megleptek

Ma, amíg dolgoztam, Buddy és a gyerekek meglepit gyártottak nekem...

:DDDD

Amikor beléptem a ház tök sötét volt, a konyhából jött csak ki kis fény.. és ott volt az asztalon, egy gyertya meggyújtva.. olyan megható volt.

Kreatív a javából az én férjem... a koszorú alap egy középen kivágott celebration-ös doboz, rátekerve a megmaradt antenna kábel.
Szegény ember vízzel főz ugye.. :DDDDD

röviden..

Tél lett itt is... na persze hó nincs, csak fagy, meg dér és hideg..

- A kedvünk feljövőben, és lassan el is hisszük, hogy van a cső végén lyuk.

- A mekiben most elég sokat dolgozok, és igazán remélem, hogy sokáig nem fog tartani itt a pályafutásom. Bár a munkakeresés itt sem lett egyszerűbb a válság miatt..

- Holnap advent első vasárnapja... idén nem lesz SK koszorúnk. A szándék megvolt bennem, h csináljunk a gyerekekkel közösen.. alapanyagot nem találtunk sehol. Igaz, készet sem lehet venni.
Buddy szerint a négy gyertya is elég lesz.

- Ismerkedünk.. holnap este egy, a lakóparkban élő, szintén nemrég kijött, magyar családhoz megyünk át. A fiaink már ismerik egymást: közös focizás kapcsán.
Kedden pedig valszeg a kollégám jön át egy kis pöntyögésre, ő is gitározik, és nincs társasága hozzá.

Adam Sandler és a buborék

Az ezredik Adam Sandler film…..Távkapcsoló. Megnéztük a srácokkal, és egy csomó gondolatot ébresztett bennem. Vagy inkább ébresztett fel bennem….Mennyiszer esik bele az ember abba a csapdába, hogy vár valamit, de nagyon….és az életet csak azért viseli el, mert várja azt a valamit….lett légyen az egy új autó, egy vizsga, egy gyerek, egy nyaralás, egy…bármi. És amíg arra a valamire vár….addig elmegy az élet… ez a film is ezt karikírozta ki.
Ahogy oldeye, úgy utálom egyre jobban az olyan típusú embereket, mint pl. az anyósom…aki képtelen örülni az életnek, aki folyamatosan csak azt nézi, hogy a pohár félig üres. Aki a születésnapban nem a bulit látja, hanem hogy megint egy évvel közelebb a halálhoz…fúúú…baromság.
A film másik üzenete: a család az első. Milyen igaz. Ha egyszer alárendeli az ember a családot valami másnak, akkor a második, sokadik ilyen eset olyan rutinszerűvé válhat, hogy onnan már csak egy lépés, amikor a családfő a „családomért teszem” című zászló lengetésével kergeti szét a szeretteit.Amikor a családom körében vagyok, kicsit minden olyan más, mintha a külvilág nem létezne...vagy nem úgy létezne, ahogy létezik. Mintha mi valami nagy buborékban élnénk, és ha megszólal a telefon, vagy a csengő, vagy csak egy autó begördül az ablak alá…akkor ízes magyarsággal mondva széjjelcseszi ezt a fura egységet. Majdnem harmóniát írtam….de nem. Nem, mert ez a buborék gyakran hangos az üvöltéstől, vagy a hisztitől….vagy a tévétől…vagy akármitől. De akkor is valahogy más. És állati megdöbbentő, hogy a múltkor egyedül szaladtam el a tescóba valamiért, este….és rendesen szorongtam… ha velem van valamelyik gyerek, vagy Verbéna, akkor eszembe sincs szorongani….nagy vagyok és erős, és okos és ügyes, és nem állít meg senki. Tényleg. Tökre így érzem. És amikor egyedül megyek….akkor…most nem azt mondom, hogy elesett vagyok, mert azért aki ismer, az ismer annyira, hogy ez elég kivitelezhetetlen, már a jellegemnél fogva, …de mondom, szorongtam. Kimondottan rosszul éreztem magam, hogy nincs ott velem valaki. Olyan üres, robotszerű volt a vásárlás. Oszt lehet, hogy ez az egész egy nagy baromság…csak valami hülye hangulat volt. Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy milyen sokat jelentenek nekem a gyerekeim. Érzem, hogy szeretnek. Biztosan ez is az öregedés miatt van így. Verbéna ebből mit sem sejthet, hiszen Ő csitri hozzám képest :D na jó, ez vicc volt csak. Tudja Ő azt nagyon jól….hiszen Ő is itt van, a buborékban…benne.

Meantime

Nem tudom hanyadszor esek neki az írásnak…nem akartam se túl mélabús lenni, se túl semmitmondó, se túl telhetetlen, se túl….semmi.
Azt el merem mondani, hogy ehhez az egész hajcihőhöz sokkal több lelkierő kell, mint amit az ember gondolna. Vagy egy zsák pénz. A legjobb, ha mindkettő van. Valahogyan kényszerpályán vagyunk most, és a helyzet elég fura. A munkáim, illetve az azokért kapott pénz kb. talán a telefonszámlára elég. Verbénának és az Ő munkájának köszönhetjük momentán, hogy vagyunk. És ha egyszer majd besorolják végre adóügyileg, akkor talán fellélegezhetünk kicsit, és talán megláthatjuk Írország kevésbé mocskos, kevésbé unalmas és kevésbé visszataszító oldalát is. Addig kell eljutnunk, és tartani magunkban, egymásban a lelket. Nem könnyű. Sokmindent megtettünk azért, hogy elviselhetőek legyenek a mindennapok. Zenélünk, tévézünk, gépezünk. Tanulunk, írunk, olvasunk. Eszünk iszunk, tisztálkodunk. Rendet rakunk, mosunk, teregetünk. Felsöprünk, felmosunk, összepakolunk. Igyekszünk észben tartani azt, amiért jó nekünk, és nem arra figyelni, ami miatt nehéz. Optimista emberek vagyunk, mégis erőlködni kell, mert az embert nagyon gyorsan legyűri a depi. És nehéz úgy sajnálni magunkat, hogy közben pontosan tudjuk, hogy ezért, meg azért, meg amazért milyen nagyon szerencsések vagyunk. Lehetne sorolni sokáig, Ház, munka, egészség, perspektíva. De ha az ember mindig a babérjain ülne, é elégedetten mosolyogna, sosem menne a világ előrébb.
Vannak hosszú távú terveink, ötleteink, ezeket most még csak dédelgetjük, alakítgatjuk, és erősen hiszünk abban, hogy valóra válnak az álmaink. Hiszen az is az álmunk volt, hogy sikerüljön eljutni idáig, és sikerült. És én hiszek abban, hogy ez nem szerencse volt, mert az forog. Ez a bennünk, mindannyiunkban lévő erő volt/van/lesz, ami átsegít a nehéz időszakokon, és el tud repíteni a célba. Sokszor, sokféleképpen megfogalmaztuk ezt már, de nem lehet elégszer leírni.

és még

A héten volt Márton-nap, a kis névnapos kapott egy nagy doboz smarties-t, és egy angol abc-s mesekönyvet.


És ami tök jó, hogy elkezdte érdekelni (ezért is a könyv) az angol, eddig alapvetően hidegen hagyta.

*****

Nagyon sokat zenélnek.. sztem tök profin adnak már elő pl. a Hair-ből egy-egy számot.. Hannus nagy örömére.
És furcsa látni, azt, ahogy belenevelődik a gyerekekbe egy-egy Nagy Kedvenc.. merthogy Hannus-Tomi nem igazán csak Kalákán nőttek fel.. a blues-t és az rnb-t hallgatták -akarva-akaratlanul, és a Hair volt a "bölcsődaluk"... és hogy ez visszaköszön.

***********

Jancsi egyik nap nem akart az apja poharából inni...
- Miért?
- Nem akarok én is lebénulni...
És tök jó, hogy ezen már tudtunk jóízűen röhögni.

2-2-2

A számláló szerint 2 hónapja, 2 hete, és 2 napja indultunk el.. szerintem ezer éve..

Azt hiszem alakulunk.

Buddy majdnem teljesen meggyógyult (bár, most kissé aggaszt, hogy 2 napja megint afta-szerű vmi lett a nyelvén, így kezdődött.. ), Beni ujja nem rosszabbodott. Szebb nem lesz most jó darabig, de már engedi kötözni, és megértette, hogy nem vizezheti össze a kötést.
A mekiben most sokat kell dolgoznom, - volt egy giga ellenőrzés, mindent ki kellett nyalni, és persze mindent előírásszerűen kellett elvégezni.. álszent dolog volt... és rohadtul elfáradtam.. egyik nap fél 3-kor végeztünk :OO - ami egyrészt jó lesz egyszer, mert szép pénzt fogok kapni, de az akkor lesz, ha végre kikerülök az emergency tax-ből. Másrészt meg keveset vagyok itthon, és ez csak frusztrál, hogy keveset vagyok a gyerekekkel, kéne háztartani, ilyenkor már lázasan készítünk karácsonyi díszeket, adventi koszorút, ajtódíszt.. ez idén kimarad, azt hiszem.

Ugyanakkor meg hálát adok* a Sorsnak, hogy itt lehetek, hogy van munkám, és képesek vagyunk megélni itt... és hogy -el sem hiszem- eztán a mi döntésünk lesz, hogy itt vagy otthon.. és nem úgy alakult, hogy kész, elfogyott a lé.. nem megy, go home.

*A felnőtt tesóimmal beszélünk, levelezünk elég sűrűn, és elképedve hallgatom, hogy az igen jó körülmények között élő, Magyarország egyik leggazdagabb településén élő tesómnak is veszélybe került a megélhetése, és teljesen valószínűtlen, hogy mi ezeket az otthoni dolgokat ép bőrrel megúsztuk volna.
Írtam is erről, egy éve talán.. hogy az akkori dologokat megélve is úgy éreztük, hogy a mi családunk elsüllyedne valahol a sárban.. szóval igen, hálás vagyok, hogy most csak az a problémám, hogy a magas adósáv miatt csak arra elég a pénzünk, hogy együnk-legyünk.

A fejünket újra felemeltük , és megyünk előre, bulldog módra. Juszt is.

nem hiszem el...

... hogy ez is megtörtént....

Délután folyamán Beni ujjára rácsukták a szoba ajtót.. sírt, felrohanok... azt hittem, h elájulok.. a körme tőből kiszakadva... és vérzik.
Barátosnénk épp itt volt, ő mondta el, h merre van az ügyelet.. rohanás oda, mivel még mindig nincs meg a med. card-unk, 50 ajró vizitdíj után kaptunk egy beutalót a 40 km-rel arébb levő kh. ügyeletére, rtg miatt. Hogy nincs-e eltörve a kis ujja..
Eső, sötét, a ki**szott kh-nak az a címe, hogy Dublin road.. kb. annyit tesz, hogy Üllői út.. oszt találd meg.. Az emergency parkoló fizetős.. a röngtenezés után, újabb 50 eurós vizitdíj fizetés.. majd szerencsére nincs eltörve, kötés, gyógyszer, a körme le fog esni, majd kinő.. addig is 2 naponta kötözzem be, és vigyázzunk, h ne érje víz.

NEM HISZEM EL!!!!! Mi jöhet még???

Beni jól van, igaz, az egészet egyfajta sokkban élte végig, néma volt, nem sírt, nem csinált semmit, csak ült és nézett...
A szerencse, hogy nincs komoly baj, a szörnyű, h a pénztárcánk ezennel kiürült, és ha nem lennék sík ideg, sírni lenne kedvem..

fotók, vegyesen

Nagyok a városban:

Játszótér a belvárosban:



Vacsi: Kari:
Kirándulás: (ezt lehet, hogy betettem már, de sebaj)


Tomi és a Halloween... :DDDDD
Ahun lakunk:
Egy helyi áruház megnyitóján jártunk, és így jöttünk el onnan...:

pár szó a gyerekekről

Azt hiszem mindketten raktunk a piszkozatba beírást... valahogy olyan keserédes lett az enyém, Buddyét nemtom, de azt mondta, hogy inkább nem teszi be mégsem..

Szóval most valahogy megpróbálom kihagyni magamat az írásból, hátha nem lesz olyan borongós.
Ténymegállapítok asszem:

A gyerekekkel szerencsére minden rendben van, jól vannak, kis takonykór Beninél, de stodalt kapott rá, meg szívjuk az orrát.
Beni nagy fazon továbbra is. A beszéde alakul, persze főként mi értjük csak még mindig. Nagyon szereti a Postman Pat-et, a mesét nem ismeri, csak a nótáját. Buddy megtanulta neki eljátszani, és nagyon édes, ahogy énekel. És még édesebb, ahogy mondja, hogy "Popmen Pet is a very happy man." Önmagát Babának hívja, már nemcsak E/3-ban beszél magáról, az enyém, az én...-m -et használja. Ha kakálnia kell, félrevonul, elbújik, és nem lehet zavarni sem.. de pelusba csakis, és ha még fürdés előtt sem akarja kipróbálni a WC-t.
Marci sokat rajzol, lassan itt is eláraszt a sok gyerekrajz minket. HA az idő engedi, kint van a réten, és bogarászik. Próbált Tomiékkal nyúlcsapdát is állítani, szerencsére nem jött össze. Nem is tudom, hogy mit akart volna a meg/befogott nyúllal csinálni..?..
Kapott egy térdigérő gumicsimmát, és nagyon élvezi, hogy egész mély pocsolyákba is belemehet.
Angol szavakat tud, pl. disgusting (undorító) a kedvence.. Van egy szomszéd kislány, akivel együtt szoktak kint játszani, és őt ijesztgeti mindenféle gilisztával és pókkal.
Jancsinak itt is kiesett foga, elég mókásan.. szokásosan lötyögött, de nem engedte kihúzni, így az egyik vacsoránál (a félreértések elkerülése miatt: kr.püré volt) azt vettük észre, hogy már nincs a szájában a foga.. így rajzolt, és kivágott egy fogat papírból, azt tette a párnája alá.
Azt hiszem neki hiányzik a legjobban az otthoni közege, bár tagadja. Csendesebb lett, és sokszor nincs semmihez kedve. Vagy nagyon jók a szenzorai, és ránk fókuszál.
A barátaink 9 éves kislányával, akiben 6 fiú veszett el, nagyon jól elvan, órákon át képesek vita nélkül eljátszani.
Kari nagy internetes életet él, a barátnőivel napi kapcsolatban van, leveleznek, és minden pletykát tud, ami a suliban történik. Ismeri az új tanárt, aki nagyon szigorú stb..stb.. Ettől függetlenül nem akar hazamenni, jól érzi magát, és nagyon lelkesen tanul, legyen az akár az angol, vagy mondjuk magyar nyelvtani szabályok.
Tomi napi szinten 2 órát is gitározik, nagyon sokat fejlődött, és a kedvenc német tanárnőjét idézve, énekelve tanul angolul.. azaz külféle U2-Pogues számokat tanul be, és fordítgatja le magának..
Nemrég fociztak kint Marcival, mikor 3 ír kiskölyök leszólította, hogy beállhatnak-e.. szóval megtört a jég. 2 órát játszottak együtt, közben elcsevegett velük. Egy ikerpár, akik szintén asztmásak, mint ő, és jókat derült, hogy milyen vicces a kiejtésük.
Hannus csak 2 barátjával tartja a kapcsolatot az iwiwen, és ő is jól érzi magát. Úgy alakítottuk pár hete, hogy kapott egy szintit, 1. hogy tudjon gyakorolni, 2. otthonosabban érezze magát ő is, 3. tudja a kicsiket tanítani, 4. az is lehet, hogy lesz egy kis zsebpénze: egy kollégám akar zeneelméletet tanulni..
A peace-flowers-happiness láz tovább tart, apjával napi szinten játszanak a Hair-ből, és már Jancsi-Marci is tökéletes béke-jelet tudnak rajzolni, természetesen a peace leírása sem okoz gondot nekik.