Álmok és félelmek

Ma (is) össze-vissza álmodtam mindenfélét. De valahogy hajnalra összeállt a kép. Azt hiszem, a félelmeimmel álmodtam…Mert volt olyan része az álmomnak, amelyikben rommá törtem az autót…a rönót. Aztán volt olyan része, hogy valakit felemeltem, hogy arrébb vigyem, de rongyként csuklottam össze. Meg olyan, hogy már egy hónapja egy másik nővel éltem együtt :-o. Az életem szerelme és motorja, Verbéna elvesztése, ill. a kapcsolatunk tönkremenetele nyilván egy tudatalatti félelem, hiszen Ő a legfontosabb az életemben. Az autónk jelképezi jelenleg a szabadságot, hiszen a mozgás, az új megismerése, és a kényelem alapfeltétele, hogy van. A rongyként összecsuklás pedig ezek közül az egyetlen igazi félelmem…hogy az arcbénulásom legrosszabb esetben is maradjon meg ennyinél, és soha ne legyen rosszabb. Persze, javuljon meg minél előbb….de azért önkéntelenül is hajnalonként az első dolgom megmozgatni a kezeim-lábaim, hogy mozognak-e :D És mozognak ! :D És a kocsink nincs rommá törve, és Verbénával szeretjük egymást továbbra is, töretlenül…és örökké.
Na erre jó felébredni :)