Verbénával nosztalgiáztunk a minap….és megállapodtunk abban, hogy nagyon sok közös pont van a mi életünkben…akkor is sok közös volt bennünk, amikor még gyerekek voltunk. Pl. hogy amikor alkalmunk volt rá, kutattunk, turkáltunk a szüleink cuccai között. Én mindig korán keltem, már gyerekkoromban is, és amikor az egész család aludt még, jellemzően persze hétvégén, akkor kimentem a nappaliba, kihúztam anyámék nagy fiókját, és módszeresen kutattam benne…aztán folytattam a vitrinben, a tévé tetején…a könyvespolcon….és hogy mik voltak ott, amik engem annyira érdekeltek…? Semmi különös…mütyűrök, nem használt órák, dobozok, apám cuccai, pillanatragasztók, celluxok, tollak, régi kacatok…a vitrinben is millió kis apró emlék-tartóka, amiket összeszedett a világ minden részéről…mini Eiffel torony, mini japán gésa, spanyol kasztanyetta-pár, mini World Trade Center, stb stb. A kis tartókájukban aprópénz, gombostű, elemek, gombok, mittudomén. Az egyik reggel addig nyomultam a tv tetején lévő Gorka-hal ba dobált cuccok között, míg megbillent, leesett és több darabra tört. Megkaptam a letolást, apám összeragasztotta, szerintem még mindig megvan nekik…
És akkor az jutott eszünkbe, hogy vajon a mi gyerekeink is kutakodnak, amikor nem vagyunk itthon….? A válasz: nem. És rájöttünk, miért nem….Valószínűleg azért, mert a mikrokörnyezetünk is olyan, amilyen az életünk, és mi magunk. Azért nem áll neki a gyerek kutatni pl. az íróasztalom alatt lévő dobozban, mert pontosan tudja, hogy mi van benne. Azért nem áll neki a polc tetejét áttúrni, mert pontosan tudja, hogy mi van ott. Nem hajtja a kíváncsiság….nem akarja megtudni, mi van még, amit titkolnak előle…mi lehet ott, amitől kiderülhet a …mi is? Hát ez az, szerintem itt van elásva a kutya. Hogy ha a szülők nyíltak, és őszinték a gyerekeikkel szemben, akkor a gyerekeikben nem merül fel, hogy bármilyen titoknak is a végére járjanak….mert nincsenek titkok. Ilyen egyszerű.
Ami lényeges dolog, hogy meg kell látnunk ennek a dolognak a nagyszerűségét. Meg kell látnunk, mit is jelent ez valójában és mit hordoz magában. Hogy milyen nagyszerű jövő felé haladunk. Ahol a gyerekeink és mi közöttünk a bizalom lesz, ami meghatározó tényező. Nem hiszem, hogy van ennél megnyugtatóbb dolog.
És akkor az jutott eszünkbe, hogy vajon a mi gyerekeink is kutakodnak, amikor nem vagyunk itthon….? A válasz: nem. És rájöttünk, miért nem….Valószínűleg azért, mert a mikrokörnyezetünk is olyan, amilyen az életünk, és mi magunk. Azért nem áll neki a gyerek kutatni pl. az íróasztalom alatt lévő dobozban, mert pontosan tudja, hogy mi van benne. Azért nem áll neki a polc tetejét áttúrni, mert pontosan tudja, hogy mi van ott. Nem hajtja a kíváncsiság….nem akarja megtudni, mi van még, amit titkolnak előle…mi lehet ott, amitől kiderülhet a …mi is? Hát ez az, szerintem itt van elásva a kutya. Hogy ha a szülők nyíltak, és őszinték a gyerekeikkel szemben, akkor a gyerekeikben nem merül fel, hogy bármilyen titoknak is a végére járjanak….mert nincsenek titkok. Ilyen egyszerű.
Ami lényeges dolog, hogy meg kell látnunk ennek a dolognak a nagyszerűségét. Meg kell látnunk, mit is jelent ez valójában és mit hordoz magában. Hogy milyen nagyszerű jövő felé haladunk. Ahol a gyerekeink és mi közöttünk a bizalom lesz, ami meghatározó tényező. Nem hiszem, hogy van ennél megnyugtatóbb dolog.
3 megjegyzés:
Hehe, ez tetszik :) - mármint a jelenség.
Ez a két maszat is rettenetesen kíváncsi, pillanatok alatt képesek szétszedni a lakást, de akkor is, amikor én is látom. Remélem, ez nem fog megváltozni.
:-)
Én még ezen nem is gondolkodtam, de nálunk sincs kutatás :D
Megjegyzés küldése