Ha a tavalyi évet utáltam, akkor az idei évkezdést kifejezetten gyűlöltem....
Nagyon kemény időszakon vagyunk túl, gondolkoztam, hogy részletezzem, de mi úgy sem fogjuk elfelejteni, és a gyerekeink sem.
Persze meg lehet találni minden rosszban a jót is, pl. hogy a nagyobb gyerekeinkkel még jobban összekovácsoltak minket a történtek.
A szörnyű események beárnyékolták azt a nagyszerű dolgot, hogy sikerült január 29.-én felmondanom, ui. találtam egy másik állást.
Persze örültünk, de igazán mostanság tesz felhőtlenül boldoggá minket.
Majdhogynem álom állásnak is mondanám, ui. 200 méterre van a lakástól, hétfőtől-csütörtökig dolgozok, magasabb kezdőórabérrel, mint amennyiért eddig, és 3 hónap után emelik. A slussz pedig az, hogy még egy egy éves szerződést is sikerült kiharcolnom. :D
Persze új életstílust kell felvenni, de mit mondjak, nagyon jó megszokni, hogy újra normális életünk lesz-lett: szabad hétvégék, szabad esték, szabad karácsony és húsvét. :D
Megleptük közben magunkat, április végén elutazunk egy hétvégére, Hanna és Tomi felügyelik a kisebbeket.
A gyerekek jól vannak, okosak, szépek, nőnek és öregszenek.
Megünnepeltük közben Marcikánk 12., Jancsi 14. és Tomi 20. szülinapját. Hanna és Kari eltöltöttek egy hetet Angliában: Londonban és Alan tesójáéknál. Benit pedig megválasztották februárban a hónap tanulójának. Lars pedig csak szimplán cuki.
