Ryan Bingham

Életemben először  - és tegnapelőttig utoljára is - egy Edda-koncerten voltam talán 14 évesen....ami egy általános iskola tornatermében volt megtartva. Aztán utána valahogy nem lettem az a nagy koncertre járós fajta. Viszont szombat este Verussal elmentünk a Ryan Bingham oncertre, ami fantasztikus élmény volt.

Az egész úgy kezdődött, hogy megnéztünk egy Jeff Bridges film-et...(Jeff Bridges nagy kedvencem lett a "Big Lebowski" című alkotás nyomán), a Crazy Heart-ot, amiben a főhős egy kicsit félresikerült country-zenészt alakít. A film sem rossz...viszont a zenék benne! Nekem az is új volt, hogy a színésznek konkrétan van egy bandája, az Abiders, és ténylegesen énekel/gitározik.....de a filben lévő betétdalok nagyon bejöttek. Különösen az egyik, a Weary Kind....aminek a szerzője Ryan Bingham, akinek egy rendkívüli, rekedtes, nagyon jellegzetes hangja van, ráadásul megtudtuk, hogy ez az énekes mindössze 29 évesen énekelte ezt a dalt. Nyilván felkeltette az érdeklődésünket, és meghallgattuk a lemezeit. Éshát tetszettek. Jó a hangja, jól játszik, jók a dalai....

A srác texasi...illetve Új-Mexikói születésű, elég nehéz sorsú figura, de nagyon szerethető forma. Nem az a megjátszós, hanem inkább az "egy közölünk" típus. Szóval pár éve koncertezett itt Írországban, Dublinban lépett fel, és bár terveztük, hogy elmegyünk,de végül nem mentünk. Most viszont nem hagytuk ki.

A koncert maga a Fekete Rózsa nevű Galway-i kocsmában volt, egy kifejezetten kicsi színpadon. Fapadló, kis katedra a sarokban, oldalt a bárpult...max 100 ember fér be, ahogy saccoltam. Hát itt lépett fel Ryan Bingham, és nagyon nagy élmény volt testközelből nézni, pár méteres távolságból, ahogy játszik, ahogy énekel. A másfél órás show-t hiba nélkül lenyomta, és kábé olyan volt, mintha stúdióban felvett anyagot hallgatnánk. Őrült jó volt. A játéka is, a hangja is, a stílusa is, minden!

Idep persze nem tudok videót feltölteni, mert "túl nagy" (micsoda baromság, na mindegy)...de képeket azért hozok.

Kocsmában lenni ivás nélkül nem okés...szóval egy belvárosi luxus szállodába mentünk, itt szépen leparkoltuk a kocsit, és innen gyalogosan közelítettük meg a helyszínt, ahol így tudtunk fogyasztani alkoholos italokat, hogy kellőképpen ellazulva adjuk át magunkat az élménynek. Valamikor hajnaltájt keveredtünk vissza a hotelbe, és másnap már jöttünk is haza.

Ja, érdekesség: a kocsmában, amíg vártunk a kapunyitásra, iszogattunk, beszélgettünk, mikor feltűnt, hogy a háttérben a Kóbor jani énekel....:):) A Gyöngyhajú lány szólt a hangszórókból!

Őrült hét

Az egy dolog, hogy az idei évet úgy indítottuk, hogy új porszívó és új kávéfőző.. merthogy mikor romoljanak el, ha nem Karácsony után.

És persze, hogy a Lidl-ben csak januárban vannak fitneszgépek, jó áron, így ugyan már decemberben erre felkészültünk, hogy vegyünk egy új crosstrainert (a régit már annyiszor kellett Alannek megjavítania, hogy tudtuk, csak idő kérdése lesz, amikor végleg behal..) és egy új evezőgépet, a régi már ezer éve használhatatlan, így azt le is adtuk, mint hulladék, de komoly rákészülés volt az is, így nem esett jól a kávéfőző meg a porszívó bedöglése.

Reméltük, hogy akkor ennyi erre az évre, de hát nem..

A héten volt időpontja Marcinak a kínai nagykövetségre (tavaly óta minden, Kínába látogatónak kötelező a személyes megjelenés a nagykövetségen, ahol fotót és ujjlenyomatot is vesznek tőlük, meg egy rövid interjút is megejtenek) és a 4 gyerek meg a kísérőtanárok el is mentek. Persze csak Marci kapta meg egyedül, mert úgy tűnik én vagyok az egyetlen, aki képes értelmezni egy emailt. Elvileg a tanárok és az iskola intézte a papírok összeállítását, fénymásolatát.. de én azért -tuti, ami zicher- csináltam extra fénymásolatokat a gyereknek. És mivel csak neki voltak meg ezek a papírok egyben, ő megkapta a vízumot, míg a többieknek és a tanároknak is persze vissza kell menniük még egyszer. (csak zárójelben mondom, hogy közel €40 volt a vonatjegy plusz a dublini buszjegy nekik..)

Szóval úgy jött haza, hogy kicsit fáj a torka, ez csütörtökön este volt. Másnap sem volt túl jól, kis hőemelkedése is volt, de semmi aggasztó. Kapott teát, paracetamolt, c-vitamint.. 

Este elvittük még Benit cserkészkedni, majd Jancsit és Kacit szedtük össze a moziból, addig Marci és Kari itthon voltak.. Hazaértünk, Marci lejött köszönni és mondja, hogy kicsit megszédült.. 

NA, gyorsan még úgy cipő-kabátban felkísértük, de még wc-re akart előtte menni.. bekísérük, mert olyan sápadt volt, és kábé 2 másodpercen belül szeme fennakadt és elájult.. 

Azon nyomban lefektettük, fél percen belül magához is tért, úgyhogy úgy fekve, kalákában felemeltük és becipeltük a mi hálónkba. De ahogy tolattam a fürdőből, a telefonom még a farzsebemben volt, és az ajtózárnak a sarkába belefaroltam és rommá törte a telefonomat.

Akkor persze az ember leszarja, csak, ahogy lecsitultak az események, akkor realizáltam, hogy képernyőnek annyi. 

Marcinak azonnal adtunk izotóniás italt, meg folyamatos kontroll alatt volt 24 órán át, és hál' Istennek mára teljesen jól van. A páratlan számú gyerekeinknél és anno nálam is (én is páratlan számú vagyok a testvéreim sorában) volt egy ilyen elájulós időszak épp ennyi idősen, ami nyom nélkül el is múlt a lányoknál. Marci most kap majd extra vitaminokat is, plusz vasat, bízom benne, hogy nála is csak egy egyszeri dolog volt.

A telefonom meg ugyan egy "öreg" Iphone, nincs rá garancia, de még mindig érték.. másnap elvittük egy helyi arab fickóhoz, aki nagyon cukin azonnal kicserélte az előlapját, de szerencsétlenül épp a touch/home buttont zúzta szét a zár. Azt pedig csak az Apple cseréli, €360-ért. 

Persze lehet a telefont így is használni, lett a képernyőn egy extra virtuális gomb, de sajnos durván melegszik a megsérült részen a telefonom, nem is merem felügyelet nélkül hagyni. Úgyhogy, osztottunk-szoroztunk és veszünk egy új telefont nekem, majd lesz valahogy, de én tényleg vigyázok a telefonjaimra, sosem törtem össze.

Január első napjai

Mivel megérkezett a társas Szilveszter napján, egész este azzal játszottunk,  Ki a Jani?-t.

6-an voltunk itthon, lett két csapat. Olyasmi, mint egy activity, csak itt mindent a Janival kell elmutogatni, aki egy 150 centis felfújható tökalsó pasas. 

Annyit röhögtünk, hogy majdnem lekéstük az éjfélt.

A kutyát közben felügyelettel engedtük ki a kertbe, de olyan haláli csend volt idén is nálunk, mintha kihaltak volna az emberek. Szerencsére ide még nem ért el az Újévkor is petárdázzunk, ne csak Halloween-kor..

Másnap, elsején megejtettük az idei első kirándulást, a MET szerint a Wicklow-ban volt esély meglátni a napot, hát végülis láttuk.. amúgy ugyan az a kicsit taknyos, nyirkos idő volt ott is, mint itthon.

Jancsi elvitte a barátnőjét korizni, így 5-en mentünk, nagy hasalós túrát terveztünk, hogy adjunk az érzésnek, de Beninek úúúgy el kezdett fájni a térde, hogy csak egy lazább kört mentünk.

Amúgy okosan csináluk, és 10-re ott voltunk, ugyanis bár a parkoló 4-kor bezárt, de 2 után, mikor indultunk haza, konkrétan kilométeres sorok voltak a parkoló előtt..

Piknikeztünk is, vittünk teát-szendvicset, csokit.

Aztán még megálltunk a Miners-way-nél, felmásztunk a régi bányász házak romjaihoz, Kari és Marci még a hegy tetetjére felkapaszkodtak, de mi vigyáztunk a fájós térdű Benire. 

Holnap suli, teljesen visszatérnek a normális hétköznapok, bár Kari-Jancsi csak 20.-án mennek vissza az egyetemre, de Kari a tézisén dolgozik, egy héten belül be kell adnia, így nagyon sokat nem látjuk.

A párás idő ellenére is 10 fokok vannak, kinyílt a kertemben az első nárcisz.. kissé korai..