Ma a tanárbá kapott el.. alapból hányok a pasastól, sunyi fajta.
A pofámba hazudott, hogy ő sosem beszélt Tomival a padfirkálós ügyben, hogy vigyem pszichológushoz a gyereket, mert:
- ha a gyerek otthon normális és az iskolában (nála) "tombol"* , akkor nagy lehet a baj, hiszen a gyerek a suliban adja ki magát. (magyarul burkoltan bevádolt, hogy presszionáljuk a gyerekünket)
- ha mindenütt problémás lenne, akkor meg pláne cihomókus kell, hiszen akkor végképp nem kerek a gyerek
Aztán finoman úgy vezette a dolgokat, hogy az jött le, hogy ha nem, akkor majd tesz azért, hogy okunk legyen elvinni..
Még nagyon fel vagyunk zaklatva, bosszantva.. és az egy dolog, hogy a vérét kívánom, de az biztos, hogy nem tesszük ki annak az ismeretlen dolognak, amitől Tominak pszichológushoz kelljen járnia.
Jelenleg abban maradtunk, hogy ahogy tudunk, az ő módszerével, betartunk neki.
Például nem rögtön vesszük ki papíron a gyereket, hanem "beteg" lesz.. majd jövő héten jelzem az iskolának, hogy elvittük a tanárbá (ja, ő nem a mi ofőnk, szerencsére) javaslatára pszichológushoz, aki azt a szakvéleményt hozta, hogy ettől az embertől tartsuk távol a gyerekünket, ui. meg van félemlítve (ez igaz is lehetne.. az állandó fenyegetettség ott volt, és hogy-hogy nem épp ez a tanár az, aki órán a renitenseket neveli.. a méter-rúddal.. a mieinket nem, sztem tart Buddytól, de mondani én is mondhatok bármit). Szóval, hogy hát ezért szeretném akkor, hogy magántanuló legyen.. vagy, hogy sz*runk az egészbe, lesz majd igazolása évvégén. Amit vagy elfogadnak, vagy sem.
Amire szintén nagy ívben sz*rhatunk, Írországban nem érdekel senkit sem, hogy ő itt most 6 vagy 7 évet végzett el. Valszeg amúgyis azt kérnénk, hogy 7.-be tegyék, azaz az ottani secondary school első osztályába. (a következő posztomban kifejtem kicsit ezt a mondatot)
*tombol: azt jelenti, hogy bemondja jelentkezés nélkül a jó megoldást. Szóval ilyen komoly dolgok ám..