A Bell Facial Paresis, avagy a Bell arcbénulás

Hívják még idiopathiás vay ismeretlen arcbénulásnak. Az arc egyik felének részleges vagy teljes bénulása. Sir Charles Bell 1821-ben foglalta össze a tünetegyüttest. Gyakorlatilag, pongyolán és szakmaiatlanul megfogalmazva azokat az arcbénulásokat sorolják ebbe a kategóriába, ami mögött nem cerebrovaszkuláris, azaz agyi keringési rendellenesség áll, mint pl. a vérrög, vagy egy tumor, hanem egyéb okok. Ezen egyéb okok alapvetően három nagy csoportra oszthatók:

1. meghűlés, huzat, hideg
2. rovarcsípés
3. vírusos fertőzés

Vannak kisebb csoportok még, mint pl. fülgyulladás, esetleg operáció utáni kialakulás, stb. De alapvetően a fenti három nagy csoport az, ahonnan a Bell Paresis 90 %-ban kiindul. Egyformán előfordul nők és férfiak közt, jellemzően 40-50 körüli életkorban, vagy a jobb, vagy a bal oldal bénul le, nagyon ritkán mindkét oldal, ezt eddig úgy tudom csak Lyme-kórnál figyelték meg. Ebből kiindulva tehát ha rovarcsípés, akkor elsődlegesen kullancs lehet az elkövető. Vírusos fertőzés esetén pedig leginkább a herpes zoster vagy a herpes simplex a felelős, ez utóbbit egy 1996-os japán kutató „fedezte fel”.
Bár a betegség alapvetően jó gyógyhajlamú, igen nehéz prognosztálni a javulás eredményességét, valamint idejét. Az elektromos, ill mágneses kezelés segíthet annak az előrejelzésében, a gyógyulás mennyire lesz eredményes.

Tünetek:
• Az adott fele az arcnak mozdulatlan marad minden mimikai szándék ellenére
• Az adott félen a szem nem, vagy csak részlegesen csukható
• Az adott félen a szájszeglet lefelé lóg
• Szemlehunyásnál amennyiben az adott oldali szem lecsukódik, a szem felfelé fordul.
• A sérült oldalon a nyelvével nem érzi az ételek ízét csak a hőmérsékletét.
• A páciens nem tud köpni, hangképzésben problémát okoz a P, F, beszéde sérül
• Evés, ivás problémás, inni szívószállal tud, rágni nem tud a sérült oldalon, vagy ha rágni tud, a nyelvével megforgatni az ételt már nem.

Ok:

A VII-es agyi ideg - ami a fül mögötti irányból tart a halánték felé – perifériális bénulása.
Általánosan elfogadott a Jendrassik Ernőtől származó, majd mások által is alátámasztott elmélet, hogy a nervus facialis működészavarát a csontos facialis csatornában bekövetkezett ödémás duzzanat általi idegkompresszió okozza. A betegséget gyakran előzi meg felső légúti hurutos betegség, „megfázás” vagy hosszabb tartózkodás hideg, huzatos helyen. Ennek alapján az idegburkokban neuroallergiás vagy reaktív ödéma alakul ki. A legutóbbi kutatások azonban számos vírus direkt oki szerepét látszanak igazolni..

Lefolyása:

A betegség kb 48 óra alatt, nagyjából lineáris módon éri el a mélypontot, azaz a tünetek teljes kifejlődését. (Ez az én esetemben úgy folyt le, hogy az ízlelés elvesztése volt az első tünet, majd a mimika fokozatos elerőtlenedése, végül a szemlehunyás/pislogás képességének csökkenése. Csütörtök estétől Szombat délutánig le is folyt)
Nagyjából egy hétig minden tünet stagnál. Ez az időszak arról szól, hogy a páciens megtanul együtt élni a betegséggel. Műkönnyet csepegtet a szemébe nappal, éjjel ha kell, leragasztja a szemet, óvva ettől a kiszáradástól, ami vaksághoz vezethet.

Kezelés:

A szakirodalom egyet ért abban, hogy amennyiben a tünetek kialakulásától kezdődően 12 órán belül van a páciens, nagy dózisú kortikoszteroid adása infúzióban segíthet az agyi ideg duzzanatának csökkenésében. Ezentúl Kalcium, valamint B1 vitamin a gyógyszerkúra, az idegsejtek elhalásának prevenciója miatt, illetve azok regenerálódása végett. Ezentúl arctorna, grimasz-gyakorlatok, a sérült félen rágózás, és az arcizmok masszírozása (az izmok sorvadásának megelőzésére). Az egy hét utáni napokban jelentkező idegrángások, fokozott könnytermelés, enyhe fej, és fülkörnyéki fájdalom biztató jel.
Az esetek több mint a felében a bénulás 1-2 hónap alatt kezelés nélkül is oldódik. A fent leírt gyógyszerek és javaslatok betartásával ez az idő rövidíthető, illetve javítható a folyamat eredményessége.

Miért nem agyvérzés, miért nem szélütés?

A szélütés egy az agyi vérérben keletkezett rögöt jelent, ami elzárja a vér útját, ezért az adott agyi szakasz működésképtelen lesz, mivel nem jut oxigénhez. Az agyvérzés leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az agyi szövetek közé vér jut, és vérömleny alakul ki. Az agyvérzés és a szélütés tünetei megegyeznek.
Az agyvérzés tünetei: erős, hirtelen kialakuló fejfájás, hányinger, hányás, eszméletvesztés, féloldali végtag- és arcizombénulás, beszéd- és/vagy tudatzavar.
Amennyiben a bénulás csak az arcra terjed ki, és semmilyen egyéb, fent felsorolt tünet nem lép fel, valamint az arcbénulás nem hirtelen, 1-2 óra leforgása alatt alakul ki, és nem is nagyon lassan, azaz 48 órát meghaladóan…..akkor Bell Paresis a valószínűsíthető.
További gond, hogy a Bell Paresis betegek között 40-50 %-os a magas vérnyomásos, illetve a cukorbeteg páciens. Ezzel az a baj, hogy ez a két tényező gyakran predesztinálja az agyvérzéses diagnózist, sajnos a betegek 15%-ában a beutaló orvos akut cerebrovascularis betegség előzetes diagnózisát állította fel. Ennek hátterében a tünetek hibás értékelése mellett a betegek hypertoniája és cukorbetegsége állhat, amelyek az agyi érbetegségek kockázati tényezői is. Az okok között szerepel a perifériás és centrális bénulás összetévesztése. A fenyegető agyi érkatasztrófa téves előzetes diagnózisának közlése a beteggel jelentős, nemkívánatos pszichés megterhelést jelent (Ideggyogy Sz 2006;59(11-12):400-5.)

5844 napja..

.. vagyis 16 éve történt...

jobb kép a Nagy napról csak otthon van, albumban.. :(

Az ünneplés a szokásos visszafogottnál is visszafogottabb lesz.. megbetegedett Beni, Marci is lázas volt tegnapelőtt, és Tomira épp az előbb tört rá egy iszonyat asztmás roham, ami igen régen volt már.. biztosan benne is bujkál vmi kórság. :(

Kipécéztek minket is...

Blogos körökben újabb játék van a terítéken, a kipécézés.
Szabályai:
1. Linkeld be a blogdba azt, aki kipécézetett.
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba!
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve!

Mi szabályszegő vagyunk, megint. Nem linkelem ki Vero-t és Ann-t, akik kipécéztek minket, ugyanis zárt blogjuk van, úgysem olvashat bele bárki.
Nem tudunk megnevezni 7 bloggert, ugyanis nem ismerünk más , ki nem pécézett blogolót.
Esetleg a fórumtársaink..akiknek nincs blogjuk..*? Nos, van kedvetek? Én kíváncsi lennék...

Ezek meg a mi válaszaink:

Verbena:
1. Gyerekkoromban úgy terveztem, hogy 35 évesen fogok férjhez menni, és sosem lesz gyerekem. Vagy csak egy…
2. 15 évesen elszöktem otthonról, nyáron, és egy velencei gyerektáborban dolgoztam a konyhán, mint mosogató.
3. Otthon csak Macska-ként hívtak a szüleim, mert olyan voltam –szerintük-, mint a macska. Hízelkedő és bújós. Azóta sem szerettem meg a macskákat.
4. Szeretek olvasni, filmeket nézni. És szeretek a kedvenceimből idézni is. (a gyerekeink örökölték ezt)
5. Szerettem volna zongorázni tanulni: a zongoratanárnő szerint rövidek voltak az ujjaim, így ez kimaradt az életemből.
6. Sosem ültem repülőn. Félek tőle.
7. Elég jó a memóriám, és aránylag gyorsan tanulok meg dolgokat.

Buddy:
1. Kínai horoszkópomhoz méltón (téli patkány) szeretek mindenből előre felhalmozni. Sokszorosan túlbiztosítva érzem jól magam, és skrupulusaim támadnak, ha ez nincs így. Sajnos ez úgy tűnik, ki van terjedve a testemet alkotó molekulákra is.
2. Kissé túlfejlett esztétikai szenzoraim vannak. Mindenből szeretem a szépet, a vonzót, az érdekeset, és baromira idegesít, ha mondjuk egy polc ferdén van felrakva, vagy ha a függönykarnis rúdja nincs vízszintben.
3. Apám súlyos alkoholizmusa miatt gyűlölöm az alkoholistákat, különösképp, akik az önpusztításon kívül szeretteiknek is csalódást okoznak.
4. Túl szélsőséges vagyok. Az öröm legyen öröm , az ünnep legyen ünnep, a sütemény legyen édes, a szerelem legyen feltétlen és mindent elsöprő, a szex legyen mocskos, és a zene jöjjön szívből. Ezek nekem mind fontosak.
5. Túl régimódi vagyok. A gyerek tanuljon jól, viselkedjen illedelmesen, a fiú nyissa ki az ajtót a lánynak, a férfi tisztelje és csodálja a nőt, a nő tisztelje és csodálja a férfit, valamint mindenki végezze tisztességesen a dolgát. Házasságpárti vagyok, és meggyőződésem, hogy a gyerekvállalás a legfelelősségteljesebb dolog a világon.
6. Rosszindulatú vagyok és általában sajnos mindig igazam is van.
7. Szeretem a filmeket, egy-egy karakter olyan szinten le tud nyűgözni, hogy sosem unom meg.

*ha igen, a fórumba kérjük a 7 pontos válaszokat, természetesen.

pozitív pozitív pozitív

Javulok. Tudok bögréből inni, érzem az ízeket, és kicsit mozog az arcom.
Ez tehát azt jelenti, hogy elindultam a gyógyulás útján, és hogy a drámának vége :D

Annyira hihetetlen, hogy már kéthónapja itt élünk..de igaz. Hogy nem azt mondjuk a másiknak, hogy tudod, ott az Arany János utcánál...hanem ott a Main street-en, vagy ha a Dublin Road-nál tovább mész..meg ilyenek. Fura. Remélem az ünnepekre kint leszünk az anyagi hullámvölgyből is...addigra a Revenue összekapja magát, és rendbeteszik Verbéna tax kreditjeit...meg talán a válság hiszti is alábbhagy, és a megrendelőim elkezdenek újra dolgozni....mert most mindenki kivár, és nem nagyon van munka.
Úgy tűnik, folyamatban van a magyar tévé nézésének a lehetősége is, aminek nagyon örülök, pedig nem hittem volna...
Szóval pozitív dolgok vannak, megyünk előre....

és még álmok..

Tegnap este Buddy megbeszélte Mártival, hogy agykontrollozunk mindhárman, és gyógyítani fogjuk Buddyt.
Lefekvés után így is tettünk, és én asszem belealudtam.. és ezt álmodtam:

A tengerparton voltunk, Mártival. Tudtam, hogy itt vagyunk Írországban, de mégis olyan karibi-kép volt.. türkizkék tenger, pálmafák.. napoztunk, behunyt szemmel.. aztán elmentünk úszni a tengerbe.. és csak úsztunk-úsztunk... mikor rádöbbentem, hogy Buddyban vagyunk.. és ott keressük a helyet, ahol a gyulladása van.
Márti megtalálta, egy sárga, csúnya nagy csomó volt. Aztán képszakadás...

Később Rómában voltunk, mi hárman, és a nővérem.. Buddy teli szájjal nevetett ránk, és jól volt. A nővérem mutatta, h merre menjünk, mert ő tudja a jó irányt, mi meg dacból, juszt se.

.....

magyarázat:
-Rómában sosem jártam, de olaszos múltam miatt, szívem vágya oda elmenni.. és majd egyszer szeretnék Szicíliában élni.. :D
Most sem a tipikus római képek voltak álmomban, csak házak, de tudtam, hogy mi ott vagyunk.
- A nővérem úgy jön a képbe, hogy tegnap felhívta Buddyt és rettentően felbosszantott engem. Mert tulképpen remegő hangon mondta, hogy kell CT Buddynak, mert egy másik orvos, akivel beszélt róla, na az azt mondta, hogy ez agyvérzés.. és kell a CT.
Rohadt dühös voltam, és igen, sok időbe telt lenyugodnom éjjel, hogy képes legyek koncentrálni, mert .. ennek az egésznek semmi értelme.... a tünetei NEM agyvérzéses tünetek.. és kész.

Álmok és félelmek

Ma (is) össze-vissza álmodtam mindenfélét. De valahogy hajnalra összeállt a kép. Azt hiszem, a félelmeimmel álmodtam…Mert volt olyan része az álmomnak, amelyikben rommá törtem az autót…a rönót. Aztán volt olyan része, hogy valakit felemeltem, hogy arrébb vigyem, de rongyként csuklottam össze. Meg olyan, hogy már egy hónapja egy másik nővel éltem együtt :-o. Az életem szerelme és motorja, Verbéna elvesztése, ill. a kapcsolatunk tönkremenetele nyilván egy tudatalatti félelem, hiszen Ő a legfontosabb az életemben. Az autónk jelképezi jelenleg a szabadságot, hiszen a mozgás, az új megismerése, és a kényelem alapfeltétele, hogy van. A rongyként összecsuklás pedig ezek közül az egyetlen igazi félelmem…hogy az arcbénulásom legrosszabb esetben is maradjon meg ennyinél, és soha ne legyen rosszabb. Persze, javuljon meg minél előbb….de azért önkéntelenül is hajnalonként az első dolgom megmozgatni a kezeim-lábaim, hogy mozognak-e :D És mozognak ! :D És a kocsink nincs rommá törve, és Verbénával szeretjük egymást továbbra is, töretlenül…és örökké.
Na erre jó felébredni :) 

...

Ma rá kellett döbbennem végre, hogy az elmúlt 2-3 évben bizony rosszul ítéltem meg néhány embert. Szar érzés, fáj, de gondolom majd elmúlik és ezen is túlleszünk egyszer. Önző dolog ez, inkább önmagán csodálkozik az ember, hogy hogy nyúlhat ennyire mellé.

Aztán a kedves anyukám, akivel ledumáltam tegnap a UPC-projektet…ma ismét felhívtam, és már visszakozott persze. Mert nagyon elhamarkodta, hogy igent mondott…hát, na benne végülis nem csalódtam. Van, ami nem változik. Én voltam a marha, hogy elhittem, most lehet számítani rá.

Közben V-nak sem könnyű a munkahelyén, össze-vissza kavarják a beosztást, persze az adókreditekről még mindig nem tud senki semmit. De nem baj, egyszer csak majd ott is rendben lesz minden, nyugtattam Őt, .. szegény nem lehet neki könnyű. Megkapott engem is a félnyócra álló arcommal….az új munkahely, az új élethelyzet….

Vannak ilyen helyzetek az életben, túl kell rajtuk jutni.

Arc

Mára az arcom jobb oldala gyakorlatilag lebénult.

Ez elég rosszul érintett engem is, és persze Verbénát is, leginkább mindenekelőtt azért, mert nem értettük, hogy ez mi a franc, mitől van, és mi lesz még. Pánikrohamaimban láttam magam, ahogy a gyerekeim arrébb tolnak a kerekes székemmel az útból :D
Aztán miután túl lettünk egy szar estén meg egy még szarabb reggelen, és Verbénát elvittem dolgozni…meg befizettem a lakbért, hazajöttem, bekevertem a palacsintatésztát, és amíg az okosügyes nagylányom elkezdte sütingélni a paleszokat, addig én belevetettem magam a netbe, és kitaláltam, hogy akkor nekem egy bizonyos B.-féle arcidegbénulásom lett, a VII. számú agyi ideg bénulása miatt. Erről azt köll tudni, hogy 2-3 nap alatt alakul ki, nem tudni a pontos okot, de okozhatja pl. herpeszvírus is…nálunk mostanában majd’ mindenki volt herpeszes. Szerencsére ennyi, illetőleg azon túl, hogy nehézséget okoz az ivás, az evés, a beszéd, és minden mimika, nem várható rosszabbodás. Az enyhébb esetek kb fele meggyógyul néhány hónap alatt. Ebben reménykedek. Addig meg masszírozom a fejem, hogy ne sorvadjanak el az arcizmaim.

lehet...

.. hogy a litván és ír főnökeim olvasnak minket? :O :D
Most hívtak, hogy tudnék-eeeee menni pénteken is dógozni...?
Egye fene, tudok. :DDDD

nadrágszíj

Mindenhol olvasható, és aki belevágott, az tudja, átélte, hogy az első idők nehezek, keményebbek..

Ezt mi úgy hívjuk, hogy "ha kell zsíros kenyéren élünk".. igaz, itt módosult sonkás-sajtos kenyérre, ui. pofa tátva néztük, hogy a szín "gépsonka" 40 dekája 2,09 euró. (most nagyon szar a forint, 267 az euró.. szóval így sincs 1400 forint kilója) .. na szóval, vissza kell fognia az embernek magát, addig, amíg nem lát át bizonyos dolgokat, illetve nem egyenesedik ki minden.
Pl. előre nem látható esemény volt az nálunk, hogy a következő hétre csak 2 napra osztanak be. Mert persze jó-jó, hiszen sokat leszek itthon, de bezony, ha a zsebünket nézzük, akkor az csak 2*8 óra.

Először, tegnap, ezen akadtam egy nagyot, hogy "jajj istenem, mi nem így számoltunk..", de mára sokkal jobban érzem magam. Átbeszéltük, megdumáltuk, hogy ha más nem, akkor sonkán és sajton élünk 2 hétig, de örüljünk annak, hogy 6 napon keresztül szabadnapos vagyok.
Szóval most örülünk. :DDDDD

Black-head és a Cliff of Moher

Megejtettük első, itteni, igazi kirándulásunkat..

Buddyval megbeszéltük még otthon, hogy a Moherhez mindenképp: ha törik, ha szakad.
Direkt hétköznapot választottunk, mert ez tényleg igazi turista látványosság, marha sokan voltak most is.. annak ellenére, hogy hétfő, hogy ősz..

Az utat úgy terveztük, hogy a Galway-öböl felől megyünk, jól megnézve magunknak a Black Head-en lévő világítótornyot.


És érintve a Burren lábait.
Burren: (a boireann írül sziklás helyet jelent. ) Európában, de talán a világon egyedülálló vidék. 160-200 km2-nyi területen, kopár mészkősziklás, holdbéli táj. A közepe alatt van egy barlanglabirintus, az Aillwee Cave -megnézni majd egy külön út alkalmával fogjuk. Az ős időkben lakott terület volt, több dolmen, megalit is erre utal. A Burren legszembeötlőbb tulajdonsága az, hogy a sima, csupasz teraszok repedések, hasadékok által lépcsőszerűen rendezettek. Ennek oka az, hogy a mészkő nem folyamatosan képződött, hosszú szünetek álltak be, amikor a tenger visszahúzódott.


Innen már csak egy fél óra kocsikázás volt a Cliff of Moher..
Közel 8 km hosszú, a legmagasabb pontja 230 méter.
A kocsit a központi parkolóban hagytuk (8 euróért), majd megnéztük a Látogatói központot, amit a sziklákba rejtve építettek fel.
Aztán felsétáltunk az O'Brien's Tower-hez, innen teljes képet kaptunk a Moherről, az Aran-szigetek egyik csücskéről, és a végtelen Óceánról.
Lélegzetelállító, szépséges, félelmetes.. nagyon-nagyon tetszett, és most sem tudom felfogni, h amit hónapokkal ezelőtt még nézegettem a neten, azt most láttam, éreztem, hallottam.. szóval.. huhhh...

képek -a Nagyok albumából

Hanna, Kari és Tomi készítette fotókból válogattunk..

Angliába menet, a Malév gépen:


Hárman a tengerparton:


Az Arundel kasély, közelről:


és távolról:


Volt, hogy jó időt fogtak ki, és többször fürödtek is a tengerben:


Képeslapnak is elmennének ezek a fotók, szerintem -Ok, elfogult anyuka vagyok... :PP
-Hanna fotó


-Tomi fotók/ Gatwick felülről

Október

Eljött ez a nap is, amit nem gondoltam volna pár hete még….ülök a nappaliban, csend van…Beni alszik, gyerekek olvasgatnak. Verbéna dolgozik. Valamiért most nem jönnek munkáim, pedig volna kapacitás meg igény is rá….csak ingyenmunka jött, megkértek egy rövid valami lefordítására…azt megcsináltam.
Naponta elgondolom, milyen szerencsésen, mi több, meseszerűen alakultak és alakulnak a dolgaink. Verbéna munkahelye gyalog sem több 5 percnél, a státusza full time, de a beosztása alapján otthon egy gyenge félállás lenne. És a legszebb az egészben, hogy így is keres annyit, amennyi far enough….ahogy az angol mondja. Még nem vagyunk a finisben, hiszen hátra van még a gyerekek beiskolázása, a helyi besorolásunk átfutása, a kukavásárlás….de ezzel meg is vagyunk. És ami a legfontosabb: Hogy életképesen megvagyunk itt (is). Nagyon féltem attól, hogy nem találunk megfelelő házat magunknak. Hogy nem lesz elég munka nekem, és Verbéna sem talál majd magának.
DE NEM ÍGY TÖRTÉNT :DD
Legyen benne egy adag spiritualitás, legyen benne szerencse, vagy legyen benne a megalapozott, és nagy körültekintéssel kivitelezett megvalósítás, vagy a téli patkány mivoltomra fogott hatszoros túlbiztosítási mániám……..mit bánom. A lényeg, hogy megléptük ezt a nem kicsi lépést, és hiszem, hogy a többi lépés az úton már egyre könnyebb lesz.