2-2-2

A számláló szerint 2 hónapja, 2 hete, és 2 napja indultunk el.. szerintem ezer éve..

Azt hiszem alakulunk.

Buddy majdnem teljesen meggyógyult (bár, most kissé aggaszt, hogy 2 napja megint afta-szerű vmi lett a nyelvén, így kezdődött.. ), Beni ujja nem rosszabbodott. Szebb nem lesz most jó darabig, de már engedi kötözni, és megértette, hogy nem vizezheti össze a kötést.
A mekiben most sokat kell dolgoznom, - volt egy giga ellenőrzés, mindent ki kellett nyalni, és persze mindent előírásszerűen kellett elvégezni.. álszent dolog volt... és rohadtul elfáradtam.. egyik nap fél 3-kor végeztünk :OO - ami egyrészt jó lesz egyszer, mert szép pénzt fogok kapni, de az akkor lesz, ha végre kikerülök az emergency tax-ből. Másrészt meg keveset vagyok itthon, és ez csak frusztrál, hogy keveset vagyok a gyerekekkel, kéne háztartani, ilyenkor már lázasan készítünk karácsonyi díszeket, adventi koszorút, ajtódíszt.. ez idén kimarad, azt hiszem.

Ugyanakkor meg hálát adok* a Sorsnak, hogy itt lehetek, hogy van munkám, és képesek vagyunk megélni itt... és hogy -el sem hiszem- eztán a mi döntésünk lesz, hogy itt vagy otthon.. és nem úgy alakult, hogy kész, elfogyott a lé.. nem megy, go home.

*A felnőtt tesóimmal beszélünk, levelezünk elég sűrűn, és elképedve hallgatom, hogy az igen jó körülmények között élő, Magyarország egyik leggazdagabb településén élő tesómnak is veszélybe került a megélhetése, és teljesen valószínűtlen, hogy mi ezeket az otthoni dolgokat ép bőrrel megúsztuk volna.
Írtam is erről, egy éve talán.. hogy az akkori dologokat megélve is úgy éreztük, hogy a mi családunk elsüllyedne valahol a sárban.. szóval igen, hálás vagyok, hogy most csak az a problémám, hogy a magas adósáv miatt csak arra elég a pénzünk, hogy együnk-legyünk.

A fejünket újra felemeltük , és megyünk előre, bulldog módra. Juszt is.