a J betűseink

Johanna: ma nagyon maga alatt volt. Vacakul érzi magát, de igazán az tette be a kaput nála, hogy rákérdeztem, mit terveznek a barátnőjével, találkoznak-e még az idén.

Hebegett, hogy hát K., a barátnő eltervezte, hogy Szilveszterezzenek együtt. Ezzel nem lenne semmi gond alapból, csakhogy most egy olyan lazulós, nagylányos bulit tervezne a barátnő. És ehhez neki nincs kedve.
Itt elkezdett sírni, hogy ő velünk akarna lenni, és hogy ez mennyire gyerekes dolog..?
Meg aztán elhüppögte, hogy ez a lány volt a kivétel, akivel értelmesen el lehett beszélni, hogy aki nem fordult ki önmagából, csakmert egy "kan" elment mellettük.. és amióta koleszos lett K.: nagyon megváltozott. A szórakozás már az, hogy fiúkkal-inni mennek. A gimiben sem sikerült összefutni olyan lánnyal még, aki normális :P, nem a szex/pasizás teszi ki a gondolatainak 110%-át.
Akkor csak megnyugtatni tudtam pár szóval, de délután leugrottunk M-ra gyógyszertárba, és csak ő jött velünk. Akkor egész sokat beszélgettünk arról, hogy szerintünk egyáltalán nem gáz az (SŐŐŐŐT), ha valaki 14 és fél évesen szűz még, hogy igenis vannak hasonló gondolkodású lányok, csak a feljebb említett lánykák túl harsányak, nem tűnik úgy ki a hozzáhasonló.


Jancsi: tegnap estére ő is lebetegedett: csúnya köhögés, magas láz.. :(( Ma már "csak" 38,4 volt a legmagasabb, de bágyadt és elesett. Korán reggel megköszöntöttük: fehér milkát kapott, az a kedvence. A nagyobikk, itt vendégeskedő húgoméktól meg egy tök cuki baseball sapkát kapott: vastag, és lehajtható fülvédője van. :P abban feküdt szinte egész nap az ágyában.

Anno, mikor a nevét választottuk, és én sokáig nem János*t akartam, mert bár nagyon tetszett, a mai világban ritkának is számít a kisgyerekek körében.. de apámat, és apósomat is így hívják. Buddynak sikerült meggyőznie, hogy NE rájuk gondoljak, ha tetszik a név, a becézése, akkor ne gördítsen akadályt 2 büdös vénember a névválasztásunkba. Ahogy ízlelgettem, éreztem, hogy Neki is tetszik a neve, és azóta sosem gondoltam arra, hogy az én szépséges, tündér kisfiamat ugyanúgy hívják, mint a fent nevezetteket.

*A név eredete:
Bibliai név.

A név jelentése:
A héber Johanan név görög Johannesz változatából (ill. ennek a hasonló hangzású latin Johannes formájából) származik. Jelentése: Jahve megkegyelmezett.
A római egyház szertartáskönyve Szent János napjára (dec. 27.) írja elő a bor megáldásának szertartását. A pogány áldozati ital (libatio) emléke élt tovább abban a kora középkori szokásban, hogy a szentek ünnepén tiszteletükre bort ittak a templomban; majd, hogy a szokás egyházi értelmezése még inkább kidomborodjék, alakult ki a Szent János-napi borszentelés, ami a 13. sz.-ban Németo.-ból terjedt el. Német neve „Johannisminne”, mert a pap e szavakkal nyújtotta át a bort híveinek: Igyátok Szent János szeretetét. A szertartás hozzánk is átkerült; főleg a Ny-Dunántúlon és a német lakosságú városokban volt általános. A pannonhalmi főapátságban régi időktől kezdve szokásban volt a borszentelés, s az újbort e naptól itták. A bort termő vidékeken a nép is szenteltetett bort, amit fül- és fogfájás, rontás ellen használtak, a boroshordókba öntöttek belőle, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. A középkorban szentelt borral kínálták meg azokat, akik búcsúzkodtak, útnak indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket. A Nyitra vidéki magyar falvak lakodalmaiban vacsora után vagy a lakodalom napját követő reggel, mielőtt a vendégek hazamentek volna, énekelték a „Szent János áldása szálljon mireánk…” kezdetű lakodalmas dalt. Szegeden a halotti torban, Jászladányban az új ház felszentelésekor énekelték. Nagyécsfaluban (Győr m.) a borral együtt almát is szenteltettek s torokfájás ellen használták. A szentelt almából a vályúba is tettek s erről itatták meg az állatokat, hogy egészségesek legyenek. A búcsúzáskor megivott pohár bort is szokás Szent János áldása nevén emlegetni. „Igyuk meg Szent János áldását!”

Hát igyuk: