Tárgyak és álmok

Négy, vagy inkább csak három nap van az indulásig. Őrület.

Az elmúlt 3 napban a következő tárgyak mentek tönkre körülöttünk: - az irodai székem darabokra tört alattam….nem újság, ez rendszeresen megtörténik, csak érdekes, hogy pont most. A négy működő ventilátor közül kettő elromlott, és az 5 bringa közül kettőnek a kereke szállt el (cserések), egynek a nyerge tört el, egynél a fék hullott darabokra. Persze ebbe nem kellene belemagyarázni mindenféle spiritualitást…de: a világ tele van olyan történetekkel, amikor az ember eladja az ezeréves autóját, és két héten belül atomjaira hullk az új tulaj kezében. Mert a régi tulajdonos szeretete, szellemi ereje, akarata tartotta egyben a szerkezetet….nem tudom. De úgy gondolom szignifikáns…

Azon gondolkodtam, hogy ott van az a bizonyos Tim nevű fószer, aki kvázi kitalálta a világhálót, és nem adta el senkinek, pedig voltak páran, akik meg akarták tömni a zsebét. De a pasas azt akarta üzenni a világnak, hogy ne adják fel az álmaikat, mert megéri harcolni értük. Szóval, hogy klasszikust és szó szerint idézzek: van egy álmunk. És nagyon jó érzés az, hogy ezért képesek vagyunk tenni. Mindenképpen minősít minket, és pozitíve….

A lakás egy káosz, kupleráj mindenhol…bőröndök, táskák, törölközőkupacok, könyvek, dobozok…őrület. Hullámszerűen öntenek el bennünket a mindenféle előjelű emóciók * ezt most simán írhattam volna érzelmeknek is *, és hangulatok. Érdekes, és leginkább…új…, igen, talán ez a szó fejezi ki leginkább.

uccsó vasárnap

Pakolás-takarítás-mosás-zenei cédék írása a kocsiba-napozás-ejtőzés ... ez a mai program.

Már csak 4 nap. :DDDDDDD

mai szösszenetek...

Jancsitól:
Ebéd, nagyon dicséri mindenki, hogy..
-Anya.. ez isteni...
- ... fenséges...
mire Jancsi kontrázik:
- .. organikus!


Tomitól:
Szintén ebéd közben vagyunk, arról beszélgetünk, hogy Michael Jackson tegnap volt 50 éves.. .. és hogy milyen durván néz ki a műtétektől..
mire Tomi..
-Nem is tudtam, hogy ő néger volt! És mikor?

:DDDDDD

búcsúzás még

A lányok is búcsút vettek a barátnőiktől tegnap, ottalvásos lánybulit csináltak (furcsa helyzet, hogy a barátnőik is testvérek), Tomi a normálisabb focis haverokkal lejátszott még egy búcsúmeccset, mi pedig a 3 kisfiúval ma az oviba mentünk, hogy elköszönjünk.
OK, csak Marci az ovis, de Beni lelkesen kísérte mindig, Jancsi meg egyszerűen csak szeret ott lenni. Vittünk Marci-művet (egy montázst csinált), és egy jó másfél órát játszottunk.
A sulisok hétfőn még fájó búcsút vesznek az osztályaiktól, tanáruktól.

Aztán ebéd után kiganéztuk a rönót, és csudaszépre lemostuk.
Ez nálunk úgy zajlik, hogy a lelkes gyerekek (hatból négy-öt-hat) kapnak egy-egy rongyot, egy-egy vödör vizet..és tulajdonképpen szétkenik a koszt a kocsin. De nagyon szeretik csinálni, mi meg hagyjuk.
Aztán jövök én, és nekiesek, és letakarítom úgy rendesen.

A srácok rákaptak, hogy így délutánonként kimennek a játszóra.. kicsit társadalmi életet élnek, nekünk meg igen jól jön, kicsit csend van, elszöszölhetünk... neadjisten megihatunk nyugodtan egy kv-t.
Ma is így volt, mi meg kimentünk a kertbe, és csak úgy, félig elfekve néztük a felhőket.. érdekes volt látni, ahogy semmi perc alatt szertefoszlik egy-egy nagyobb gomolyfelhő... Jó volt csak úgy elrévedni, belemerülni a gondolatainkba, mégis egymás mellett..

gondolatok

Fura dolog ez az összepakolás.
Az ember összeírja szépen, ideje korán, hogy mi is az, amit feltétlenül vinni kell és akar.
Persze a ruhák, cipők, tisztálkodási eszközök, személyes iratok, papírok, bizonyítványok ... aztán a gyerekek játékai, plüssök - amikkel alszanak (-szunk :P ), könyvek, számítógép és tartozékai..
szóval iszonyat mennyiség jön össze. Elsőre.
Aztán variálunk tovább, elveszem-kihúzom ezt, de beírok egy-két-másik dolgot.. második, harmadik és sokadik összeírásnál is csak sikerül a fél életünket képzeletben bepakolni.

Közben az itthoni jóságok gyűrűztek, és elárasztott minket a bőség, ja nem, a @&&# áradata, így kénytelenek voltunk az ír projektre szánt, nehezen összekuporgatott pénzhez nyúlni.
Ez először nagyon letört mindkettőnket, de visszatáncolni nem lett volna korrekt: megvoltak a repjegyek, mindent elintéztünk már .. csakhát a kinti tartalékhoz nyúltunk.. Mi lesz majd???
Megideologizáltuk persze: egy hónap laufunk van ... ezidő alatt kell valamelyikőnknek még munkát is találni, elég a part-time, csak míg elrendeződnek Buddy dolgai, addig is legyen valami plusz.
Ha nem találunk és az irodai dolgok is húzódnának, marad még pénzünk hazajönni ... és -ez a megideologizálás ám a javából- hát láttunk világot, jöttünk-mentünk, jóvót.

Persze tudom, hogy arra is (mmint ennyi időn belül munkát találni) képesek vagyunk, ez a mivanhanemjönössze tulajdonképpen csak azért kell, hogy önmagunkat is megnyugtassuk: a világ nem dől össze, megpróbáltuk, így sült el. Ettől nem vagyunk kevesebbek, vagy felelőtlenebbek.

No, és akkor innen az egész pakoláslista olyan okafogyottá válik.. mert így abban kell gondolkozni, hogy 1 hónapig mi kellhet.. aztán meg lesz már pénzünk megvenni, illetve ugye jövünk haza, minek az már.

Ez nem egy negatív hangvételű írásnak készült, mégha annak is tűnik.
Mindennap jóérzéssel kelek fel, csomószor felvigyorgok napközben is, és tökéletesen tisztában vagyok magunkkal, a képességeinkkel, tudom, hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan mi azt elterveztük.
Épp egy éve. Hihetetlen.

fog és fog és fog...

Már nem is tudom, hogy hova kapjak.. ma éjjel 2szer kell Fogtündérkedni..
nesze neked sok gyerek. :D
Jancsi másik felső egyese is kipottyant, erre bekészültünk, a kocsiban volt a legbiztosabb helye a ajándéknak (mmint, hogy ott tutira megtaláljuk) ... de Karibaba fogta magát, és kihúzta megint az egyik fogát. :OO
Ciki, de forintban KP-nk sincs... csak kártyán van már pénz, meg a valuta.. viccelődtünk, hogy írunk egy ígérvényt.

Talán a malacperselyben találunk még fémpénzt..

Számot /nem/ tevés

Szóval az van, hogy kilenc nap….nagyon durva…

Elkezdtünk pakolni, összekészíteni a dolgainkat…aztán szét, és újra össze. Rájöttünk, hogy a hangszerek nem biztos, hogy beférnek…aztán jött a gyártmányfilozófia…ti.hogy nem is baj, hiszen 1-2 hónapig kibírjuk hangszerek nélkül, azután meg úgyis veszünk majd ott kint, hiszen nem olyan drága, mint amekkora nagyságrenddel a jelenlegi életünkben szerepel…

És a társasjátékokat sem kell az eredeti dobozukban kivinni, hiszen tele van kihasználatlan helyekkel (Végülis valamire csak el kell kérni azt a tízezer forintot, amennyibe kerül egy játék…hülyén nézne ki, hogy két pakli kártya, meg egy kis doboznyi egyéb kellék…:-)…szóval zippelünk ezerrel…és közben hangolódunk rá. Váltogatja egymást a para meg lelkesedés….

Más: Amikor meghoztam a döntést, hogy akkor eladom mondjuk a Fenderemet, erősítőstül….akkor volt bennem egy olyan, nem is tudom hogy írjam…olyan dac-féle, hogy szépen leporoltam, meg minden, és nem akartam már játszani rajta, merthogy minek, úgyis eladjuk, akkor mi értelme…de ez hamar elmúlt, és kézbe vettem. Még az eladást megelőző nap is játszottam rajta/vele. De az első hangulat, az a már nem kell, mert úgyis eladom…az miféle dolog volt? Primitív? Gyerekes? Beszűkült?

Mert ijesztő analógiát vélek felfedezni ez, és a minket mostanság körülvevő viselkedések között…:

Hogy az anyós elmegy itthonról egy hétre, majd két nap múlva egyszercsak betoppan a konyhába…anélkül hogy akár egy sms-t küldött volna, hogy jön vissza. Aztán megint el egy hétre, és egy egész héten át nem jelentkezik. Na nem mintha hiányolnánk, de eleddig, mint (akármilyen okból,célból,meggondolásból is, de) egy fedél alatt élő rokonok, szokásunk volt oda-vissza jelt adni magunkról, meg a várható érkezésünkről.

Hogy a Tomi, mint szinte minden nap, elmegy focizni a haverjaival, majd 10 perc múlva ballag vissza, mert kiderült, hogy a haverok már rég túl vannak az aznapi meccsen, csak Neki nem szólt senki.

Vajon ez is azért van, mert minket már „leírtak”…? Hiszen úgyis mindjárt elindulunk messzire…ki tudja mikor jövünk vissza, ha egyáltalán…szóval hogy velünk már nem számolnak?

Ha így van, akkor szar érzés már nem számottevőnek lenni….de a tény vigasztal, hogy már tényleg csak kilenc nap.

helipöptej

Hogy miért áll.. illetve pattan fel a reggelizéstől, és rohan ki a teraszra 6 gyerek és két felnőtt ...?
Hát a kert végében repkedő helikopter miatt... ami éppen ugyan permetezi a napraforgókat, de ritka látvány, pláne ilyen közelről..

A pilóta a végén még bedobott pár extra figurát, valószínűleg tetszett neki a nézőközönség.. :D

a cím Beniül van...

levél

Ezt nem akarom máskorra hagyni.. ma reggel egy levelet találtunk a postaládánkban, amit Ann-éktól kaptunk.

Kézzel készített lapot rejtett a boríték, amit itt is nagyon-nagyon köszönünk. :-*
Annyira ötletes, varrott (!!) papír, laminált (ugye?) és az útravaló kísérőszöveg is igazán eredeti.

visszaszámlálás

Napok óta dobol a fejemben, hogy itt van, és megyünk.. és jaj, de jó is ez. :D
Úgy érzem, hogy átestem a kötelező dolgokon: örömmámor, pánik, kisebb depi .. és most letisztult aggyal, lélekkel állok itt az Új előtt.
Tudom, hogy lesznek nehéz időszakok, és hogy itthon is ki tud készíteni a szomorkás idő meg a nonstop eső, de most ez mind nem érdekel.
Érzem, hogy jól fognak elsülni a dolgaink, érzem a pozitív energiát magunkban.. szóval nagy királyság.

A gyerekek is felettébb izgatottak, a Nagyok bőröndjeit már 10edszerre pakoljuk át, próbapakolást csináltunk a tetőboxba: szortíroznom kell tovább, nem elég a hely :O, és közben búcsúvendégeink jönnek-mennek.

20.-án volt itt egy baráti házaspár, most csak leugrottak, nem aludtak itt. Kellemesen eltöltöttük az időt velük, pont elég ideig maradtak, de a tegnapi.. :OOO .. jajjj...
Előszöris nem a kedvencünk.. csak úgy van nekünk. 40-es manus, nincs családja, senki nem várja haza (OK, klasszikus kockafej: számítógépes fickó), és eléggé magánakvaló.
Buddy ex-osztálytársa amúgy.
Én nehezen viselem, ha itt van, mert sosem megy haza este 11-nél előbb (volt, h hajnali kettőig maradt), nincs igazán semmi közös témánk, nonstop dohányzik, így kint rohadnak hidegben-melegben a kertben , és olyan okoskodó hülye, aki.. hát izé.. viszketést kapok, na.
Buddy meg egyszerűen nem tud hogyan kibújni a "leugrok hozzátok" telefonokból.. volt, hogy nem volt jó nekünk: nem baj, jön másnap. Az sem jó: akkor másik másnap..
Szóval akármit felhozhat, nem lehet levakarni és kész.
Az meg valahogy nem megy nekünk, hogy durván elutasítsuk, így marad a "mindeeeeegggggyy, kibírjuk valahogy". :DDDDDD
Tegnap 11-ig maradt, közben én programot csináltam nekik: égessék el a gallyakat, meg a papírhulladékokat, (a hamujába tettem alufóliás krumplit-hagymával-szalonnával), hátha kifüstöljük :DDD , de csak a látványos , jajj, de hosszú volt ez a nap is, és micsoda vihar van errefelé, jobb lesz menned után mondta, hogy akkor ő megy.. nem tartottuk vissza.
Csúnyacsúnyacsúnya V és B. *upsz*

És ezzel lezárult az a rész is, hogy elköszönjünk a barátainktól, testvéremtől, ismerősünktől..

A hátralévő napjainkra marad: a bőröndök újbóli átvariálása, a játékos doboz átmazsolázása, a jó idő kiélvezése és a rápihenés ;) , ja meg egy kis kocsimosás, meg Buddynak kis autószépészeti beavatkozás. Na, meg olyan kajákat főzök, amit jó darabig mellőznünk kell majd, mert nincs ill. ritka a tejföl, drága a búzadara és nincs túró.. szóval elvagyunk, és élvezzük azt a tényt, hogy csak 11 NAP éssss... töptöröptöröpp..

fogtündér 2.

Marcipán ma 5 és fél éves.

És ma kipottyant -alig várta már- az első tejfogacskája.
A Fogtündér már hetek óta erre várt, és Marci közben elcápásodott, mert kinövesztette mindkettő alsó egyes csontfogát... a tej mögé. :D


Olyan nagy fiú lett, így fogatlanul... nem akarom, hogy ennyire rohanjon az idő... most született...

ne merj!

Végigszámolom, hogy hány olyan történetünk volt, amikoris kiálltunk az igazunkért és ennek hangot adtunk. Akár nagy hangot..
Sok...
Általában a vége mindig az volt, hogy kuss paraszt, ne dudálj, maradj, lapíts.. nyelj és fogadd el. Hogy ez van, ezt kell szeretni.

Ma, alig 10 nappal a panaszos levelünk feladás után meg is érkezett a válasz a megyei OEP-től.
Nem is tudom, miért hittem azt, hogy van igazság itt, és nem a mundér becsületét védik. Miért gondoltam azt, hogy nem engem fog a csókos, kisvárosi cimborája leugatni, hanem kiáll majd mellettem, és az ORVOSSZAKMAI ELLENŐRZÉSI OSZTÁLY vezetőjeként szégyellene majd olyat leírni, ami önmagának is ellentmond.
Azt kaptam, amit magyar hülyeként megérdemlek: lebaszást, rendreutasítást, és burkolt fenyegetést.

A jó k**a anyjukat.

búcsú

Ma elbúcsúztunk a Legkisebb öcsémtől...
Én is, Buddy is, úgy érezzük, hogy anyja helyett anyja, apja helyett apja voltunk.. a szüleink az ő 4 éves korában mentek szét, eleinte felhasználták egymás ellen, majd senkinek sem kellett igazán..
...... millió olyan fotó, emlék van, ahol ő is velünk van: hordtuk nyaralni, kirándulni, együtt szülinapozunk, Karácsonyoztunk.. bizony nem egyszer féltékenyek is voltak a gyerekeink, hogy "ő miért van itt"?
Elmagyaráztuk, hogy bár az Öcsém nem testvérük, de szeretjük annyira, és nekünk fontos az, hogy boldog és -amennyire lehet- jó gyerekkort éljen meg.
Nos, idén leérettségizett, és beváltotta azt, amit mindig is mondott: amint tud, úúúgy elhúz anyu mellől, hogy csakna.
Ma elment .... Sopronba került főiskolára, ott lakik a barátnője is, kapott munkát: csütörtökön kezd.

Remélem, hogy sikeres és boldog felnőttkor elé néz.

(és ahogy írom ezeket a sorokat, hallom, hogy édesanyánk fütyörészve !!! csinál magának kávét... a pofám leszakad.. komolyan.. nekem a torkom elszorult, pedig mostanság már nem csináltunk szinte semmit közösen, és közös témánk sem nagyon volt és nem is gyermekem... döbbenet.)

Hamu és Gyémánt

Hazafelé tartottunk a tescoból, fáradtan, nem beszélgettünk, csak ültünk a dombon lesuhanó autóban, és a hangszóróból jó hangosan énekelt az Aranytorkú Istennő, „A” Cserháti Zsuzsa….Hamu és gyémánt.

Cserhátit nagyon szeretjük/szerettük….a hangja nyomán egy csomó minden eszembe jutott. Például a dalai, az élete…és a halála is. Valahogy ez az egész Ír projekt kicsit az elmúlással hozható össze. Egyfelől azért, mert egy szakasz lezárul, és egy része az életünknek elmúlik. Másfelől azért, mert nagyon nagy szerepe van ebbenek a döntésünkben annak, hogy öregedünk…bizony, már nem vagyunk húszévesek. És ahogy az ember öregszik, egyre tisztábban látja az életet, az embereket, a szerepeket, a tanulságokat…és persze a lényeget. Mint amikor az ember hátralép, és meglátja azt, ami addig is ott volt. Mintha téren és időn át hidalva, mindentől függetlenül, röntgenszemmel látnám az életünket. Hogy honnan jöttünk, hová megyünk, mit akarunk, kik vagyunk….nehéz szavakat formálni, igazából a pörgő kis életünkben a gondolatok összeszedéséhez is komoly koncentrálás kell…nemhogy szavak, mondatok megformálásához.

Nagyon sok embert ismerek, aki úgy él, ahogy Cserháti énekli: „buta kis játék, hazudok és elhiszem”….Vajon van-e annál rosszabb, ha az ember magának hazudik? Elcsúszhatnak az értékrendek, a hazugság veszélyes, mert ha egy józannak sokat bizonygatják, hogy részeg, akkor bizony inogni kezd alatta a föld. De nem akarok én ebbe többet belevinni, mint ami benne van. Dehogy. Csak leírtam, ami kavarog bennem.

17 nap…..őrület…még mindig alig hiszem el.

R.I.P. Ronnie Drew

Ma olvastam, hogy a hétvégén meghalt Ronnie Drew, akit mi csak "iszapszemű rája"-nak hívtunk, és aki az ír népzene meghatározó alakja volt.

Hosszú rákbetegség után távozott, régóta küzdött a betegséggel. Tavaly veszítette el a feleségét, most Ő is elment.
Ezen a napon hunyt el Elvis Presley is, 31 évvel ezelőtt. Kevesebb lett Nélküle a világ, nyugodjék békében.

Ezt a számot Bono írta, és terelte össze az ír zenei élet nagyjait, hogy lerójják tiszteletüket Ronnie előtt, idén februárban.
A szám hetekig volt toplistás Írországban.

tábor II.

Kari lányunk hazaért...

• épségben
• teli élményekkel
• szutykosan
• fáradtan (tegnap ill. ma hajnali 2-kor feküdt le :OOO )

Nagyon édes, ahogy mesél: a Babamúzeumról; a Gemenci-erdőről és a Vadrezervátumról; a tábortűzről; és hogy milyen jó volt a kaja ("gofri is volt... anya, mint az éttermekben, úgy volt kidíszítve" .. :P ); az emeletes buszról, amivel furikázták őket; a táborhelyről; és hogy milyen jó volt a tóban fürdeni ("anya, hónaljig ért, csak mi, a jól úszók mehettünk be igazán")...

Nagyon hiányzott már, de nagyon örülök, hogy ilyen jól érezte magát...

... itt:

fotós poszt

Sokat fotóztunk az elmúlt napokban, a bejegyzés végére teszek is be egy kis összeállítást.

Kari nincs a fotókon, mert elutazott táborozni. Élete első igazi, ottalvós tábora, szuper idejük van. Holnap jön haza, már nagyon várjuk. Üres a ház, ha nincs itthon valamelyikőjük.

A nővéremékkel jártunk a Mecsekben, kicsit hűsölni. Másik napon meg grilleztünk, és persze medencéztünk, pihentünk.. jól éreztük magunkat együtt.
A két egykorú, Beni és B. az unokaöcsi, hol nagyokat röhögcséltek együtt, hol pedig marták egymást valami játék miatt. Ezt kevésbé szerettük.
A fiúk kaptak egy nagyon jópofa búcsúajándékot tőlük az útra, fel is avattuk egy teszkó-járat során.

Közben meg egyre kevésbé találom a helyemet. Persze zabszem-effektus, meg minden.
Félek a változástól, meg az újtól, meg persze alig várom (20 nap!!), vágyom a kiszámítható életre, és a nyugodt, boldog együttlétre, és ez billeg bennem ide-oda...
De tulajdonképpen leginkább az a bajom, hogy nagyon gáz emberek vesznek körbe, és ez egyre jobban zavar.
Kicsit olyan most nekem ez az írországi téma, mint, amikor régen azt szerettem volna, h elmenjünk valahova a világvégére, és senki ne találjon meg minket ... és hát bejött.

tízszeres

Tegnap este tízszeres nagynéni/bácsikká váltunk. :D

fotó eltávolítva-szerző által

Remélhetőleg mihamarabb kikerülnek a kórházból, eddig csak a sz*** van..
Baba, húgom jól vannak, csak nem együtt... :(

13.-a

Érzelmi dömping...

Ma mentek el a nővéremék, 4 nap után.
Vacak érzés tudni, hogy idén valószínűleg már nem fogunk találkozni. És igazán el sem tudtunk köszönni, anyánk műsorozott, és szinte elmenekültek..

A húgunk pedig ma -ezekben az órákban- ad életet első gyerekének.
Érdekes: hiányzik belőlem az a lelkes öröm, amit pl. a nővéremnél éreztem, mikor szülni ment.
Igaz, nagyot csalódtam benne az elmúlt időkben. Kicsit kívülállónak is érzem magam emiatt.

a vihar és mi

2 hete nem esett az eső nálunk, ami csak annyiból érdekes, hogy közben volt 2-3, az országon átvonuló eső-vihar.
Egészen tegnapig..
Mikor láttuk a radarképeken, hogy ez bizony jön és minket is elér, nagyon örültünk, mert kissé le voltunk már tompulva az eszméletlen melegtől. (pl. megint tele volt darázzsal a medence és környéke, akkora szárazság volt, h idejártak inni.. persze medencézni csak 6 után tudtak a gyerekek, miután visszavonultak a dögök..)
Aztán újra rá-ránéztünk a radarjelzésekre, és megdöbbentő gyorsasággal közeledett a cucc, így próbáltuk a kerti dolgokat biztonságos helyre rakni, elpakolni.
Álltunk a teraszon és néztük, ahogy dél-nyugat felől jön a feketeség, villámokkal tarkítva.
Olyan volt, mint egy harmadosztályú hollywoody-i film.. a kukoricatábláknál már ömlött az eső (cca. 1000 m), nálunk már zúgott a szél.. aztán valahogy gellert kapott, és szomszéd felől egy szabályos forgószelet láttunk.. na, ekkor bemenekültünk a házba, és bentről figyeltük, ahogy a sörpadot felkapja, és levágja a terasz aljába.. aztán kivágódott a bejárati ajtó, visszaküzdöttük, jól bezártuk.
Majd Tomi szobájából csörömpölés hallatszott... a jég és a szél kitörte, ömlött be az eső, a jég és az üvegszilánkok.
És a villany is elment. (ennek az előzménye: délelőtt a közeli autópálya építkezésen ismét ügyesek voltak, és kidöntöttek egy villanyoszlopot. Megcsinálták 2-re.. aztán a vihar, dominóként kidöntötte azt is és még másik 2-őt.. hajnalban lett megint áramunk..)
A konyhában kb. 6 helyen áztunk be.. de úgy izomból...
5 éve lakunk itt, jó pár vihart láttunk, évente egyszer jött akkora eső, hogy csöpögött a plafonról a víz, de ilyet.. :OOO Ilyen még nem volt.
A vihar elvonult egy óra alatt, és esett utána az eső még másfél órán át.. az emésztő kiöntött, a kis fűzfámat kidöntötte a szél.. iszonyat mennyiségű letört ággal van teli a ház előtti rész, a közelbe villám csapott be -hallottuk..

De túléltük, 9-kor már aludtak a gyerekek, és ma legalább 10 fokkal hűvösebb van.

A szomszédságból mindenhonnan láncfűrész zaja hallatszik, asszem mindenütt tarolt a vihar.
A helyi hírek szerint nem volt vészes, mert csak 3 helyre kellett kivonulnia a katasztrófavédelemnek. :/

BILL

Bill.
Nem egy Alan Delon...és nem egy hogyismondjam...nem egy kimondott példakép....nem egy klasszikus "ikon". Mégis fogalom. De tény, hogy a mai napig ha meghallgatom, vagy mondjuk ezt a klipet megnézem, kezemen-lábamon feláll a szőr. Pedig sosem voltam nagy rajongó, soha egy koncertjére nem mentem el, egyszer voltam valakivel az OLD MAN-ben, amikor zenélt...de szerintem nem volt józan. Hihetetlen hangja van a pasasnak. Lehet, azért varázsol el annyira, mert Ő is kőbányai srác, mint én. Hogy kölyökkoromban sokszor láttam a Gergely utca sarkán lévő krimó előtt inni. Vagy lehet, hogy azért, mert a műfajt is szeretem. A bluest. És ismerem a számait. Amikor Verbénával összejöttünk, mindkettőnk egyik kedvence volt a felszarvazottak balladája....aztán a rossz vér...vagy a Tiéd minden cseppnyi vér....vagy a későbbi időszakból a Kastély a hóban....húú, mennyi jó száma van. Igazak, keserűek, kemények....jók.

Mindenesetre az biztos, hogy Benedek anyaszült meztelenül itt az ölemben egy hang nélkül megbabonázva nézte végig velem ezt a nem rövid klipet.
Junó, dö dzsénsz :DD bizonyára tőlem örökölte a gyerek a műfaj iránti érdeklődést....ugye erre mondják, hogy be van oltva?
:-)

több, mint bosszantó

Bár nagyon-nagyon felhúzott, kiakasztott, és felháborított a fogszabályzós dokink, és májusra összegyűlt ellene minden (visszajelzések az OEP-től, h milyen készülék számolható el közgyógyra, "Életutas" elszámolások: fogtömések-polírozások, amiket sosem csinált meg, átvágások: engem is, OEP-et is), de valahogy nem volt gyomrom feljelenteni.
Ez annyira nem én, nem mi vagyunk... komolyan.
El is felejtettük, illetve nem, csak meg-megemlítettük, általában nem kedves és szép jelzőkkel illetve.

No, tegnap este telefonál Hannus barátnője, szintén ehhez a nőhöz jár. Mondjuk nincs más lehetősége, ő a leszerződött orvos, gyerek-fogszabályzós a környéken.
Ha úgy dönt bki is, hogy neki nem tetszik a nyanya, hiába ingyenes a gyerek fogszabályzása (ill. minimális költséget - az anyagok árának egy részét kell csak fizetni, de a kezelésért nem), másnál fizetni köll.
Szóval telefon: a kislány meséli, hogy azzal fogadta a csaj "na, és melyik mamád halt meg?" .. majd kis pauza után nagy hangon ecseteli, hogy micsoda bunkók vagyunk mi, hogy nem járunk már hozzá.

Ohhhóóó, anyám, ezzel nagyon mellé lőttél!
Olyan szép levelet rittyentettünk neki, és a megyei orvos ellenőrzési osztálynak, hogy ihaj!
Tételesen leírtuk az átvágásokat, hogy elszámolt sosem volt anyagokat, hogy Tomi közgyógya ellenére fizettetett velünk is.. és panaszt tettünk a személyiségi jogok megsértése miatt, és amiatt is, hogy a "monopol" helyzetét maximálisan kihasználja.

Előzmények: itt és itt.

az egyik megoldás

... hőbuta -Marci®- ellen:

A másik a medencében ázás. :D

szétesőben

Kicsit elárasztottak minket a dolgok.. és ezerfelé jár az agyunk is.

Ha a körülöttünk lévő káoszt (azaz kosz és kupleráj) veszem, az a hátralévő napok számával egyenes arányban nő.. Nem is értem miért. :DD
Lassan lépni sem tudunk az ilyen-olyan kupacoktól. Ez amúgy kissé frusztrál: pláne, hogy még páran meg fognak minket látogatni.
Aztán különféle listákat gyártunk: gyógyszeres listát, mit-vigyenek-a-srácok-magukkal listát, mi-kellhet-nekünk-az-úton listát.. A gyógyszeres azért izgi, mert pont a meghűlős időszak fog ott érni minket, így végig kell zongorázni, hogy mik is "szoktak" kelleni egy-egy ilyen megfázáskor.

Ha már zongora: Hanna zongoratanára mély megdöbbenéssel fogadta a hírt, de nagyon segítőkész volt amúgy.. ma érkezett tőle egy dvd, amin vagy ezer kotta és hanganyag van, aminek nagyon örültek a gyerekek. (Hanna bánatára Brahms - 5. magyar tánc-a nincs rajta, ezt hajtjuk neki egy jó ideje. Még apósnak sincs meg, pedig kismilliószor játszotta, de a régi kollegákkal már nem tartja a kapcsolatot, így onnan sem tudtuk beszerezni.)

Ja, igen és a hangszeres próbát is megejtettük: azaz a gitárt és a szintetizátort bepróbáltuk a kocsiba. A szinti a kalaptartóra befér, a gitár pedig a tetőboxba. Nem így terveztük, de minden megoldható.

Buddy pedig kapott ajándékba a bátyjától egy PNA-t, Angliából. Tök kúl, csak kipróbálni ugyi nem tudjuk, majd Doverben. :D De már össze-visszanyomkodtuk. :DD
Ma telefonált egy magyar kereskedőnek, hogy van-e hozzá és mennyiért Európa térkép, de itthon nem ezt forgalmazzák, így marad Calais-ig a térkép és a kinyomtatott útvonalterv.

Amúgy döglünk megfele a melegtől, ígérhetnek bármilyen lehűlést, az ide nem ér el. A minap este mentünk bevásárolni, de fél hatkor is 39 (!!) fokot mutatott a hőmérő - árnyékban. :OOO
Most úgy gondolom, hogy de isteni lesz a 16 fokos ír időjárás. :D