Minap elmentek a nagyobbak bicajozni, be az erdőbe.
Sajnos Hannát szemen csapta egy faág, ő ettől megijedt, elkapta a kormányt, és egy buckán megpattant a bicikli kereke, majd elterült.. (a szeme alatt a kormány megütötte –másnapra lila-dagadt, monoklis lett, az arcán lejött a bőr, a karján-térdén szintén..)
Szóval felborult, és Kari elmondása szerint úgy esett, hogy a haja beterítette az arcát –nem látták, hogy eszméleténél van-e, és nem mozdult.. ő elkezdett sikítani, de Tomi meg odaugrott, felnyalábolta a nővérét, kiterítette, és lekevert neki egyet. Szerencsére semmi komoly baja nem volt Hannának, csak megijedt, és nem tudta, h mit is csináljon hirtelen. (Hanna teljesen elképedve mesélte, hogy soha nem érezte ilyen erősnek az öccsét, és milyen higgadt volt végig. Itt mesélem még el, hogy a lányok miért szeretnek nagyon Tomival bringázni: állításuk szerint ő a legjobb tréner, és ezeken az utakon rendszerint a csajok hamar kifáradnak, de Tomi lelkesen így szokta őket bíztatni: ”bírod még, gyerünk, már csak addig a trágyadombig :PP bírd ki, látod már ott is van a kereszt, és utána már ott a pihenőhelyünk..” )
No, a lényeg, hogy Hanna ettől a balesettől nem kedvetlenedett el, kihasználva a jó időt, ma délután –ebéd után- ismét elindultak, egy új, eddig nem járt erdei útra, csak ő meg Tomi.
Kari ui. ma a barátnőjénél töltötte a délután, és miután Beni is felébredt a déli alvásából, kitaláltuk, hogy menjünk el a közeli erdei rétre, és hívjuk oda a bringásokat.
Menet közben elcsíptünk egy algidás kocsit, feltankoltunk jégkrémmel, nagy sikere volt a kifáradt sportembereknél (és persze a kisfiúknál is).
Mivel sajnos csak nekünk, kettőnknek nincs bringája, így kihasználva a helyet és a srácokat (mmint, h terelgessék egy kicsit Benit), felültünk a bicajukra, és tekertünk egy jó nagyot mi is az erdőben. Egész felvillanyozódtam, bár most „érzem” a combomat, a fenekemet.. :D
A rét szuper hely: előszöris bazinagy. Aztán teli volt vad(?)bazsalikommal, amitől isteni illat száll a levegőben. És idejárnak az őzek, vaddisznók is: csomó túrást láttunk, meg őz kakikat, van több vadles is, az egyikre felmásztunk, ahonnan egy másik, kisebb rétre lehet látni.
Az idő nagyon érdekes volt, lógott az eső lába, kicsit esett, majd nagyon, aztán hirtelen elállt, de nagyon nem zavartattuk magunkat, labdáztunk egyet, és megmozgattuk a családot egy kicsit. (Benit a végén felváltva vittük, annyira elfáradt) (És hazafelé szedtünk egy csokrétát a Mamának, a holnapi anyák-napja miatt. Természetesen Kari sem maradt ki a finomságból, hoztunk neki is fagyit, a barátőjével sokat bicajoztak ők is, és persze vihorásztak.. az elmondása szerint :PP)
6 megjegyzés:
Ahogy C mondaná: Nem akartok örökbefogadni? :))))
Deee. :DD De akkor költöztök velünk.. :DDD
:-)
A rét tecc, a fahasábok külön!
No meg persze a család is ;)
Hannus arca tényleg csúnya, remélem, rohamosan javul!
Verbéna drága, hogy Neked milyen babaarcod van!!! Visszaasonulsz a legkisebbedhez - ha ennek az írásnak van vmi értelme :D
Vero, ha szerencséd van, kint létezik felnőtt örökbefogadás ;) (itthon nincs)
Ann, :P szerintem csak a kép sikerült jól.. :D De azért köszi, aranyos vagy.
Hannus arca egyre szebb, a monokli igaz most zöldes-sárgás-barnás, de talán mire suliba megy, nyoma sem lesz. A horzsolás sajnos tartósabban ott lesz.
Megjegyzés küldése