Balázsfecó

 

Újabb legenda távozott, időelőtt, hiszen még 70 sem volt. Balázs Fecónak nagyon szerettem a dalait, a mai napig szoktam játszani néhányat. Kivételes ember volt, szerettem. Van egy közös sztorink is, még nagyon régről.

Középiskolás koromban volt egy zenekarunk pár haverral...és persze zsizsegtünk mindenfelé, amerre csak lehetett. Persze hogy jelentkeztünk egy velencei rocktáborba, ahol fiatal zenekarokkal foglalkoztak profi zenészek, és mindegyik banda csinálhatott egy azaz egy darab számot, rendes stúdióban, aminek minden aspektusában segítettek a nagy menő zenészek.

Szóval jelentkeztünk, és be is választottak minket. Persze zeneileg nem volt nagy durranás amit akkor csináltunk, dehát kamaszok voltunk, és akkoriban (a 80-as évek végéről beszélek) azt akartuk csinálni, ami a menő. Tulajdonképpen a legnépszerűbb szórakozóhelyek akkortájt a disco-k voltak, ez az igazság. A mi zenénk is afféle kis nyálas dallamos-egyszerű 4 akkordra épülő kis izék voltak. Az énekesünk és a basszersrác is hosszú, melírozott hajjal jött-ment, a dobosunk egy nagyon fiatal kissrác volt, akiből azóta befutott DJ lett...a billentyűs sráccal volt a leghasonlóbb zenei ízlésünk, ami miatt nyár végére szét is ment a bandánk. Miki és én szerettünk volna bonyolultabb zenét csinálni, elmenni attól a diszkós hangulattól inkább egy jazz-esebb irányba....de ez egy másik sztori.

Szóval a lényeg, hogy részt vehettünk az egy hetes táborban. Nagyon készültünk rá, én minden erőforrásomat összekoncentráltam, sefteltem minden létezővel, a végfok erősítőn keresztül a Tesla lemezjátszómon át az ismerős basszusgitárjáig mindennel, és mire indulhattunk, meg tudtam venni életem első új gitárját, egy csehszlovák Jolana Galaxist....Fender stratocaster formavilág, két dupla hangszedő, lila szín....isten volt.

Elindult a tábor. Mindenkinek 4 számot kellett előadnia, és abból kiválasztották a nagyok, hogy melyik legyen az az egy, ami mehet a stúdióba. A csapat, aki meghallgatta a dalokat, a teljesség igénye nélkül a következőkből állt: Balázs Fecó, Lerch István, Bornai Tibor, Voga János....mit mondjak? Élő legendák.

Szóval az új gitárom az új húrokkal tipikusan kihangolhatatlan volt számomra, 5 perccel a kezdés előtt ugyan kihangoltam, de mire kezdtünk elmászott. Leálltunk, és elkezdtem hangolni, de akkor a Fecó odjött hozzám, és úgy, hogy a nyakamban lógott a gitár, úgy kb 5 másodperc alatt kihangolta nekem. Persze oda-vissza voltam a megtiszteltetéstől :)

A sztori úgy folytatódott, hogy megcsináltuk a számot, stúdióban felvettünk a Bornaiékkal minden egyes hangszert, szépen össze is keverték, akkoriban még kazettára ment a rögzítés (krómdioxidos, menő sony kazira). A résztvevő 20 banda közül kiválasztottak asszem ötöt...a legjobbakat, akiknek felajánlották, hogy a péntek esti Csillagfény diszkóban a Petőfi Csarnokban előadhatják a számukat, (persze playback-ről). És a hab a tortán: volt gázsi!!

Minket is kiválasztottak, így augusztusban színpadra álltunk, és lenyomtuk a számunkat, ami egyébként nagy siker volt, még a DJ, aki a B.Tóth László volt, külön meg is dicsért minket. Hát így alakult, hogy elmondhatom, hogy volt már olyan, hogy színpadon állva, pénzért gitároztam. És hogy egy élő Legenda kihangolta a nyakamban lógó csehszlovák gitárom.

R.I.P. Balázsfecó!

Kari dipomaátadója

 Ha A szerv egyetemét (a munkahelyem😅) a szervezetelenség egyetemének hívom, akkor a Trinity-t is hasonlóképpen kellene illetnünk.. 

Október eleje óta heti rendszerességgel írt Kari nekik, hogy mi lesz a diplomájukkal.. akkor lezajlott egy kérdőívezés, lehetett online átadóra jelentkezni, vagy kivárni ennek a sz*rnak a végét és majd egyszer élőben megkaphatja a diák.

Kari az onlinet választotta, talán írtam is, így csak a dátumra vártunk.

Konkrétan múlt pénteken kapott egy emailt, hogy akkor a következő héten valamikor majd lesz.. de hogy mikor arra már nem tértek ki.. ami csak amiatt volt izgi, mert ugyan a köpeny-kölcsönző cég az elpostázza a köpenyt, de 3-4 munkanap míg kiér.. úgyhogy hétfőn már annyit írtak, hogy akkor péntek, 13.-án lesz. Gyorsan megrendelte Kari a köpenyt/kalapot. Újabb email.. ja nem, inkább szombat, 14.-e, délután 5 óra. 

Pénteken érkezett meg a csomagja, de akkor már nem tudtunk kimenni a parkba (szigorú 5 km-es korlátozás van ugyebár) fotózkodni.. szombaton meg egész nap szakadt az eső.

Közben megkapta a linket, ahol majd tudjuk követni az eseményeket.

Igyekeztünk feldobni a lakást, de nem lehetett sehol kapni “graduation” bannereket, így olyat vettünk, hogy mi írtuk rá azt, hogy Congrats Kari. Vettünk lufikat is, Benivel kitakarítottuk a nappalit, a kandallót ő pucolta ki, (és ha már ilyen szépen leszedtünk mindent róla és üres volt, meg tiszta, feltettük a karácsonyi fenyődíszt rá, ugyan jövő hétvégére terveztem, de így volt praktikus. Persze fények nélkül..)

Alan lefőzte az ünnepi ebédet, én előző nap megcsináltam a somlói galuskát, úgyhogy ebéd után fotózkodtunk, amíg el nem kezdődött a online esemény. 

Próbáltunk a ház előtt normális fotókat csinálni, de ez a rohadék eső valahogy vízszintesen is esett meg hideg szél is fújt baromira, a hajam két perc alatt szutyokra ázott.. mindegy, vicces volt végülis, ahogy küzdünk az elemekkel.

Persze mindenki felpróbálta a köpenyt, kihagyhatatlan lehetőség.. 😂

A közvetítés elindult, és már 20 perce nézzük, mikor kiderült, hogy ez egy tök másik osztályé.. mivel full latinul van az egész ceremónia igazán csak akkor esett le, mikor   Kari mondja, hogy ezek az emberekről fogalma sincsen, hogy kicsodák..illetve mikor valami arte ingeniaria volt kiírva..

Úgyhogy nagy nehezen megtaláltuk az ő osztályát, végignéztük azt is, de Kari hiába küldött magáról be fotót, elfelejtették odatenni a nevéhez (Alan meg photoshopolta később, a családi emlékkönyvbe ) .. 

... a lényeg, hogy a gyerek megkapta a diplomáját, most már hivatalosan is immunológus lett. 

Sikerült édes pezsgőt venni, azzal koccintottunk, majd az este biliárdoztunk és koktéloztunk még, de mikor mindenki már csak ücsörögni akart, akkor Kari lehozott egy doboz bingót, hogy ezt vette a családnak karácsonyra, odaadja előbb, játszunk vele ma este.. 11-ig nyomtuk, amilyen kis egyszerű, olyan vicces. 

Ezt pedig ma hajnalban lőttük a parkban, legyenek szebbek is, mint a ház előttiek..

Lockdown 2.0 - 3. hétvége

Izgalommentes volt.

A nagy esemény, hogy elmentünk hasi ultrahangra, Jancsival. Február óta húzódott, 2 hete már volt időpontja, de lemondták, úgyhogy végre valahára eljutott a gyerek uh-ra. 

Mindez Limerickben, 70 km-re tőlünk. Rákészültünk, hogy majd milliószor megállítanak, mert ugye megyehatárt is átlépünk, meg majd az autópálya lehajtónál tuti lesz checkpoint.. ha kérem, lótúrót. Oda-vissza megjártuk, a kutya fff..üle sem állított meg,  a városban dugó-dugó hátán, a ki-bevezető út is tök forgalmas volt, sőt az autópályán is olyan forgalom volt, hogy csak pislogtunk. 

Az uh eredményét majd az orvosnak küldik, egy héten belül. 

Vasárnap ragyogó napsütésre ébredtünk, úgyhogy a fiúknak mondtam, hogy ebéd után felmegyünk a hegyre, kicsit lemozogni a vasárnapi rántott húst. 

Apropó kaják.. persze most is sokkal többet süt-főz az ember, ha már sehová sem mehet, így klasszikus magyar kajákat kapnak a fiúk.. volt már máglyarakás minap, (kedvenc nagyanyám csinálta minden vasárnap nekünk) csináltam nekik gríz-smarnit. Ugyan nem volt baracklekvár itthon, de eperrel sem volt rossz. Pogácsa és túrós lepény..

Visszakanyarodva a kimozdulásra, a hátsó parkolóba mentünk, sejtve, hogy a Bit parkolója tömve lesz.. na, itt is rohadt sok kocsi volt. Így úgy döntöttünk, hogy egy másik úton megyünk, amerre még nem jártunk. Persze, ahogy elindultunk a megszokott útvonallal ellenkezőirányba, megállított két ember minket, hogy ugye tudjuk, hogy a Devil’s Bit amarra van.. mondtuk ja, de milliószor voltunk ott és szemmel láthatóan az is ott van most, aki amúgy sosem mozdul ki a kanapéról.. inkább felfedezünk mást.. erre a fickó: de hát ott nincs semmi.. Ok, köszi.

Úgyhogy elmentünk a Nagy Semmi felé, szerintem pontosan olyan volt, mint minden más erdei út errefelé. 

Sétáltunk egy nagyot, láttuk a Devil’s Bitet egy másik oldaláról, és milyen jó, hogy nem oda másztunk fel, mert olyan felhő terítette be, hogy sztem ott az orráig nem látott az ember. 

Évfordulós-halloweeni hétvége

A fiúknak őszi szünet van, de én most nem vettem ki szabadságot, csak egy szabadnapot, a házassági évfordulónk napjára. Így is csak 3 napot dolgoztam a héten. 

A terv az volt, hogy nem főzünk, hanem rendelünk pizzát estére. Illetve kitaláltam, hogy csinálok oroszkrémtortát, az volt az egyik tortánk az esküvőn. Csütörtök délután előkészítettem mindent, pénteken reggel csak megkentem, díszítettem.

Közben Kari ránk írt, hogy hazajönne pár napra, szóval ő is befutott csütörtök este.

A kis cuki gyerekeink megleptek péntek reggel minket, (Tomi küldött Jancsinak a héten egy csomagot, ő volt a fő beszerző, Kari vett hozzá egy üveg Dingle gint, az egyik kedvenc ír ginünket) egy nagy doboz finomsággal. 

Az időjárás aránylag enyhe volt az elmúlt napokban, úgyhogy ki-kiülünk a ház elé (mamuskásan) egy kávéra, de a hétvégére csak megérkezett egy újabb vihar, szombat hajnalban alig aludtam, annyira fújt a szél és szakadt az eső.

(Érdekesség: különböző dolgok együttállásának köszönhetően kb 15 m-s hullám érte el Sligo partját és egy őrült bátor szörfös meg is lovagolta.. durva.. ) 

Szombaton Halloween volt, a srácok már csütörtökön, pénteken kifaragták a tököket, itt Marci újabb meglepetést okozott nekünk.. mert persze az ember gyereke szép-okos-ügyes-ultratehetséges-sorolhatnám, de mikor mondta, hogy akkor egy BreakingBad-es Walter White-ot akar kifaragni, akkor mi sem gondoltuk, hogy ennyire jól fog sikerülni. 

Benivel csináltattam 10 kis édesség csomagot, ha esetleg lennének trick-or-treat-ezők.. merthogy ment a tv-ben, rádióban, hogy ne menjenek a gyerekek sehova, ne mixelődjenek a háztartások, de álmomban nem gondoltam volna, hogy tényleg nem jön senki. 

A mi gyerekeink már túl öregek, amúgy sem mentek volna, Marci bement a késő délután a tök sötét és kihalt parkba egy azaz egy darab haverjával. 

Viszont Beni imádja a Halloweent és az ő tervük az lett volna pár hete, hogy együtt lógnak a barátokkal maszkban/jelmezben. Na, ebből nem lett semmi, így vigasztalásképp mondtuk, hogy tartunk neki egy házi-házibulit, beöltözünk, az apja csinál neki - a már-már klasszikusnak mondható halloweeni- szemgolyó-sütit, eszünk junkot, meg iszunk vérlöttyöt.. (fanta vadmálna 😅) zene, billiárd és egy közös esti horrorfilm nézés. (Én nem nézek horrort, úgyhogy ez nagy dolog volt most tőlem 😂)  Larsiet ki kellett kísérni wc-ni, mert nagyon petárdáztak/tűzijátékoztak és mivel majdnem telihold van már, igazán stílusos volt az éjszakai kertünk..

Mai program: lazulás, rom-eltakarítással egybe kötve. 😂😂