Az év utolsó napján általában írni szoktam valamiféle fennkölt év értékelő írást, amiben összegzem mindazt, ami fontos volt nekünk a távozó évben.
Hát, 2020-at nagy izgalommal vártuk, talán még sosem volt ennyiféle programunk előjegyezve....aztán jött a "kovix", és annulált mindent. Marci nem ment el Sanghaj-ba, pedig már vízumot is kapott....mi sem mentünk sehová, hozzánk se jött senki, sőt az év jelentős részében nem mehettünk 2, 5, esetleg 20 km-nél messzebb.
Persze elkeseredésről szó sem volt, hiszen alapvetően mi egy optimista, vidám család vagyunk, és akkor is megtaláljuk a jó dolgokat az életben, amikor más esetleg nem, vagy csak nehezen. Például alkalmazkodva a helyzethez, beruháztunk egy felújított pool biliárd asztalba, és berendeztünk egy afféle kocsmaszobát. Hangulat led-ekkel, kiürült üvegekkel, dekorációkal, sound bar-ral (ezt nem tudom magyarul hogy kéne írni, mert amikor otthon éltünk még nem voltak ilyenek :))... Ahol aztán sokszor órákat eltöltünk iszogatva és golyókat lökdösve :)
Alapvetően követjük a kormány rendelkezéseit, még akkor is, ha egyébként nem értünk velük egyet. Sajnos vannak ilyenek, például nem értem miért nem lehet elmenni kirándulni a vírus miatt, hiszen ha én itt beülök a kocsiba, és az óceánpartján vagy a hegyekben kiszállok, és sétálok/túrázok a családommal, azzal nem hinném, hogy akár a saját, akár mások megfertőződését segíteném elő. Közben persze értem, hogy az írek általában az ilyesmit feltétlenül összekötik azzal, hogy beülnek egy étterembe / kocsmába fogyasztani, úgyhogy végül is van benne logika mégis.
Tény, hogy elég rémisztő abba belegondolni, hogy hány olyan embert látunk/hallunk/ismerünk, akik hisztériás rohamot kapnak attól, ha minimális mértékben is, de ki kell mozdulniuk a komfortzónájukból, és bármilyen szinten is áldozatot kell(ene) hozni. A szomszédban lakó egyébként tök normális emberek képesek partikat rendezni full illegálba, 6-8 idegen kocsival beparkolva a ház köré, pedig a csapból is az folyik, hogy kerülni kell a felesleges érintkezést. Mindegy, talán hamarosan vége lesz ennek az egésznek, már több helyen elkezdték az oltásokat, szóval van remény, hogy egyszer ezen túlleszünk. Ettől függetlenül tényleg ijesztő, mennyire elkényelmesedett és önző az emberek nagy többsége.
Karolina kézhez vehette végre a diplomáját, és ha minden igaz, hamarosan el is kezd egy kutatólaborban dolgozni mint immunológus, aminek nagyon örülünk és nagyon büszkék vagyunk rá. Szuper okos és nagyon kedves ember vált belőle, kifejezetten szomorú volt, mikor elköltözött, sokáig nagyon rossz volt, hiányzott itthonról. Persze tudom, ez az élet rendje....de akkor is.
A következő évről: nagy elánnal tervezzük a jövő nyarat, mert talán a legrosszabb ebben az évben az volt, hogy nem mentünk el nyaralni....úgyhogy a hajójegyet már le is foglaltuk. Más lesz, mert ugyebár Nagy Britannia kilépett az EU-ból, így kicsit (nagyon) macerásabb azon keresztül jönni-menni....vám, lassúság, kötekedés....stb. Úgyhogy jövőre kapásból a kontinensre hajózunk be. Hosszabbb hajóút, mert asszem olyan 20 órás...de foglaltunk kabint is, és comfort-lounge-ot is, úgyhogy biztosan szuper lesz. Hogy pontosan hova fogunk menni, az még nyitott dolog, ahogy az is, hogy sátoros lesz-e a történet, vagy apartman-os....mind-mind országfüggő és hangulatfüggő. Majd lesz valahogy, még nem tudjuk pontosan.
Szóval sok nyitott dolog van, de egyvalami most is ugyanaz: töretlenül, optimistán, és egymást segítve-szeretve-támogatva haladunk tovább az életünk útján. És úgy vélem, ez az egyetlen dolog, ami igazán fontos.
Minden erre járónak: B U É K!
