Ma kötelező jelleggel kivágtam a kölyköket az udvarra délután. Kicsi a ház :- ( nem férünk benne. Persze ha az a fajta család lennénk, ahol a tévé meg a gép előtt rohad az egész család…akkor elég lenne a két és fél szoba….dehát nem ilyenek vagyunk. Igényeljük a teret, a levegőt, a csendet, a nyugalmat….Nyáron jobb, mert gyakorlatilag egész nap kint lehetnek a srácok….medence, játékvár, mittomén….
Most meg van a sár (ma kivételesen szép idő volt, ezért küldtük ki üket), a szél, a hideg…az ember rosszkedvű lesz tőle….a mamókával való kényszerű együttélés sem használ ezeknek, az biztos. Kiszívja az ember energiáját. Néha elkap egy olyan érzés, hogy vajon honnan a francból van nekünk ennyi energiánk…erőnk…pénzünk (!) mindahhoz, hogy divatos kifejezéssel élve „vigyük” ezt a holdingot…A gyerekek bizonyítványa azért igazolja az irányvonalat….mert még mindig osztályelsők mind. És úgy, hogy nem idétlen okos gyógyegér mind. Jó fejek, vidámak, okosak, ügyesek, nyitottak, érdeklődők. Mi kell még. Semmi. Mégis nap mint nap erőt kell merítenünk valahonnan (naná…egymásból :-)) , hogy a mindennapokat túléljük. Nem tudom, hogyan fog alakulni a „Nagy utazás”, pontosabban azt nem tudom, hogy mikor…de abban biztosak vagyunk, hogy nem szeretnénk semmit invesztálni már a házba, ill a mamókával közös életünkbe. Ez így rendben is van, csakhát mindezek mellett együtt kell élni a szakadt tűzhellyel, az eltört tetejű wc-tartállyal, és tovább játszani mamóval a ki-bírja-tovább játékot a boilerrel. ( Mondjuk én a magam részéről elvagyok a hideg vizes tusolással, de Verbénával minden este vízmelegítés a tűzhelyen….átvitel a kádba, beleönt…)
A pénteki kiruccanásunk valóban kiváló volt Verbénával….sok ilyen köllene még. Majd igyexünk. Nem könnyű összeegyeztetni. Valójában az egész mostani életünk egy nagy-nagy összeegyeztetés….egyeztetjük a kiadásokat a bevételekkel, a gyerekek programjait a miénkkel, a főzést a vásárlással, az elveinket és a lehetőségeinket…és így tovább. Nem baj ez, csak fárasztó, és néha baromira jól tud esni, ha az ember megengedheti magának egy pillanatra az önfeledt nemtörődömséget. Persze ezt is a megszabott keretek szerint, amitől kissé talmi lesz…de attól még jó….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése