2023

 

Most úgy kezdek neki az évértékelő bejegyzésnek, hogy nem olvasom vissza a tavalyit. Nagyon sok minden törtnt velünk ebben az évben. Fizikailag is, és emócionálisan is. A nagy momentumok persze az első esküvő  a gyerekeinknél….az mindenképpen óriási dolog…és persze az év végén az első unoka. Erről nehéz írni, mert nem nagyon lehet szavakba önteni az érzéseket, amikor a karodban tartott 3 hetes kisbaba rád mosolyog. És tudod, hogy közöd van hozzá, hogy nélküled ő sem lenne a világon….szóval ez leírhatatlan.

Januárban régi barátaink látogattak meg, de hatalmas csalódás lett belőle, sajnos nem pozitív élményként tartom számon.

Sikerült összehoznunk a családi nyaralást is, ezúttal homlokegyenest másképpen, a 19 órás hosszú komppal, és ezúttal Franciaországban merültünk el, persze csak egy részében, de feledhetetlen élményeket szedtünk össze Normandiából, a Loire-völgyéből, és La rochelle környékéről. Végig koktéloztuk-szivaroztuk azt a tengerparti szakaszokat, és csodálatos helyeken jártunk.

Közben Jancsika diplomaátadója is megtörtént, már szinte „hazajárunk” a Trinity-re, de legalább tudjuk mi a járás. Nagyon büszkék vagyunk Jancsira is, negyedikként felkerül a nappali falára a szokásos Lafayette-fénykép, ahogy a talárban fogja a diplomáját. Szerencsére hamar el is helyezkedett mint mikrobiológus, ugyan industrial terület, de szakmájába vág legalább, és hetente csak egyszer kell Dublinba mennie, amúgy tud itthonról dolgozni, ami neki is és nekünk is kényelmes.

Még az évvégi nagy kiruccanásunk előtt csináltunk egy tök jó progit a srácokkal, amikor áthajóztunk Wales-be úgy, hogy a kocsikat a kikötőben hagytuk, és 2 óra wales-i séta után indultunk is vissza. Jó móka volt, kimentünk az EU-ból, szivaroztunk a decken az óceán közepén, hülyültünk, dumáltunk, jó élmény volt  

Sajnos az év vége felé nekem annyira egészség szempontjából nem volt ideális….meghúztam a jobb alkarom, ennek következtében amikor dolgoztam a csiszológéppel, figyelmetlen voltam, nem bírtam tartani a jobb karommal, és a bal kezem mutatóujját bekapta a gép. Szerencsére nem tépte le az ujjamat, de igen kellemetlen időszak indult meg, ami még mindig tart, de remélem nyárra legalább annyira helyrejön az ujjam, hogy tudom használni fájdalom nélkül.

Minden forrásunkat összelapátoltuk, hogy Mimike születésekor részesévé válhassunk az életének az első időszakban, így odautaztunk München-be a „gyerekekhez”. Őrületes utazás volt, bérelt kocsival, hotelekkel, alpesi túrával, és nagyon-nagyon sok babázással. Közben novembertől fura gombócérzés lett a torkomban, ami nem akart múlni minden igyekezetem ellenére….amikor már hetek óta hiába küzdöttem, nem múlt el, már a legrosszabbra gondoltam, így felkerestünk egy szakorvost, aki megvizsgált, és azt mondta, valószínűleg néma refluxom van, amit nem vettem észre, és azért lett a torkom/garatom annyira gyulladt/irritált, ami gombócérzést okoz. Refluxdiétára van szükségem, stresszoldásra, és türelemre, mert hónapokig tart, mire javulás várható. Újabb étkezési probléma, amit meg kell oldani. Nincs kávé, pláne nem 4-5 espresso éhgyomorra, nincsen a sok alma, amit annyit kajáltam, nincsenek fűszeres, csípős kaják, nincs fullrazabálás, nincs étel lefekvés előtt 2-3 órával, és alkohol is csak mértékkel. Nesze neked újévi fogadalom, lol.

Rengeteg érzelem, rengeteg élmény, új érzések, kiforrott tapasztalatok a felnőtt gyerekeinkkel, egy újabb diploma, és az első UNOKA….mit írhatnék: Hihetetlen évünk volt! És Kívánom magunknak, hogy csak sűrűsödjön tovább, hajrá! Boldog Újévet minden erre járónak!