Inch-beach

Indián-nyár vagy vénasszonyok nyara van, kinek, hogy tetszik...

Úgyhogy már hétközben elterveztük, hogy szombaton kimegyünk az Inch-re. Ugyan Kari és Jancsi dolgoztak, de ők már ugye felnőttek, csak itthon laknak :) és élik az életüket. 

Közben Tomival beszélt Alan, és ők is kedvet kaptak hozzá, így Limerick után együtt mentünk.

Bevásároltunk kempingezős kaját (gyors tésztát LOL ) vittünk ki mindenfélét, Alan lesütött pénteken ezer islert, azt is vittünk. 

Kiértünk és bár 20 fok volt, de fújt a szél rendesen.. jó nagy hullámok voltak. Láttuk, hogy kint vannak a szörfösök is, a kölcsönzős-oktatók. És mivel már off-season van, csak 5 euró per óra a ruha és a szörfdeszka..

Elkezdtem noszogatni a srácokat, hogy na, menjetek.. Marci rögtön mondta, hogy oké, Beni csak a száját húzta, hogy fúj a szél és különben is, nem akar megfázni, mert ugye a musical.. Tomi mondta, hogy ő épp most mászik ki a torokfájásból.. úgyhogy Marci egyedül ment volna, de ő meg úgy nem akart.. mondom, basszameg fene essen belé, megyek én veled. Ugyan csak fürdőbugyit hoztam csak magammal, mert én max egy láb áztatást terveztem a tengerben, de akkor hordom a rendes melltartómat.

Életemben nem próbáltam még ki a szörfözést a tengeren (anno a Balcsin igen, de az más és különben is 30 éve volt, az meg már múlt század/évezred..) de kértem az oktatótól gyorstalpalást.

Hát, hogy mit hagytam ki eddig az életemből.... baromi jó móka volt, nagyon jót szórakoztunk.

Marci olyan boldog volt, hogy anyai szívem csak úgy röpdösött. Igaz, én csak a feltérdeplést próbáltam meg a vége felé, kisebb-nagyobb sikerrel, de Marci többször is tudott felállva kicsusszanni a partra.

A végén persze Beni nagyon sajnálta, hogy ő nem jött, majd legközelebb. (És az mikor lesz??-kérdezte)

Aztán főztünk kaját, és valahonnan odecsapódott hozzánk egy Lars-hasonmás.. ott volt velünk végig (kb 4 órán át: senki sem kereste, de ott nyaraló emberek mondták, hogy itt lakik valahol, mert előző nap is látták ezt a kutyát), csak mikor szedelőzködtünk, akkor elindult máshová..

Persze megint jól leégett az arcunk, mert nem számoltam a széllel, nem éreztük a nap erejét, így a fene sem gondolt a krémezgetésre.. sosem fogom én ezt megtanulni..