Április

Húsvétkor végül Tomi hazajött vasárnapra, reggel jött és este ment is vissza Catherinehez. 

Karival sütöttünk kalácsokat, előző nap sütöttem zserbót meg fantást, a kis Jancsikának, akinek az a kedvence.. Kari és Alan pedig hétfőn, a maradék mentés miatt még összedobtak egy kis sajtos pogit is.

Amúgy csendesen telt a Húsvét, annak ellenére, hogy megint telt ház volt.

Az időjárás egy katasztrófa, ez az április arról szól, hogy szétfagyunk.. a ház is hideg, esténként ugyan begyújtunk a kandallóba, de a reggeli felkelés/kimászás az ágyból: halál. A munkahelyemen sem fűtenek, a 4 napos húsvéti hétvége után 12.6 fok volt bent. 

Közben voltunk a semmi-közepén, venni Alannek egy másik PC-t, és egy számunkra új részen mentünk át, úgyhogy hazafelé megálltunk egy kávéra. A kocsiból izgibbnek tűnt: ez egy erődrendszer, amit a Shannon folyó illetve az itt lévő híd védelmére a brit katonaság épített 1810-ben, a napóleoni háborúk alatt és ez az erőd védte a hidat a nyugatról érkező francia invázió ellen. A Brit szigeteken ez a legjobb példája a “Tete de Pont”-nak, ( a hídfő védelme).

Az első kép netes, ilyen felülről, a többi kép saját.

Úgyhogy szépen búcsút intek ennek a rohadt hideg és uncsi áprilisnak.. remélem, hogy innen már csak jobb lesz, de az tuti, hogy mindannyian alig várjuk, hogy megrohadjunk a pesti panelban júliusban lol. 

Az életünk meg minden

Kari nagy hírt kapott: még tavaly adott be pályázatot, hogy kapjon állami ösztöndíjat egy UCD-s phd-re. 87.5%-os lett a pályázata, és megkapta. Akikkel eddig beszélt, azok még sosem kapták meg, pedig volt, aki már 3szor is jelentkezett rá.

Csakhogy.. kapna évi €18.500-t, 4 évre, plusz évi €5750-t az éves tandíjra, de a tandíj az €7000 körül van a UCD-ben. Így talán, ha €17000 maradna egy évre. Ebből kellene megélnie Dublinban, ahol az a szoba, amit bérelnek havi €1200. Rezsi nélkül.

Kiszámolta, hogy ha ennél a cégnél maradna és egy petákot sem emelnék a fizetését, akkor 2026 végére, amikorra befejezné a phd-t, €64000-val lenne kevesebb pénze. De ha menetközben emelik, illetve elmenne több pénzért máshová dolgozni, akár €70000 lehetne ez az összeg.

Aludt rá persze azóta, de úgy döntött, hogy nem fogadja el. Büszke magára, mi is őrá, de azt mondta, hogy pénz kell ahhoz, hogy megalapozza a jövőjét, kutatónak meg idősebb korában is elmehet majd. 

Készülünk a családi húsvétolásra, erre tegnap Catherineről kiderült, hogy covidos. Nem volt jól, tesztelt egyet, slőn. Így Tomival kettesben maradnak Limerickben, (én lesz*rnám, de a múltkor Kari és Catherine nem kapta el, nem akarjuk kísérteni, hogy Kari is megbetegedjen) mondjuk legalább túllesz rajta, májusban mennek Tomival Bordeaux-ba, mielőtt Tomi kezdene az új munkahelyén.

Beninek kell majd a booster, de ki kell várnunk a 6 hónapot, úgyhogy suli végén kapja majd meg vmikor.

Jancsi meg elkezdte az évvégi vizsgáit, ma a laborgyakorlata 90%-os lett, nagyon szuper, ez ad majd neki extra löketet. A lezárások miatt ugye nem voltak egyetemen majd’ másfél évet, így idén pótoltak be minden kimaradt laborgyakorlatot. Nyárra is vmi hasonló munkát keresne, de eddig sajnos semmi nincsen, pályázott nyári iskolába, Cambridgebe, de nem került be. Viszont megkapta a jövő évre is az ösztöndíjat, 20€-val emelkedett havonta, így már csak plusz €20-at kell hozzátennünk, hogy elég legyen a havi vonatbérletére. (Már ha annak nem emelik a nyáron az árát)

Marciék május 20.-án ballagnak, persze szabadnapot kell kivennem, mert péntek délben lesz. Mindegy, már csak ő, meg Beni van, aztán ca y est. Amúgy Beninek is lesz TY ballagása, de az csak olyan magukban ünneplős esemény.

Rendezgetjük a dolgainkat, és fájó szívvel, de eladtuk a nagy sátrunkat, a vonóhorogra rakható bringatartót, el akarjuk még adni az én bicajomat, meg a felesleges ikeás ágyat, ami a Jancsié volt. Tervben van, hogy Alan bicaját is eladjuk, de ezen még vacillálunk. 

Az eltűnt napok nyomában

 Komolyan nem volt időnk kb semmire sem.

A múlt pénteken hazajött Hanna, szombaton volt a mesterdiploma átadója, jött velük egy német barátjuk, őt hozták-vitték mindenfelé. Csütörtökre még Tomi is hazajött, hogy együtt legyünk az utolsó estén.

Hétfőn felhívtak a suliból, hogy Beni elesett, valószínüleg eltört a keze. Innen egy rémálom vette kezdetét, valamiért nem a “szokásos” minor injury clinic-re küldtek, hanem a tullamore-i sürgősségire. 10 órás várakozás után, hajnali kettőkor lett egy rtg-je a gyereknek, amit majd valamikor megnéz egy hozzáértő is, de a kis rtg-es szerint nincs törés... azóta sem hívtak, én többször próbálkoztam, hogy mi van, megkértem a háziorvost, hogy hasson oda, de ha nincs ember, aki képes szakvéleményt adni, akkor ez van.

A gyerek keze addig is be van kötve és hát vigyázzon rá. 

Közben Marcit is orvoshoz kellett vinni, esténként be-befulladt, (ő nem asztmás) vmi felső légúti fertőzése volt.

Aztán lecseréltük az ágyunkat, amiatt is 2 napig pakoltunk, Jancsi meg megkapta a mi régi ágyunkat, az övét meg szétszedtük. (azt még ki kell találni, hogy mit csinálunk vele)

Eldöntetett a családi nyaralás is, 100 nap múlva repülővel megyünk haza, kocsival akartuk nagyon, de brutálisak a kompjegy árak.

Most két hét tavaszi szünet, de Marcinak most lesz az ír és a német szóbeli érettségije, úgyhogy ő majd csütörtök után pihen.

Amúgy napok óta rohadt hideg van és ezt nagyon nem szeretem már ilyenkor.. a kedve is nyomi lesz az embernek tőle. A fűtést meg le kellett zárnunk, megfizethetetlen az olaj. 

3 év után újra

 Végre sikerült összehozni a barátainkkal, hogy kijöjjenek egy hétre hozzánk.

Anyuka, apuka, 12 és fél éves fiú. 

3 éve, Zamárdiban futottunk össze, pont ők is ott nyaraltak, meg mi is, és akkor beszéltük meg, hogy majd kijönnek hozzánk. 2020 májusára meg is vették a repjegyet, aztán tudjuk mi lett belőle.

Minden is összejött most is, a gyerek beteg lett az indulás előtti héten, Zolinak a sérve kijött, Ildinek veseköve lett, azzal küzdött heteken át, itt meg szibériai hidegek voltak, meg heteken át tartó esőzés.. de minden rendbe jött, érkezésük előtti naptól egy szem eső sem esett több, mint egy héten át, sőt annyira jó időnk volt, hogy a múlt hétvégén melegebb volt itt, mint Barcelonában.

Szerintem ez a szuper idő fricska volt a sok kárörvendőnek, akik lesajnálták qrva irigyek voltak rájuk őket, hogy a mindig esős Írországba minek mennek nyaralni.

Oltári jól éreztük magunkat, nagyszerű volt minden is. 

2200 km-et autóztunk össze-vissza. Jártunk Kilkennyben, végigmentünk a Dingle félszigeten, lementünk a Hook-head világítótoronyhoz, elmentünk a Cliffs of Moher-hez ( a Burren-en át, megállva a Blackhead világítótoronynál), elmentünk a Wicklowba, és persze megmutattuk, hogy hol is lakunk, a kötelező kocsmázást pedig Martin (Eoin apukája) kocsmájában ejtettük meg.

Nagyon intenzív volt, mindent is látni akartak és nagyon lelkesek voltak, és nagyon jó volt minden.

Benit is kivettem arra a pár napra a suliból, úgyhogy Levinek is volt társasága.

A hétvégi programoknál jött Marci is, illetve a Dingle túra előtti napon hazajött Tomi és 2 autóval mentünk az Inchig, ott pár órát elvoltunk, és mi onnan tovább mentünk a félsziget végébe, Tomi meg hazament. 

Egy laza, 40 darabos fotó válogatást teszek ide, (a több százból 😅) emlékbe, persze a blogger jól összekeverte őket.

 

Már tervezzük, hogy jövő nyáron is kijönnének, esetleg pár nappal tovább.