Bontás

A bejárat feletti előtető, melynek dupla funkciója van….ill. volt. Egyfelől szakadó esőben is volt egy 4-5 m2-es rész, ami fedett volt, másfelől, mivel délnyugat felé néz a bejárat, felfogta a délutáni nap szörnyű erejét. Eredetileg, mikor még a főépület össze volt építve „L” alakban az egyébként sokkal régebbi, valaha présházként funkcionáló másik épülettel, akkor az előtető egyik szelemengerendája annak a másik épületnek a falán nyugodott. Csakhogy azt a másik épületet elbontottuk. Én akkor, mivel a falat is bontottuk, helyette beraktam két oszlopot, hogy legyen,a mi tartja a szelemengerendát. De nem volt olyan hosszú anyag…így két részből csapoltam és csavaroztam össze, felül egy-egy gérbe vágott gerendával hozzáerősítve a szelemenhez, alul pedig betonba öntve, megvasalva.Azonban mindez négy éve volt….azóta az oszlopok megsüllyedtek, és elgörbütek. Akkor nem volt sem idő, sem pénz profi munkára…úgy értem, hogy kátrányozni az oszlopok alját, vagy a betonágyat háromszor akkorára csinálni….hát, az idő múlik, ez van.

Viszont már nagyon ferde volt az egész, és nem akartuk azt, hogy egyszer majd ráessen valakire. Tegnap este Verbéna felment a padlásra, és csinált sok fotót. A képeket kielemeztük, és megterveztük a bontás menetét.Így ma hajnalban Verbéna és Tomi felment a padlásra, egy dekopírfűrésszel, meg egy partvisnyéllel :D lekapkodták a cserepek egy részét, majd Tomi a csatlakozás menti tetőléceket szép sorban elvágta. A mi házunk olyan, hogy taréjszelemen nincs, a szarufák egymásra támaszkodnak a gerincen, így azzal nem volt tennivaló. Miután az összes lécet elnyírta Tomi, lejöttek. Én egy kötelet kötöttem az általam kiválasztott pontra, majd próbáltam először az egyébként nem csekély testi erőmmel kirántani, de nem ment.

Így hát jött a „B” terv. Astra, vonószem. Így már sikerült, az előtető kártyavárként omlott alá….röpke egy órai lapátolás és gerendahordás után be is jutottunk a házba az életmentő kávé megivása céljából….Meg lett örökítve a dolog, íme: