Olvastuk ezt az nl-cikket.. (kissé régi már, egy hónapos talán, de mi a wc-n *irulpirul* szoktunk ilyen újságot olvasni, így elég sokáig tart, míg az ember egy-egy újságot kiolvas, és hozzáfoghat a következőhöz)..
Felháborít, elkeserít.. és közben azon jár az agyam nekem is, hogy hogyan tudnánk segíteni nekik.
Szégyenteljesnek tartom, hogy nekik SEM jár a szocpol (mi már túltettük magunkat azon, hogy nekünk sem), hogy az OTP ottani vezetője ill. akár csányi (pfaaaajjj, leírni is hányinger.. annyira viszolygok ettől a fa**z ontól), nem volt képes úgy dönteni, hogy bár törvényileg nem jár nekik, de van vmi "megoldás".. megoldás, hogy mégis megkapják azt a 2 és fél milliót.
Aztán megdöbbentőnek tartom azt, hogy a szülők tartozását a gyerekre hárították. A jelzálog hitel mellé szinte kötelező az életbiztosítás megkötése. Sokan vagyunk abban a hiszemben, hogy ha valami baj is lenne velünk, a gyerekek ebből nem érzeHETnek meg semmit, mert a biztosítás kedvezményezettje a Bank maga, és nem kell örök életükben azért fizetni, csak mert a szülők hitelt vettek fel a házra pl.
Aztán beleképzeltem az én 18 éves öcsémet egy ilyen szerepbe..épp minap találtuk meg a neten azt a weboldalt, ahol a barátaival a piaparty-jaikat örökítik meg.. hogy mennyire nem tartom őt sem erre képesnek, hogy felkarolja a testvéreit és gondoskodjon róluk.
Jellemzően a mai negatív hangulatomra, hogy azt is elképzeltem, hogy ha mi halnánk meg, mi lenne a gyerekeinkkel.. tudom, hogy senki nem venné magukhoz őket, így 6in1. Szar érzés, de legalább ez is erősít, hogy nem szabad feladni semmit, csinálni kell, harcolni, menni előre, mert nekik csak mi vagyunk, és csak ránk számíthatnak.
Visszakanyarodva az Ollé gyerekekhez, kívánom, hogy a sok-sok jószándékú ember, szervezet sikerrel járjon, és legyen olyan megoldás, hogy ők együtt maradhassanak, és békében éljék az életüket tovább.
Felháborít, elkeserít.. és közben azon jár az agyam nekem is, hogy hogyan tudnánk segíteni nekik.
Szégyenteljesnek tartom, hogy nekik SEM jár a szocpol (mi már túltettük magunkat azon, hogy nekünk sem), hogy az OTP ottani vezetője ill. akár csányi (pfaaaajjj, leírni is hányinger.. annyira viszolygok ettől a fa**z ontól), nem volt képes úgy dönteni, hogy bár törvényileg nem jár nekik, de van vmi "megoldás".. megoldás, hogy mégis megkapják azt a 2 és fél milliót.
Aztán megdöbbentőnek tartom azt, hogy a szülők tartozását a gyerekre hárították. A jelzálog hitel mellé szinte kötelező az életbiztosítás megkötése. Sokan vagyunk abban a hiszemben, hogy ha valami baj is lenne velünk, a gyerekek ebből nem érzeHETnek meg semmit, mert a biztosítás kedvezményezettje a Bank maga, és nem kell örök életükben azért fizetni, csak mert a szülők hitelt vettek fel a házra pl.
Aztán beleképzeltem az én 18 éves öcsémet egy ilyen szerepbe..épp minap találtuk meg a neten azt a weboldalt, ahol a barátaival a piaparty-jaikat örökítik meg.. hogy mennyire nem tartom őt sem erre képesnek, hogy felkarolja a testvéreit és gondoskodjon róluk.
Jellemzően a mai negatív hangulatomra, hogy azt is elképzeltem, hogy ha mi halnánk meg, mi lenne a gyerekeinkkel.. tudom, hogy senki nem venné magukhoz őket, így 6in1. Szar érzés, de legalább ez is erősít, hogy nem szabad feladni semmit, csinálni kell, harcolni, menni előre, mert nekik csak mi vagyunk, és csak ránk számíthatnak.
Visszakanyarodva az Ollé gyerekekhez, kívánom, hogy a sok-sok jószándékú ember, szervezet sikerrel járjon, és legyen olyan megoldás, hogy ők együtt maradhassanak, és békében éljék az életüket tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése