Nos, 13 év komoly kor. Már igazi tinédzser.
A külső megjelenésén ez már régebb óta meglátszik: bajuszkája van, borotválkozik, nyurga és kissé aránytalan még. A bensője is korábban ért: szuperül kifejlődött az igazságérzete, megfigyelhető rajta a kamaszokra jellemző okoskodás :P és érzékenység, minap láttuk elvörösödni, és igen, megint kezdődik a "teszt-korszak". Meddig mehet el, és kinél.. ez egy jó kis körforgás a gyerekeknél, van a csúcs, aztán kicsit lanyhul, majd megint erőre kap.
Most a humorral próbálkozik, igazán ebből vannak csak konfliktusaink.. hogy ez havernál poén, de én az anyád/apád vagyok fiam..
13 éve hajnali egykor arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Kissé váratlanul ért, (igazából azt hittem először, hogy Hannus bepisilt és attól nedves az ágyunk) merthogy a 37. hetet kezdtem csak el, Buddy éjszakás volt, és épp előző nap voltam orvosnál, aki szerint még legalább 2 hét, így a cuccaim sem voltak bepakolva.
A szüleim házában laktunk akkor még, a Dunakanyarban, és az egész utcában épp abban az időszakban csatornáztak. 4 hete esett az eső.. a Trabinkkal sem lehetett bejönni a házhoz, szóval az első sokkon túl, járt az agyam, hogy kinek szóljak és egyáltalán, hogy jutunk ki az utcából??
Végül anyósomat hívtam, ő volt akkoriban az egyetlen, akinek autója és telefonja is volt. (Buddyt nem is tudtam értesíteni). Egy jó óra múlva értek ki, én meg a cuccaimmal kiballagtam a saras trutyis utcán eléjük.
A kórházba menet megálltunk Buddy munkahelyénél, és szóltunk, hogy mi van, amint megjön a váltása, jöjjön utánunk.
Az ügyeletes orvos szerint "itt ma nem lesz semmi", majd lefeküdt aludni, engem meg betettek a megfigyelőbe. Azt hiszem én is elpilledtem, de egyszercsak arra ébredtem, hogy nagyon kell kakilnom..szóltam a nővérkének, aki persze hülyének nézett, hogy szinte észrevétlenül tűnt volna el a méhszáj.. pedig de.
Így kora reggel, 8:40-kor, apját meg sem várva, született meg Ketteskénk: Tamás Miklós úrfi.
Az akkori módi szerint nem szóltak arról, hogy:
- a baba ellilult, így oxigén alá tették
- a vizsgálatok szerint csak 2 köldökere volt, így extra Uh-ra és különféle vizsgálatokra van szükség.
Pár órával később odajött egy gyerekorvos, aki körvonalakban elmondta, hogy "most már jól van a fiúcska".
10 hónappal később kezdődött egy újabb kálváriánk: egy 2 esélyes immunbetegséget diagnosztizáltak nála. Granulocyta funtio defektus. Kicsit később lett egy -ma sem tudjuk miért- spéci bőrbetegsége. Az országban alig pár embernek volt ez, kísérletezés, megalázó helyzetek, harc az orvosokkal... végül kigyógyult, de nagyon sokat tettünk azért, hogy MI megtaláljuk a jó gyógymódot, aminek csak lehetett utánajártunk/olvastunk, és próbáloztunk. Aztán asztmás lett, és egy újabb betegség ütötte fel a fejét: Schönlein-Henoch purpura. Amilyen ijesztőnek hangzik, és látszik.. kezelhető és meg lehet gyógyulni belőle. Idővel.
6 éves korára az kórház-otthonlét arány fele-fele volt.
De szerencsére ez tényleg a múlt: az immunbetegségből a jó esélyt kaptuk: kinőtte. A spéci bőrbetegséget 3 év alatt kikezeltük. Az asztmánál is jók az esélyei arra, hogy kinője.
Mindene a sport - sokat bicajozik (az idei ajándékait is így kérte, kütyüket a biciklijéhez), focizik, kézizik, kosarazik- és a zene.
Zongorázik, és gitározni tanul az apjától. Szereti a r&b-t: Caramelt például, a Beatlest, és az RHCP-t. Ez a változatosság ami igazán jellemző rá, hogy nem ragad le egy stílusnál, vagy zenekarnál.
Pár kép róla:
A külső megjelenésén ez már régebb óta meglátszik: bajuszkája van, borotválkozik, nyurga és kissé aránytalan még. A bensője is korábban ért: szuperül kifejlődött az igazságérzete, megfigyelhető rajta a kamaszokra jellemző okoskodás :P és érzékenység, minap láttuk elvörösödni, és igen, megint kezdődik a "teszt-korszak". Meddig mehet el, és kinél.. ez egy jó kis körforgás a gyerekeknél, van a csúcs, aztán kicsit lanyhul, majd megint erőre kap.
Most a humorral próbálkozik, igazán ebből vannak csak konfliktusaink.. hogy ez havernál poén, de én az anyád/apád vagyok fiam..
13 éve hajnali egykor arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Kissé váratlanul ért, (igazából azt hittem először, hogy Hannus bepisilt és attól nedves az ágyunk) merthogy a 37. hetet kezdtem csak el, Buddy éjszakás volt, és épp előző nap voltam orvosnál, aki szerint még legalább 2 hét, így a cuccaim sem voltak bepakolva.
A szüleim házában laktunk akkor még, a Dunakanyarban, és az egész utcában épp abban az időszakban csatornáztak. 4 hete esett az eső.. a Trabinkkal sem lehetett bejönni a házhoz, szóval az első sokkon túl, járt az agyam, hogy kinek szóljak és egyáltalán, hogy jutunk ki az utcából??
Végül anyósomat hívtam, ő volt akkoriban az egyetlen, akinek autója és telefonja is volt. (Buddyt nem is tudtam értesíteni). Egy jó óra múlva értek ki, én meg a cuccaimmal kiballagtam a saras trutyis utcán eléjük.
A kórházba menet megálltunk Buddy munkahelyénél, és szóltunk, hogy mi van, amint megjön a váltása, jöjjön utánunk.
Az ügyeletes orvos szerint "itt ma nem lesz semmi", majd lefeküdt aludni, engem meg betettek a megfigyelőbe. Azt hiszem én is elpilledtem, de egyszercsak arra ébredtem, hogy nagyon kell kakilnom..szóltam a nővérkének, aki persze hülyének nézett, hogy szinte észrevétlenül tűnt volna el a méhszáj.. pedig de.
Így kora reggel, 8:40-kor, apját meg sem várva, született meg Ketteskénk: Tamás Miklós úrfi.
Az akkori módi szerint nem szóltak arról, hogy:
- a baba ellilult, így oxigén alá tették
- a vizsgálatok szerint csak 2 köldökere volt, így extra Uh-ra és különféle vizsgálatokra van szükség.
Pár órával később odajött egy gyerekorvos, aki körvonalakban elmondta, hogy "most már jól van a fiúcska".
10 hónappal később kezdődött egy újabb kálváriánk: egy 2 esélyes immunbetegséget diagnosztizáltak nála. Granulocyta funtio defektus. Kicsit később lett egy -ma sem tudjuk miért- spéci bőrbetegsége. Az országban alig pár embernek volt ez, kísérletezés, megalázó helyzetek, harc az orvosokkal... végül kigyógyult, de nagyon sokat tettünk azért, hogy MI megtaláljuk a jó gyógymódot, aminek csak lehetett utánajártunk/olvastunk, és próbáloztunk. Aztán asztmás lett, és egy újabb betegség ütötte fel a fejét: Schönlein-Henoch purpura. Amilyen ijesztőnek hangzik, és látszik.. kezelhető és meg lehet gyógyulni belőle. Idővel.
6 éves korára az kórház-otthonlét arány fele-fele volt.
De szerencsére ez tényleg a múlt: az immunbetegségből a jó esélyt kaptuk: kinőtte. A spéci bőrbetegséget 3 év alatt kikezeltük. Az asztmánál is jók az esélyei arra, hogy kinője.
Mindene a sport - sokat bicajozik (az idei ajándékait is így kérte, kütyüket a biciklijéhez), focizik, kézizik, kosarazik- és a zene.
Zongorázik, és gitározni tanul az apjától. Szereti a r&b-t: Caramelt például, a Beatlest, és az RHCP-t. Ez a változatosság ami igazán jellemző rá, hogy nem ragad le egy stílusnál, vagy zenekarnál.
Pár kép róla:
2 megjegyzés:
Boldogot Tominak!
Micsoda "fighter" baba volt, ennyi betegséget legyűrni, nem semmi!! :DDD
(Ünneplős képet kérünk!!!!! :DDDDDDD )
Sok boldogságot kívánunk Tominak! :)
***
Most kezdem felfogni, hogy hogy keveregtek összevissza a betegségek meg a diagnózisok... döbb. + elismerés Nektek!
Megjegyzés küldése