2008. december 23., kedd

Bob Dylan, CCR, stb

Nemrég rádöbbentem, mekkora hatással vagyok, vagyunk a gyerekek zenei ízlésére….tényleg. Emlékszem, mikor Marcika Luke Kellyt dúdolgatott oviba menet…vagy most, hogy a 7, az 5,a 2 és fél éves gyerekek kórusban éneklik a Creedance vagy a Dylan számokat. Bízom benne, ez inkább jó, mint rossz. Nyilván a saját megítélésem szerint jó…de hogy objektív szempontból is az. A kortársaik Mcfly-t (azt se tudom, hogy kell írni, de nem érdekel annyira, hogy utánanézzek), meg hasonó „zenekarok”-at hallgatnak, de nekem mind büdös. Pénzszagú. Egyszer egy pénzember, egy médiamogul úgy gondolja, hogy most kell egy ilyen meg egy ilyen banda….és megcsinálják. Casting, szerződések…stb. Hol a fenébe játszana egy így összerakott banda – lett légyen akármennyire profi zenészekből álló is- olyan őszinte örömmel, ahogy egy olyan banda játszik, ahol anyagi és egyéb érdekek nélkül örömből, barátságból vannak együtt a tagok. És élvezik azt, amit csinálnak. És simán előfordul, hogy még ők költenek rá, mint hogy pénzt keressenek vele….eleinte mindenképpen.

Szóval megfertőzöm őket a saját ízlésemmel. De melyik szülő nem tesz így, nemigaz? :D






3 megjegyzés:

vero írta...

Mekfláj: Biztos a Michael J. Fox együttese :D

Szuperek vagytok együtt, nekem külön tetszik a szöveg...
:))))

Ann írta...

és hogy el vagyunk kényeztetve videjóilag ;) Remélem, ez így is marad!!!

buddy írta...

Lányok, köszönjük :D

Vero, akkor legalább érthetően sikerült a szövegelés :D
Rókamisi: :lol:

Ann: Nem ígérek semmit ;-)