2008. március 4., kedd

ehh

Sokszor elkap a rosszkedv.. szegény családom, szenved is miatta(m) olyankor. Kissé undi vagyok, meg kicsit pokróc meg negatív és.... és egyáltalán, tessék engem békén hagyni.
Ma is.. holott történnek jók, apró léptek (vagy ahogyan Bob Whiley-nak mondotta Marvin doki: Baby Steps) a Cél felé.. de valahogy ma nem vagyok igazán hasznára a családnak.
Ismét utolért a BridgetJones-effektusom, hogy olyan dolgok miatt szenvedek, ami röhejesnek hat(na), ha leírnám. (és már a jóég nem mossa le rólam, hogy moviejunkie vagyok..)
Túl sok mindenből csinálok problémát, és nem lenne szabad.

Buddy nyakon ragadott, és elmentünk "kenyérért" M-ra, kettesben, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet, autózzunk egy nagyot..
Jól is esett, határozottan lökött egyet rajtam.

És beállok a sarokba (vagy kivasalom a kezemet :PP ) is, mert nem tartom az újévi fogadalmamat, miszerint POZITÍVABBAN fogok gondolkodni.
Ejnyeno.

3 megjegyzés:

Ann írta...

Úgy bizony, ejnyeno! Éljen Buddy a "kenyérfelelős" ;)

vero írta...

A hülye időjárás miatt is van, de komolyan..váááááááááá

verbena írta...

:P Kenyérfelelős.. tényleg az. :D

Az időjárás meg tényleg egy katasztrófa.. kiszámíthatatlan.. utálom most.