Mama

Ma lenne a nagymamám 81 éves.

Őrá nagyon-nagyon sokszor gondolok, többnyire könnybelábadó szemmel.. Nekem csak ő volt jelen az életemben, mint nagyszülő.

Nem, nem az az ősz hajú, kötögetős néni volt.. kemény volt, hiszen azokban az időkben a hozzáhasonló nőket előszeretettel tették férfi munkakörökbe (esztergályos volt).
Tudom, hogy nem volt igazán jó nagymama évekig, főként addig, amíg élt a másik mamám. Ők nem szerették egymást, anyu szüleinél éltek (éltünk) 6 évig. Anyáméknál matriarchális család volt, amit az ő anyukája mondott: az úgy volt, és közös volt az ellenség is persze. Aztán anyu anyukája meghalt, én akkor voltam másfél éves, és vhogy jobban előtérbe került P.Mama.

Korán elveszítette a férjét, a vérszerinti nagyapámat, és ekkoriban ment férjhez újra. Azt hiszem neki sosem volt szerencséje a férfiakkal, a nagyapám egy vadbarom volt, ez a "papa" pedig csak egy cselédet akart, hiszen megözvegyült, és még nevelte a 17 éves fiát. Amikor már Attila, a fiú is kiröpült a házból, elhagyta (a legszemetebb módon: lelépett Mama legjobb barátnőjével).

Onnantól Mamának csak mi voltunk, hozott-vitt minket mindenfelé. Nyáron sokat voltunk nála, bár majdnem egy kerületben laktunk, de ott mindig más volt: jobb, mint otthon.

Sosem voltam mással, csak Vele: az Állatkertben, a Vidámparkban, a Hűvösvölgyben, az Úttörővasúton.. hordott az öreglány barátnőihez, a vidéki testvéreihez: Pest mellé és BAZ megyébe. De a Lehelen is csak vele voltunk, és a játszóra is ő vitt le.

Ha átjött hozzánk, mindig könyörögtünk, hogy aludjon nálunk, és ha maradt (anyámat többször "rajtakaptam", ahogy aput próbálja meggyőzni, hogy miért NE maradjon ott a mama..) akkor meg ment a vita az Öcsém és közöttem, hogy kivel is aludjon. Így kénytelen volt páros éjszakákat nálunk tölteni. :DD

Mindig volt a szatyrában negró, és frutti. Vasárnaponta rendszerint vendégül látott minket a Thälmann utcai, 27 nm-es garzonlakásában, ahol alig fértünk el. Majdnem mindig rántott húst csinált (azóta sem ettem olyat), és desszertnek máglyarakást.

Amikor azt sütök a családomnak, mindig ő jut az eszembe.. hogy mennyire sajnálom, hogy csak 62 évet élt, hogy mennyire kár, hogy nem találkozhattak a gyerekeim vele, hogy milyen kár, hogy nem volt akkor apu-anyu mellett és nem kapta el őket a grabancuknál, mikor szemetebbnél-szemetebb dolgot csináltak velünk.

És hogy mennyire szeretném, ha csak egy kicsit még itt lehetne közöttünk.

Balról: Mama, Anyám, Apám; a gyerekek pedig: baloldalon Nővérem, én -középen, és bátyám.