Az év utolsó napja van.
Akarva-akaratlanul ilyenkor az ember átgondolja az egész elmúlt évet. Mi történt vele, a szeretteivel, az álmaival, az életével, mindennel. A 2007-es évre azt mondtuk, a változás éve volt. Azért, mert akkor kristályosodott ki, hogy meg akarjuk változtatni az életünket. 2008 a tettek éve lett, mert mindent elkövettünk annak érdekében, hogy az elméletből gyakorlat, vagyis a tervből megvalósítás legyen. És meg tudtuk lépni azt, amit akartunk.. Igaz, fenekestül felfordult az életünk. Talán nincs a szeretetünkön kívül semmilyen más része az életünknek, ami ne változott volna meg. Elhagytuk a hazánkat, az otthonunkat, és mindenünket, ami nem fért be az autóba és a bőröndjeinkbe. Nekivágtunk egy hihetetlen kalandnak. Ezzel egy füst alatt rá is bíztuk magunkat egymásra. Oda-vissza, kérlelhetetlenül. Egy idegen országban, idegen világban ezerszeresen egymásra vagyunk utalva. De nagyszerű a családunk, és én büszkén írhatom, hogy megálltuk, megálljuk a helyünket. Nem könnyű, hiszen mindenkinek más feladat jutott, mint ami eddig volt. A gyerekeknek az iskola első hónapjai kimaradtak, és itthon tanultak. Az én munkáim az utóbbi időben gyakorlatilag a nullára estek vissza. Verbéna pedig dolgozni jár. Totál megfordult minden. Már csak azért is, mert mi általában elég szigorú terv szerint éljük az életünket, és most, hogy tőlünk független hatóságokon, embereken múlnak a dolgaink, kicsit kicsúsztak a kezünkből az irányítás szálai. Na azért teljesen nem, de már ez is szokatlan. Azonkívül hiányzik az elkövetkezendő néhány év tapasztalata, hogy tudjuk, mit akarunk, merre akarunk menni tovább. Hogy bejön-e Írország, hosszútávon, például.
A kivándorlásunk nagyon tanulságos volt. Sok minden, és sok mindenki megváltozott, beleértve magunkat is. Ami természetes, hiszen az ember mindig változik, csak ritkán látjuk ezt olyan tisztán, ahogy az elmúlt hónapokban láttuk magunkon. Az első időben annyi, de annyi rossz történt velünk….nagy-nagy csalódás az ismerőseinkben, aztán az arcbénulásom…..majd Beni ujj-balesete. Vagy hogy elszállt a gépem alaplapja….de ezeken túl vagyunk már, és arccal előre, felszegett fejjel, fényes tekintettel megyünk bele a 2009-es esztendőbe, eltökéltebben, mint valaha. Hiszünk magunkban rendíthetetlenül, és hisszük, hogy ahogy a 2007-es év a magvetés, a 2008-as év a kicsírázás, a 2009-es év a szárba szökkenés jegyében fog zajlani.
Akarva-akaratlanul ilyenkor az ember átgondolja az egész elmúlt évet. Mi történt vele, a szeretteivel, az álmaival, az életével, mindennel. A 2007-es évre azt mondtuk, a változás éve volt. Azért, mert akkor kristályosodott ki, hogy meg akarjuk változtatni az életünket. 2008 a tettek éve lett, mert mindent elkövettünk annak érdekében, hogy az elméletből gyakorlat, vagyis a tervből megvalósítás legyen. És meg tudtuk lépni azt, amit akartunk.. Igaz, fenekestül felfordult az életünk. Talán nincs a szeretetünkön kívül semmilyen más része az életünknek, ami ne változott volna meg. Elhagytuk a hazánkat, az otthonunkat, és mindenünket, ami nem fért be az autóba és a bőröndjeinkbe. Nekivágtunk egy hihetetlen kalandnak. Ezzel egy füst alatt rá is bíztuk magunkat egymásra. Oda-vissza, kérlelhetetlenül. Egy idegen országban, idegen világban ezerszeresen egymásra vagyunk utalva. De nagyszerű a családunk, és én büszkén írhatom, hogy megálltuk, megálljuk a helyünket. Nem könnyű, hiszen mindenkinek más feladat jutott, mint ami eddig volt. A gyerekeknek az iskola első hónapjai kimaradtak, és itthon tanultak. Az én munkáim az utóbbi időben gyakorlatilag a nullára estek vissza. Verbéna pedig dolgozni jár. Totál megfordult minden. Már csak azért is, mert mi általában elég szigorú terv szerint éljük az életünket, és most, hogy tőlünk független hatóságokon, embereken múlnak a dolgaink, kicsit kicsúsztak a kezünkből az irányítás szálai. Na azért teljesen nem, de már ez is szokatlan. Azonkívül hiányzik az elkövetkezendő néhány év tapasztalata, hogy tudjuk, mit akarunk, merre akarunk menni tovább. Hogy bejön-e Írország, hosszútávon, például.
A kivándorlásunk nagyon tanulságos volt. Sok minden, és sok mindenki megváltozott, beleértve magunkat is. Ami természetes, hiszen az ember mindig változik, csak ritkán látjuk ezt olyan tisztán, ahogy az elmúlt hónapokban láttuk magunkon. Az első időben annyi, de annyi rossz történt velünk….nagy-nagy csalódás az ismerőseinkben, aztán az arcbénulásom…..majd Beni ujj-balesete. Vagy hogy elszállt a gépem alaplapja….de ezeken túl vagyunk már, és arccal előre, felszegett fejjel, fényes tekintettel megyünk bele a 2009-es esztendőbe, eltökéltebben, mint valaha. Hiszünk magunkban rendíthetetlenül, és hisszük, hogy ahogy a 2007-es év a magvetés, a 2008-as év a kicsírázás, a 2009-es év a szárba szökkenés jegyében fog zajlani.
8 megjegyzés:
Ez a szárba szökkenés tetszik :) Úgy legyen!
Boldog Új évet Nektek!
Ez nagyon szép volt!
És igen, én is azon kezdtem gondolkozni, hogy akkor az aratás vajon folyamatos, vagy lesz annak is egy éve. :-)
Köszönöm,
Egy működő gazdaságban körbe mennek dolgok...és az indulás a nehéz, az első "magvetés"...onnantól ha minden rendben megy, jön egyik művelet a másik után :-)
Nehéz szülés volt, de a "gyermek" szép lesz!
A "neveléshez" minden jót, sok sikert kívánunk a 2009. évben/is/
István és Hédi
Sok sikert a következő évhez, és megint ismétlem magam, de az első félév a legnehezebb külhonban, hát, már a leg-leg a múlt, jöjjön a JÖVŐ és legyen nagyon sikeres!!
Ma megint megerősítettem magamat abban a hitemben hogy a nehézségek nevelnek, jobbá tesznek minket, erősítik a házasságot és itt is folyton ezt látom! :)
Köszönet Nektek!
Pussz!
Úgy legyen! Boldogulós új évet kívánok Nektek! :)
Köszönöm,köszönjük sokat jelent, hogy Ti, a barátaink mellettünk álltok, és szurkoltok :D
Ígérem, mindent megteszünk ;-)
:D Minden jót, erőt, szeretetet, egészséget! :D
Megjegyzés küldése