy konkrétan a talpam épp, hogy elfér keresztbe azon a párkányon. Mondtam Alannek, hogy akkor én itt lecövekelek, nem megyek én sehová, de bíztatott, hogy végig fogni fogja a kezem és csak a messzeségbe nézzek el, úgy oké lesz. Jelentem: körbementem! 

És a Tour de la Chaîne (Lánc-torony) -t. 

Miután elkészült a Saint Nicolas torony, 1390-re felépítették a kikötő másik oldalán ezt a tornyot, a nevét amiatt kapta, mert egy hatalmas, súlyos láncot tettek keresztbe a két torony között, amit ebből a toronyból tudtak csörlővel fel-le mozgatni, így korlátozva bizonyos hajók behajózását a kikötőbe. 

Aztán lézengtünk még a belvárosban egyet, a fiúk beszédelegtek valami helyi konyak-készítő boltjába, és összekóstolgattak mindenfélét. Marci vett egy üveg gesztenyelikőrt, amit később meg is kóstoltunk mindannyian.

Aztán egy patisserie-ből összeválogattam 10 féle süti-költeményt, hazamentünk és mindet 4 felé vágva, mintha fine dining lenne :) gyönyörűen elfogyasztottuk.

Szavakkal nem lehet leírni, olyan finom volt. 

Ez volt tulajdonképpen a szülinapi kívánságom, hogy igazi francia süti csodákat kóstolhassak. 

Extra meglepiként pedig egy csodás millefeuile -tortát kaptam, de abból már csak este tudtuk egyáltalán enni.

Sütizés után még kimentünk a kedvenc tengerpartunkra fürdeni és koktélozni egyet.