Egy barátnőm… fórumtársam….agykontroll tanfolyamra ment, és felelevenedett bennem sokminden ezzel kapcsolatban…az agy programozása, a szó ereje, a gondolat hatalma…a pozitív gondolkodás…az energiák. Ilyesmik.
És sokadszor is megállapítottam, hogy mennyi olyan ember van körülöttünk, aki továbbléphetne, ha nem lenne a saját maga korlátja. És ez nemcsak ambíció kérdése, hiszen az is ambíció amikor a kisegér meg akarja érni a másnapot, és az is, amikor valaki mondjuk egy miniszterelnöki posztra vágyik. Szóval pusztán az ambíció kevés, mert több kell: mélyen gyökeredző akarat, és képesség, hogy az akaratot meg is lehessen valósítani. Ez manifesztálódhat sokmindenben, nyíltság, bátorság, tudás…szellemi erő….most ami eszembe jut. Mert olyan van, akinek nagy a szája, és a sors hiába kegyes vele….egyik esélyből a másik esélybe hengergeti, de ő akkor is Réce marad, mint a Sztrugackij-fivérek főhőse a „Fiú a pokolból”-ból….akit kiemelnek az összeomlás előtti, füstös-saras, emberöltők óta háborúban égő övezetből….és belecsöppen a tuti, jó világba…ahol nincs erőszak, ahol mindenki tudja merre tart, és szabad….de Réce akkor is az erdőbe megy, és lövészárkot ás magának, mert ő ott érzi otthon magát.
Platón, barlang-hasonlat. Gimnázium harmadik osztályos anyag filozófiából….a szubjektív idealizmus kiindulópontja…az is erről szól. Sztereotípiák, butaság (vagy inkább csak egyszerűség vagy átlagosság) , szellemi bezártság….amik ellen lehetetlen fellépni, küzdeni. Bele kell törődni, hogy ezek az emberek Récék maradnak, és a sorsuk is úgy végződik, mint Réce sorsa. Szóval tudni kell ezektől az emberektől elszakadni, nem konkrétan és látványosan, de okosan és eltökélten. Ez is része a céltudatosságnak.
Más: Megjelent az első légy …lehet, hogy itt a nyár…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése