Volt ez a nap…autóban töltöttünk minimum 8 órát a két nagy gyerekkel. Plusz az egész napot egy barátomnál…érdekes volt. Várták már a srácok nagyon, gondolom kimondva-kimondatlanul azért is, mert végre nem lesznek ott a kicsik, akikkel oly sokszor „kell” együtt játszaniuk, vagy lefoglalni őket…mert mi kegyetlen szülők erre kérjük őket.
Hallgattunk soksok Dublinerst, és mégtöbb L.L. Juniort….volt szójáték, komoly beszéd a szexről….volt éjszaka lehúzott ablakból menetközbeni kiordítás….volt süti, kóla, tombola, petárda…na jó, nem. Ásványvíz, „kvásszon”, krémtúró, milchreis, pogácsa, pizzás csiga, túrós és mákos pite…meg egy zacskónyi marcipángyümölcs.
A dolgot elintéztük, már amiért mentünk….hibátlanul, plusz még szórakozhattak a gyerekek kicsit Artúrral és Lilivel is, a barátunk két ara-papagájával….meg azzal a néhány macskával, akik nagy ritkán lemásztak a projektorról, vagy a házimozierősítőről.
Lefáradtunk, mire hazaértünk. De itthon várt minket Verbéna, meg a szanaszéjjeltakarított lakás. Leszedték a fenyőt, áthúzták a kanapét…leburkolták a fürdőszobapadlót…na jó, azt nem. Hazaértünk, fürdés, mirelitpizza, és K.O. Nem volt szokványos nap, kellenek ilyenek is. Ilyenkor a nap vége felé érzem, mennyire hiányoznak. Lehet, hogy már túlságosan is. De lehet, hogy nincs ilyen kategória….:-)
1 megjegyzés:
:-)
Megjegyzés küldése