Mindennapok

 Jövő héten kezdődik a suli, úgyhogy megejtettük az egyenruha-vásárlást. Elképesztő, hogy felment mindennek az ára, csak azokat a dolgokat vettük meg, amit kinőttek a fiúk, de így is €240-et költöttünk. Aztán most jönnek még a könyvek, füzetek, vizsgapapírok.. és mindeközben az iskola is próbál ezer bőrt lehúzni rólunk. Mantrázzuk, hogy már csak Marci és Beni van hátra, kibírjuk..

Nálunk full-time lesz suli, szó sincs arról, hogy lefeleznék az iskolában lévő gyerekeket, (mint pl Ausztriában, hogy egyik nap bent van, másik nap online van jelen), annyi változás lesz, hogy a Junior tanulók 8.50-kor kezdenek (Beni) és 15.45-kor végeznek, míg a Senior tanulók 9.05-16-ig. Ez a negyed órás eltolódás az  érkezés-távozást könnyíti meg. Amúgy közel 600 gyerek jár ide, emiatt a termekben minimum 1 métert biztosítanak (még jó) illetve max 24 gyerek lesz egy teremben. Ami pozitív, hogy nem a gyerekek fognak teremről teremre vándorolni, hanem a tanárok jönnek hozzájuk, kivéve persze a tesit meg a science-t.

Maszk kell ott, ahol nem tudják tartani a 2 métert. Emiatt minimum napi 3 maszk/gyerek kell, hogy legyen náluk.

Beni hétfőn kezd, Marci kedden.

Jancsinak egészen  szeptember végéig nem lesz semmi az egyetemen, akkor is javarész online lesz minden, csak a laborgyakorlat lesz személyesen megtartva.

Közben beindult a vihar szezon, nemrég volt az Ellen nevű fújt itt veszettül, de nálunk nagy gondokat nem okozott, a kukát borította csak fel, másutt volt durva, nem volt áram közel 20000 háztartásban, Kari barátjáéknak az egész melléképület tetejét levitte az éjjel, fél éjszaka az állatokat mentették (tyúk, nyúl).

Ma meg már a Francis nevű csapott le: na, ez visz most itt is mindent.. engem is majdnem, mikor végeztem a melóban és a kocsihoz mentem ki. Brutális mennyiségű esőt is hoz, lélekölő a látványa is.

A tegnapi napunk pedig az agy-felb**ás jegyében telt.

Megrendeltünk 1000 liter fűtőolajat, pár hete. Tegnap Alan kiszúrta, hogy az olajtartály csálén áll és durván végig van repedve az oldala. 

Telefon a tulajéknak, ami azért necces, mert a telefont mindig az ezeréves bácsika veszi fel, aki senkit sem ért. Elmondtuk, hogy mi van, de nem mondott semmit, csak letette.

Ok basszus, akkor felhívjuk addig is az olajosokat, hogy szipókázzák ki a tartályt és ha a tulajék hoznak egy új tartályt, akkor hozzák vissza. (A tartálykocsin van egy mérő, ami oda-visszamér, így azt is méri, hogy mennyit nyom ki magából és mennyit szív fel. Mikor ideköltöztünk így hoztunk át az addigi lakásból közel 300 liter olajat) 

Na, úgy lepattintottak, hogy ők ilyet nem csinálnak.. bakker 6 éve tőlük vesszük az olajat, és erre már nem hajlandóak. 

Hívtuk az önkormányzatot, hogy ilyen, szerintünk vészhelyzetben kit hívjunk, ki tud abban segíteni, hogy a több, mint 1000 liter olajat biztonságba helyezi. Hát kérem senki. Oldd meg. 

A tulajékról semmi hír nem volt, így már vizionáltuk, hogy mi leszünk az új Ewing család, akinek a kertjében olajföld lett.. (annyit mondott az önkormányzatis nőci, hogy ha kirobbanna a tartály oldala és elárasztaná a kertet az olaj, az nem a mi felelősségünk, hanem a tulajé.. micsoda megnyugvás.) 

Na, délután 5 körül megjelent a tulaj egyik fia, a Dopey 1, aki olyan egy mamlasz, hogy komolyan fáj a vele való kommunikáció. 

Nézte, nézte, próbálkozott, hogy biztosan ráugrottunk a tetejére, erre Alan rohadt agresszíven rádörrent, hogy már miért csinálnánk mi ilyet.. akkor még megpróbálkozott azzal, hogy szerinte csak a levegő beszorult a tartályba és attól horpadt be, erre Alan lekapta a tetőt, hogy bakker ki-be jár a levegő.

Úgyhogy arra jutott, hogy jóóól van ez így, nem hinné, hogy szétdurranna, használjuk el az olajat, aztán majd kicseréli, ha üres lesz. Leragasztotta a repedést, majd elment.

És akkor feladtuk. Ennyi. Komolyan, mi a francot lehet tenni.

Később azonban újra jött a Dopey1 a tesójával, Dopey 2-vel, akinek van egy kicsi agya.. na, ő azért nem volt ennyire optimista, mikor meglátta a tartályt.. hoztak egy másikat, leb@ták a kertbe, és adtak Alannel egy kannát, hogy akkor legyen má’ olyan kedves és eregesse át 20 literjével minimum a felét az olajnak abba a tartályba. Aztán hátha enyhül a teher, meg így hamarabb elfogy majd az olaj és akkor kicserélik. Jah, és ne felejtünk el beszerezni egy pumpát, amivel majd kiszippantjuk a földön lévő tartályból az olajat és az újba átfejtjük. 

Értem én, ezek mindig a legolcsóbb, csótány megoldást csinálják (pl tönkrement egy csap, ki kellett cserélni.. olyat hoztak, amit tuti, hogy a méh telepen kukáztak ki: nincs az a vízkőoldó, amivel fényes, tisztára tudnám takarítani, DE működik és ezeknek csak ez a lényeg.) Az olaj a miénk, nekünk lesz fontos, hogy az új tartályba bele legyen fejtve, nem nekik. 

Lehetne panasszal élni, de eddig akárhányszor fordultunk a hivatalokhoz miattuk, elhajtottak.. merthát ugye van csap, meg lesz majd olajtartály.. csak ..csak.. pff.

Gyerekszáj

Néztünk egy filmet a fiúkkal, amiben a főszereplő az anyja hamvait tologatja, jobbra-balra, nem tudja, hogy hol szórja el a mamát..

Beni: - Jut’ eszembe.. Ti mit is akartok majd a hamvaitokkal? Hova is kell majd elszórnunk? 

😅😂

Staycation -part 12- Enniscrone beach

 A hét nehezen ment, szabadság után mindig sz*r az első hét. 

Most különösképp fárasztó volt, mert a héten jött vissza a márciusban gyorsan felesketett 125 rendőrgyerek, 3 hónapra. Ezzel nem lenne gond, de én nem tudom, hogy ki-hol élt az elmúlt hónapokban, de hogy ezek az emberek mintha nem hallottak volna semmit arról, hogy milyen szabályok vannak. A folyamatos csesztetés, hogy tartsák má’ a távolságot.. fertőtlenítse már a kezét.. húzzon kesztyűt, ha kajához akar nyúlni.. lefárasztott agyilag. Aztán a csúcs hétvégén jött: a szomszéd faszi 30 éves lett, akkora bulit szervezett, hogy 2 éjjel nem aludtunk. Úgyhogy vasárnap reggel felütöttük a weather.com-ot, hol lesz napsütés, aztán arra mentünk.. 

Ebben az elmenekülős kimozdulásban az is benne volt, hogy lóg a levegőben egy lockdown a mi megyénkre is, szombaton már 200 új eset volt megint, és az egyik új gócpont itt van nálunk: egy gombafarmon dolgozók közt. 

A part csodaklassz: hosszú, végeláthatatlan homokos part, egy nagy részére kocsival is ki lehet menni.. és bár rengetegen voltak, olyan jól távol lehetett az ember a másiktól, hogy fel sem tűnt a sok ember. A homok vastag és selymes, a víz tiszta volt és már-már kellemesen langyos és a szél sem fújt nagyon,  csak kicsit simogatta az embert.

Jancsi maradt, Kaci 18 éves lett, vele töltötte a délutánt. 

Staycation -part 11 - Bouldering és minden más

 Kedden kipihentük a hosszú hétvégét, mostam, takarítottunk.. és agyalogtunk, számoltunk.. merthogy a kocsi jó, jó..de... nem minden a fogyasztás sajnos. Mióta létezik a Prius a piacon, azóta szeretnénk egy hybridet.. most lett és urva jó. De nekünk a 3 gyerekünk felnőtt méretű, és egyszerűen nem férnek el a hátsó ülésen. Az, hogy Beni hova tegye a lábát “csak” egy a sok közül.. aztán persze okoskodtak nekünk egy páran, hogy minek nekünk nagy, Jancsi már úgy sem jön sehova velünk, 4ünknek meg elég a Prius.. de egyrészt jön, ha tud, másrészt a szegény priusnak a max terhelhetősége 455 kiló, így ha mi lazán becsüccsenünk a kocsiba egy szatyrot lehetne csak betenni és rögvest meg is van a 455 kiló. Így tetszik vagy sem, ez nem nekünk való. Egy frankó rav4 hybrid bizti tök jó lenne, de majd 10 év múlva mondjuk lesz is rá pénzünk.. úgyhogy a maradék szabadnapjaimon kocsikat mentünk megnézni, és megtaláltuk a -jelenleg- nekünk valót.. egy avensis versot, amibe minden IS ( Lazac®) belefér, a bringák, van  vonóhorga is, erre majd mehet bringatartó, és később akár egy lakókocsi is. De addigis mi kempingezéseket tervezünk, 3-4 hétre, (idén is ez lett volna) és csak a sátrunk 40 kiló. Nem tudom, hogy meddig tart ki ez a kocsi, mert a Priust is 5 évre terveztük minimum, de basszus, mindent nem lehet előrelátni. Vagy csak f**ok vagyunk, nem tudom, de őszintén, pont e kapcsán mondtuk a srácoknak, hogy mi olyanok vagyunk, hogy ha nem jó valami, akkor változtatni kell rajta.. tessék megnézni, hogy hol vagyunk, és hogy honnan jöttünk. 

Szóval ezt a kocsit megnéztük Galway megyében csütörtökön, de nem sikerült dűlőre jutni az eladóval (aki egyébként 8 éve tulajdonolta a kocsit, egy helyi Toyota szerviz salesman-je és a közvetlen szomszédja a Toyota szerviz fő-szerelője, ő javította a kocsit.) Így hazajöttünk, és beígértük a fiúknak egy falmászást. Nagyon szeretik, de sajnos a közelben sehol sincs lehetőség falat mászni. Találtam egy limerick-i helyet, ahol nagyon korrekten leírták, hogy milyen előírások vannak.. na, ideterveztünk elmenni, mikor reggel várta Alant az üzenet a galwayi eladótól, hogy mienk a kocsi, ha vasárnapig elvisszük. Így délelőtt falat másztak a srácok, délután kocsit vettünk. 

A hétvégénk viszont fantasztikus nyári hétvége volt, döglesztő meleg, és bár mindenki a tengerpartokra ment, mi úgy döntöttünk, hogy a kertben sütögetünk, maradunk magunkban, sajnos durván megemelkedtek a számok (3 szomszédos megyét lezártak, se ki-be, minimum 2 hétre..) 

Mától meg újra melódia, ennyi volt a nyári szabadságom. 

Staycation - part 10 - Co Fermanagh

 11-ig kellett elhagynunk a házat, és az eredeti tervünk az volt, hogy felmegyünk a Glenveagh nemzeti parkba, de mikor az oldalukon néztem, hogy mi a szitu ezekben az időkben, leírták, hogy a kastély zárva, megnövekedett embertömeg, kevés pad, ahol piknikezni lehet, kevés parkoló..na, akkor letettünk róla. 

Úgyhogy a b-tervhez nyúltunk, ami a környék bejárása volt. A ház a Lough Erne mellett volt, ez az ír sziget egyik vadregényes tórendszere és nyugat felől mészkő hegyekkel van körül véve. Van egy út, ami felvitt a hegyre, (Maghoe Cliffs) így az egész tavat be lehetett látni, még a házat is sikerült belőni.

Aztán a hazafelé útba eső Pollnagollum barlanghoz mentünk, ami annyiból érdekes, hogy itt is forgatták a Game of Thrones egy-egy jelenetét. Itt még egy elhagyatott kőbányát is találtunk, ahol a fiúk lefárasztották magukat..és követ törtek..