...

Ma rá kellett döbbennem végre, hogy az elmúlt 2-3 évben bizony rosszul ítéltem meg néhány embert. Szar érzés, fáj, de gondolom majd elmúlik és ezen is túlleszünk egyszer. Önző dolog ez, inkább önmagán csodálkozik az ember, hogy hogy nyúlhat ennyire mellé.

Aztán a kedves anyukám, akivel ledumáltam tegnap a UPC-projektet…ma ismét felhívtam, és már visszakozott persze. Mert nagyon elhamarkodta, hogy igent mondott…hát, na benne végülis nem csalódtam. Van, ami nem változik. Én voltam a marha, hogy elhittem, most lehet számítani rá.

Közben V-nak sem könnyű a munkahelyén, össze-vissza kavarják a beosztást, persze az adókreditekről még mindig nem tud senki semmit. De nem baj, egyszer csak majd ott is rendben lesz minden, nyugtattam Őt, .. szegény nem lehet neki könnyű. Megkapott engem is a félnyócra álló arcommal….az új munkahely, az új élethelyzet….

Vannak ilyen helyzetek az életben, túl kell rajtuk jutni.