2008. november 10., hétfő

pár szó a gyerekekről

Azt hiszem mindketten raktunk a piszkozatba beírást... valahogy olyan keserédes lett az enyém, Buddyét nemtom, de azt mondta, hogy inkább nem teszi be mégsem..

Szóval most valahogy megpróbálom kihagyni magamat az írásból, hátha nem lesz olyan borongós.
Ténymegállapítok asszem:

A gyerekekkel szerencsére minden rendben van, jól vannak, kis takonykór Beninél, de stodalt kapott rá, meg szívjuk az orrát.
Beni nagy fazon továbbra is. A beszéde alakul, persze főként mi értjük csak még mindig. Nagyon szereti a Postman Pat-et, a mesét nem ismeri, csak a nótáját. Buddy megtanulta neki eljátszani, és nagyon édes, ahogy énekel. És még édesebb, ahogy mondja, hogy "Popmen Pet is a very happy man." Önmagát Babának hívja, már nemcsak E/3-ban beszél magáról, az enyém, az én...-m -et használja. Ha kakálnia kell, félrevonul, elbújik, és nem lehet zavarni sem.. de pelusba csakis, és ha még fürdés előtt sem akarja kipróbálni a WC-t.
Marci sokat rajzol, lassan itt is eláraszt a sok gyerekrajz minket. HA az idő engedi, kint van a réten, és bogarászik. Próbált Tomiékkal nyúlcsapdát is állítani, szerencsére nem jött össze. Nem is tudom, hogy mit akart volna a meg/befogott nyúllal csinálni..?..
Kapott egy térdigérő gumicsimmát, és nagyon élvezi, hogy egész mély pocsolyákba is belemehet.
Angol szavakat tud, pl. disgusting (undorító) a kedvence.. Van egy szomszéd kislány, akivel együtt szoktak kint játszani, és őt ijesztgeti mindenféle gilisztával és pókkal.
Jancsinak itt is kiesett foga, elég mókásan.. szokásosan lötyögött, de nem engedte kihúzni, így az egyik vacsoránál (a félreértések elkerülése miatt: kr.püré volt) azt vettük észre, hogy már nincs a szájában a foga.. így rajzolt, és kivágott egy fogat papírból, azt tette a párnája alá.
Azt hiszem neki hiányzik a legjobban az otthoni közege, bár tagadja. Csendesebb lett, és sokszor nincs semmihez kedve. Vagy nagyon jók a szenzorai, és ránk fókuszál.
A barátaink 9 éves kislányával, akiben 6 fiú veszett el, nagyon jól elvan, órákon át képesek vita nélkül eljátszani.
Kari nagy internetes életet él, a barátnőivel napi kapcsolatban van, leveleznek, és minden pletykát tud, ami a suliban történik. Ismeri az új tanárt, aki nagyon szigorú stb..stb.. Ettől függetlenül nem akar hazamenni, jól érzi magát, és nagyon lelkesen tanul, legyen az akár az angol, vagy mondjuk magyar nyelvtani szabályok.
Tomi napi szinten 2 órát is gitározik, nagyon sokat fejlődött, és a kedvenc német tanárnőjét idézve, énekelve tanul angolul.. azaz külféle U2-Pogues számokat tanul be, és fordítgatja le magának..
Nemrég fociztak kint Marcival, mikor 3 ír kiskölyök leszólította, hogy beállhatnak-e.. szóval megtört a jég. 2 órát játszottak együtt, közben elcsevegett velük. Egy ikerpár, akik szintén asztmásak, mint ő, és jókat derült, hogy milyen vicces a kiejtésük.
Hannus csak 2 barátjával tartja a kapcsolatot az iwiwen, és ő is jól érzi magát. Úgy alakítottuk pár hete, hogy kapott egy szintit, 1. hogy tudjon gyakorolni, 2. otthonosabban érezze magát ő is, 3. tudja a kicsiket tanítani, 4. az is lehet, hogy lesz egy kis zsebpénze: egy kollégám akar zeneelméletet tanulni..
A peace-flowers-happiness láz tovább tart, apjával napi szinten játszanak a Hair-ből, és már Jancsi-Marci is tökéletes béke-jelet tudnak rajzolni, természetesen a peace leírása sem okoz gondot nekik.


4 megjegyzés:

vero írta...

Popman Pet :DDD édes ez a nyuszika! :)
MArci tiszta kisÁron, annyira emlékszem erre a korára, csiga volt a háziállatunk és napi szinten lapulevelet kellett szedni neki! :D
(Aztán elengedtük)
Jancsi biztos érzékenyebb, vagy olyan korban van, hogy jobban kimutatja! Ez nem baj, inkább mint belül őrlődjön!
A nagyok meg láthatóan jól feltalálják magukat, és milyen csodás a gyerek, hogy továbblép, és beilleszkedik. Nemsokára nekik is vicces akcentusuk lesz, és milyen jól fognak tudni angolul!
Én a mai napig abból élek, pedig én sem voltam már kicsi mikor megtanultam. ;)
A zene meg a legjobb dolog ami ilyen helyzetben "barát" lehet, a többi meg csak idő kérdése. Még pár hónap és semmi borongós poszt nem születik, hanem megindul a szekér felfelé, amit most ketten toltok, de ennek a nehéz időnek meglesz a gyümölcse. A családotok meg szuper és lehet, hogy hülyén hangzik, de hidd el sokan irigyelkehtnének benneteket!
Kitartás, ölelés! :* V

István írta...

Sziasztok!
Köszi, hogy írtál a gyerekekről, mert tulképpen róluk hallottuk a legkevesebbet, bár a topikban +kérdeztem.
Örülök, hogy jól vannak, és jól elvannak.
A nagyobbak azért nehezebben állnak át ugye?
Ez azért érthető, hiszen nekik "mélyebb a kötődésük".

Ann írta...

Köszönöm ezt a bejegyzést, már nagyon vártam, hogy róluk is tudja részletesebbet.
Örülök, hogy jól vannak, az meg hogy nem minden kerek nem csoda, mert még csak alakulnak a dolgok... viszont jó felé alakulnak! :)
Tomi nagyon ügyes, hogy elkezdett nyitni kifelé - biztosan csak az első lépések a nehezek. Aztán a többieknek is lesznek új és új kötődéseik, s a régiek közül is csak az igazán fontosak maradnak meg.
Hannus angolul fog zeneelméletet tanítani, wow! Nekem még magyarul is kínai lenne (szerintem :P). Gratula!
Minden gyerkőcnek + szüleiknek is nagy ölelés!!!

Zsuzsi írta...

Sajnos nekem is jobb oldali arc lebénulásom van, ami a m últ hét szombton kezdődött.Ez úgy kezdődött,reggel fejfájásra ébredtem,majd később egész le a nyyakamig hatolt a fájdalom. Délben nem éreztem az ízeket,estére pedig Édesanyám és a szomszédunk észrevette,hogy csak az egyik oldalon mosolygok. Lementünk ügyletre onnan elküldtek a pécsi idegklinikára,onnan fülészetre,gyógyszert írtak,kell járjak gyógytornára, meg elektomos kezelésre,de azt nem biztos, hogy kaphatok, az epilepsziám miatt.