Ez a hetünk a nagy kavarás hete volt... anyám a húgom esküvője után (ja, mert az meg megvolt szombaton.., és bár a lagzira nem, de a szertartásra szerettünk volna menni, de sajnos közbejött valami ) kitalálta, hogy nem jön haza, marad Bp-en.Majd miután mindenkire megsértődött, mert sem a frissen házasodott húgom nem örült, hogy az albérletében akarna -velük- maradni a drága Mama egy hétig, sem a 4 gyerekes tesóm nem tapsolt örömében, hogy a 70 nm-re befogadhatja anyánkat.. no, szóval ment a kavar: hogy jön-nem jön, vásároljunk neki- vagy sem, aztán egyszercsak itthon volt..
És most sértetten próbál bekavarni, hogy a jövő héten itt vendégeskedő nővérem NE jöjjön le a két kisfiával. :O
Kavartunk mi is..: írtam már, hogy bizonyos dolgainktól megválunk. Ezek legtöbbje amúgy is maradna itthon, nem vinnénk ki magunkkal. Többek közt szegény kicsi opelt is eladánk, mivel öreg (16 éves) és itt-ott kissé viseltes, így nincs nagy ára. Az egyik licitálós oldalon kínáltuk, lett is vevő, de közben el kezdtünk azon agyalni, hogy mi lenne, ha 2 autóval mennénk, és inkább megmaradna a kocsi, rendbe vágnánk és a nagyok nem repülővel jönnének, hanem autóval.
Számoltunk, kavartunk 2 napig, de az jött ki, hogy az eredeti kiutazási terv a leggazdaságosabb. A vevő mára bejelentkezett, de a kocsi maradt. Szerencsére nem sürgős a dolog, és még akkor is jobban járunk, ha lezsírozva leállítjuk a pajtában, mintha 2 autóval megyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése