Új hét kezdődött. Igaz, fel sem tűnik, mert mivel mindegyik gyerek itthon marad még szerdáig, olyan mintha hétvége lenne. Gyógyulgatnak, de mivel még senki sem 100%-os, így nehezebben tolerálják a másikat, minket. A gyógyulás most azt jelenti, hogy kategóriákkal hangosabb a ház, mint szokott, mert vagy mindenki egyszerre beszél, vagy összevesznek vmi szirszaron. Igazán senki sem tudja, hogy ki miért nyafog, csak mert fáj még a torkuk, vagy mert napok óta ki sem tudtak mozdulni. (pl a hétvégén lehetett VOLNA sétálni, de ez a borzasztó ónos esős izének köszönhetően a levegőzésük annyi volt, hogy napont 3szor kivágtuk az ablakaikat és kiszellőztettünk.) Szegény Buddy dolgozna, de nem tud (tisztára, mint a Szeleburdi családban Benedek Miklós.. :LOL), ill. nagy nehézségek árán. Édes, mert csak tűr, és időnként felhördül, hogy "de én dolgozni szeretnééék!!" és akkor talán 5 percig békén is hagyják. Ma meg bár hétágra tűz a nap, de a hó olvad ezerrel.. megint lehetetlen kimennünk.
Jaj, és ennek köszönhetően a kertünk igen érdekes látványt nyújt: az árnyékos rész fagyott-jeges, a napos havas, de csurom víz. (ez meg tapad, mint állat, és alatta a föld meg totál átázott) Holnap Buddy megy Pestre, és ki szeretett volna állni az astrával, hogy ha kell nekem holnap, ne én vacakoljak a kertkapuval.. A volna itt a hangsúlyos.. :DD Az udvar fogjul ejtette a kocsit, ott áll a közepén, fél tengelyig a havas-saras cuccban. Asszem nem akarok én holnap sem sehová menni. :DDDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése