2008. február 21., csütörtök

Iskola

Tominak az egész osztály előtt nyilvánosan, bocsánatot kellett kérnie A. nénitől, ahogy beszélt vele, azért. Kérdésemre, hogy miért, mit mondott és hogyan, Tomi azt felelte, hogy nem mondott semmit.


Az ezt megelőző napon, mikor Verbéna Marciért ment az oviba, ami egy épületben van a sulival, Tomi ofője utánaszaladt, és „elkapta”, hogy márpedig azon nyomban beszélniük kell. Felráncigálta az oszályterembe, és közölte, hogy hát a Tomikával bajok vannak, ahogy viselkedik, a miatt. Aztán szegény ofőnéni nagyot nézett, mert Verbéna nem azt felelte, amit a falusi tanárnő általában vár….ti. hogy jaj Istenem, elnézést, és majd otthon jól kitaposom a gyerek belét, és jaj, ne haragudjon, ígérem, többet nem fordul elő, a pimasz kölyke, de majd én kiverem belőle, azanyjahétszentségit…..na szóval nem ezt, hanem azt, hogy talán nem kéne csodálkozni rajta, ha ők is igazságtalanok a gyerekkel szemben, és nyíltan diszkriminálják. ( a bizonyos eset, mikor egy másik gyerek belekarcolta a padokba, hoyg kurva anyját a …Tominak…..és a tanárok két dolgot csináltak: 1: az kizárt, hogy a B. volt….biztos nem ő volt. 2: Ha mégis ő volt, akkor biztos volt előzménye is.) Szóval, ha bebizonyosodik a gyerek számára is egyértelműen, hogy ő bármilyen sztoriból csak szarul jöhet ki, akkor ne tessék csodálkozni, ha meginog a tisztelete a tanarakkal szemben.

Na, szegény ofőnéni köpni-nyelni nem tudott, Verbéna pedig teljes lelki nyugalommal közölte, hogy ő nem fogja végigasszisztálni, ahogy a gyerekünket lealázzák és nyíltan diszkriminálják.


No, erre az történt, hogy A. néni, aki a férjével egyetemben vastagon ki nem állhatja Tomit, felhívta Verbénát. Mégpedig a következő stílusban: - Na, mi a bajod neked énvelem ?!?....Szar ügy, ugyanis Verbéna részletesen kifejtette. Kulturáltan, keményen, következetesen…(alliteráció plusz egy pont ) …A csaj a támadó hangvételből egyből nyűszítő-seggnyalóra váltott, és döbbenten hallgatta Verbéna hosszú érveit, és megingathatatlanul gyermekközpontú pedagógiai ars poetica-ját. Elég szánalmas volt a csaj. Én mellette ültem a kocsiban, Putyurka aludt a hátsó ülésen.


Hogy ebből mi jön le….hát az, hogy a tanároknak a legeslegelső dolog az egész közegben az önös, majd az iskola érdeke, a fejpénz, a darabszám….aztán jön a listában sokminden más is…és a végén ott van a gyerek. De van, aki a gyereknél is hátrébb van, aki már szinte nem is ember: az a szülő. A tarsolyukban a megfélemlítésen kívül más nemigen van. A gyerekeket azzal félemlítik meg, hogy ha nem tetszik neki a gyerek, mindhárom általa tanított tárgyból meghúzza, és akkor mehet osztályt ismételni, a kollégákat azzal, hogy kereshetnek más 3 szakos tanárt, a férjével együtt hat szak :-O , a szülőket pedig a számonkérő telefonhívásokkal…agyrém. Nem tudnak attól a helyzettől elszakadni, hogy a szülők és a tanárok kötélhúzó felekként állnak egymással szemben, középütt a gyerek feszül meg. Nem tudom, ki mondta először, de ahol két elefánt verekszik, ott a fű szenved.


Tomit kivesszük a suliból, szeptembertől máshova fog járni. A többi gyereket is, ha felsősök lesznek. Alsóban ez a két ember nem tanít…




6 megjegyzés:

Ann írta...

Ez szép volt, minden elismerésem! (Ugyanakkor sajnálom is, persze)

Az oktatásban nincs olyan, mint az eü-ben a betegjogi képviselő? (oké, nekem kéne tudni, de nem tudom :() Lehet, h nesze semmi, fogd meg jól, de úúúúúgy seggbe rúgatnám a kedves nőcit!

A kiveszitek azonnali hatályút jelent vagy év végit?

buddy írta...

Köszi, Verbéna nevében :-l

A magyar oktatásban nincs olyan, hogy én, mint szülő (aki végső soron az iskola működési alapját képező, gyerekek után járó fejquota "legyártója", azaz mint működési forrás...) azt mondom, hogy nem járulok hozzá, hogy az én gyerekemet X.Y. tanítsa. Holott a logika mentén haladva gyakorlatilag én fizetem a tanárt. MIndkét oldalról retek az egész, mert a tanárnak se nagyon sok lehetősége van azt mondani, hogy én ezt a gyereket nem vagyok hajlandó tanítani...ki kell módolni, el kell tanácsolni, vagy magántanulóvá tenni...de csak ha a szülő is partner ebben. Amikor Tomi először ment suliba, talán az első napon, az egyik kezelhetetlen roma srác kinyomott egy tubus ragasztót a Tomi székére. Tomi beleült, nadrág kuka. Annak rendje és módja szerint bementem a tanárnőhöz, és kulturáltan megkérdeztem, hogy most akkor hogyan tovább....mert ugye az nem lehet, hogy naponta vegyünk egy farmert a gyereknek...A tanárnő végigmért, és azt mondta, hogy talán apuka keresse meg ezt a gyereket az udvaron, és mutatkozzon be neki :-o Megtörtént, azóta ezzel a gyerekkel Tominak nem volt gondja.
Tehát ennyit tudnak....oldja meg a szülő, ahogy akarja, de persze ha mondjuk bántom a gyereket, akkor én követek el szabálysértést, nyilván. Az iskolának lenne a kompetenciája megoldani ezeket a problémákat is.

Év végit, ha addig nem rosszabbódik a helyzet.

vero írta...

Ez annyira szomorú, hogy idáig fajult... :(((
Jól teszitek, ha kiveszitek, ebből már nem lehet jól kijönni, és tök igaz, hogy a gyerek szív mindenhogyan. Ráadásul vidéken(falun, pláne), hatványozottan nehéz a helyzet, a leírtak miatt.
Akárhogy is, Tomi jobban jár, akár másutt, akár otthon magántanulóként. Az a házaspár meg...inkább nem is mondok semmit (illetve annyit, hogy vajon miért van rossz híre a magyar pedagógusoknak?? :S Pont az ilyenek miatt...)
:(

Ann írta...

Buddy, szerintem pótapuka-szolgálatot kéne nyitnod megfélemlített/bántalmazott gyerekek számára :D:D:D Csak ilyen bemutatkozósat :P

Oké, oké, nem vicces.
Én olyan naiv vagyok, kihívásnak venném, ha beszabadulnék egy ilyen iskolába és ilyen-olyan gyerek + tanári programokkal, tréningekkel foglalkozásokkal javíthatnék a helyzeten.

Ugyanakkor ... hozzáteszem, h én nem szoktam politizálni, de... valamelyik nap olvastam, hogy kedves miniszterelnökünk digitális táblát vinne minden osztályba + laptopot adna minden diáknak és tanárnak. Anyáááááám... hogy mennyire halványlila fogggalma nincs, hogy hol a probléma gyökere - döbbenet! Még ogy neki nincs, de olyan ember sincs, aki megmondaná neki?!?!

buddy írta...

Ann, az ötlet jó :)

Kihívásnak lehetne tekinteni, de mi inkább ezt az egészet egy másfajta ki-hívásnak vesszük....ami hív ki minket...messze, nyugatra :-))

Politika: rövid táv, PR, és PR minden mennyiségben, ez a véleményem. Igazából szerintem 89 óta nem volt olyan vezetés, aminél én azt láttam volna, hogy az ország szekerét tolnák...

buddy írta...

Vero,
Gondold el, hova fajulna még tovább, ha hagynánk. És hányan hagyják, hányaknak nincs energiája, ereje, ideje ezzel szembenézni. És épül tovább a falusi tanító korlátlan hatalmának a nimbusza :-(
Annyi sztori van...de nem akarom túlcizellálni sem...