Iskola

Tominak az egész osztály előtt nyilvánosan, bocsánatot kellett kérnie A. nénitől, ahogy beszélt vele, azért. Kérdésemre, hogy miért, mit mondott és hogyan, Tomi azt felelte, hogy nem mondott semmit.

Az ezt megelőző napon, mikor Verbéna Marciért ment az oviba, ami egy épületben van a sulival, Tomi ofője utánaszaladt, és „elkapta”, hogy márpedig azon nyomban beszélniük kell. Felráncigálta az oszályterembe, és közölte, hogy hát a Tomikával bajok vannak, ahogy viselkedik, a miatt. Aztán szegény ofőnéni nagyot nézett, mert Verbéna nem azt felelte, amit a falusi tanárnő általában vár….ti. hogy jaj Istenem, elnézést, és majd otthon jól kitaposom a gyerek belét, és jaj, ne haragudjon, ígérem, többet nem fordul elő, a pimasz kölyke, de majd én kiverem belőle, azanyjahétszentségit…..na szóval nem ezt, hanem azt, hogy talán nem kéne csodálkozni rajta, ha ők is igazságtalanok a gyerekkel szemben, és nyíltan diszkriminálják. ( a bizonyos eset, mikor egy másik gyerek belekarcolta a padokba, hoyg kurva anyját a …Tominak…..és a tanárok két dolgot csináltak: 1: az kizárt, hogy a B. volt….biztos nem ő volt. 2: Ha mégis ő volt, akkor biztos volt előzménye is.) Szóval, ha bebizonyosodik a gyerek számára is egyértelműen, hogy ő bármilyen sztoriból csak szarul jöhet ki, akkor ne tessék csodálkozni, ha meginog a tisztelete a tanarakkal szemben.

Na, szegény ofőnéni köpni-nyelni nem tudott, Verbéna pedig teljes lelki nyugalommal közölte, hogy ő nem fogja végigasszisztálni, ahogy a gyerekünket lealázzák és nyíltan diszkriminálják.

No, erre az történt, hogy A. néni, aki a férjével egyetemben vastagon ki nem állhatja Tomit, felhívta Verbénát. Mégpedig a következő stílusban: - Na, mi a bajod neked énvelem ?!?....Szar ügy, ugyanis Verbéna részletesen kifejtette. Kulturáltan, keményen, következetesen…(alliteráció plusz egy pont ) …A csaj a támadó hangvételből egyből nyűszítő-seggnyalóra váltott, és döbbenten hallgatta Verbéna hosszú érveit, és megingathatatlanul gyermekközpontú pedagógiai ars poetica-ját. Elég szánalmas volt a csaj. Én mellette ültem a kocsiban, Putyurka aludt a hátsó ülésen.

Hogy ebből mi jön le….hát az, hogy a tanároknak a legeslegelső dolog az egész közegben az önös, majd az iskola érdeke, a fejpénz, a darabszám….aztán jön a listában sokminden más is…és a végén ott van a gyerek. De van, aki a gyereknél is hátrébb van, aki már szinte nem is ember: az a szülő. A tarsolyukban a megfélemlítésen kívül más nemigen van. A gyerekeket azzal félemlítik meg, hogy ha nem tetszik neki a gyerek, mindhárom általa tanított tárgyból meghúzza, és akkor mehet osztályt ismételni, a kollégákat azzal, hogy kereshetnek más 3 szakos tanárt, a férjével együtt hat szak :-O , a szülőket pedig a számonkérő telefonhívásokkal…agyrém. Nem tudnak attól a helyzettől elszakadni, hogy a szülők és a tanárok kötélhúzó felekként állnak egymással szemben, középütt a gyerek feszül meg. Nem tudom, ki mondta először, de ahol két elefánt verekszik, ott a fű szenved.

Tomit kivesszük a suliból, szeptembertől máshova fog járni. A többi gyereket is, ha felsősök lesznek. Alsóban ez a két ember nem tanít…