Karácsony 2023

Ahogy írtam már többször is, ez is egy rendhagyó karácsony volt és most szerencsére nem a covid miatt nem voltunk együtt. 

24.-én reggel mindannyian együtt kávéztunk, a srácok extra segítséget kértek a meg nem talált csokik lelőhelyéhez, majd megfőztük, sütöttük az mi hagyományos ételünket: Jamie csirkét, hasselback krumplival, kolbászmorzsás kelbimbóval és mézes sült répával. Ebben Kari, Tomi és Alan segítettek, az asztal terítést Marci, Jancsi, Kari csinálták, az ital készítést Tomi vállalta magára.. szóval igazi családi összmunka volt: a kamasz Beni  még túl lassan mozog a konyhában és emiatt csak útban van szegény, így ő a vacsi utáni mosogatógép ki-bepakolásnál segített. Amúgy feltűnt, mikor hazajöttünk, hogy megint nőtt: már 191 centis. 🧐

A srácok megint készültek közös karácsonyi dallal, tudják, hogy nekem ez az egyik legkedvesebb pontja a karácsonynak: mikor látom, hallom őket közösen. 

Alan is beszállt, habár az ujja sajnos még közel sem jó (most épp a körme nő bele az új húsba és szuperérzékeny, de sajnos nincs mit tenni, ki kell bekkelnie, de iszonyat fájdalmas), a Please Come Home for Christmas-t dolgozták fel. Szerintem szuper jó lett.

Előtte ajándékoztunk, mindenki nagyon boldog volt azzal, amit kapott, a gyerekek igazán elhalmozták egymást, minket. Lars volt a legelső,  nem lehetett vele bírni, minden csomagra azt hitte, hogy az övé. Marcitól kapott egy nagy csontot, Karitól meg egy párnát.

Mi pedig kaptunk egy régóta tervezett hatalmas családi fotóalbumot, amit Kari félig tele is tett kinyomtatott képekkel, 2008 óta 2022-ig. Ezt ezer éve terveztem, hogy minden képünk már csak digitálisan van meg és ugyan 3 féle háttértáron is rajta van, de volt egy olyan fél év, 2010-ből, hogy konkrétan eltűntek a fotóink. (Pl abból az időből Kari a blogról szedett le fotókat és nyomtatta ki, mert sehol másutt nem volt.) Úgyhogy ezt az igen mozgalmas 2023-at kell majd rendszereznem, és kinyomtatnom. (Az esküvőről, a nyaralásunkról és Mimikéről már nyomattam is ki vagy 150 fotót :) ) 

És a másik régóta vágyott dolgot is megvette Tomi nekünk: 6 darab egyforma képkeret, amibe a gyerekek diplomaátadójáról készült profi fotókat tudom tenni. Most olyan öszvér keretek vannak, mert ugyan ikeás mind, de az ikea időközben változtat a méreten, a keret vastagságán stbstb és emiatt olyan szedett-vedettnek hat. Tomi megelőlegezte a 2 legkisebbnek is, hogy lediplomáznak, bár mondtam neki, hogy ha nem, akkor majd oda photoshop-oljuk őket. :) 

Jancsitól pedig az egyik kedvenc -sanctuary spa- illatszer, testápló csomagot kaptam, egész évben csak kenegetem magam, hidratálok és radírozok.. 

Este a mancave-ben rajtam kívül megkóstolgatták a karácsonyi whiskey-ket, rumokat és a Németországban beszerzett új szivarokat -én passzoltam: feltett lábakkal olvastam inkább. Alan azt az egy whiskey-t engedélyezte magának, mióta kiderült, h refluxos,  de majd apránként biztosan megkóstolja máskor.

25.-én Kari átment Eoinékhoz, mi pedig felavattuk Tomi karácsonyi ajándékát, amit Karitól kapott: a Great Western Trail 2. nevű társast.. 11-kor kezdte el Tomi kiszedni a dobozából, 1-ig csak olvastuk, hogy mit is kell csinálni, akkor én feladtam, hogy megyek ebédet befejezni, tálalni, a többiek meg egy youtube videót néztek meg addig (1 órásat) hogy hogy kell játszani.. 4 körül újra belevetettük magunkat és végül hajnali fél egyig játszottunk. 

Másnap, amikor Catherine is itt volt, újra játszottunk majd este egy visszavágót.. ezt Alan már nehezen bírta szegény, így mi inkább felvonultunk és tévéztünk, olvastunk.

Mimi érkezése új színt fog hozni a jövő karácsonyaiba, izgatottan várjuk, hogy jövőre a legújabb szerepünket is kipróbáljuk. 

(Előre megígértem Alannek, hogy nem fogjuk elhalmozni kismillió ajándékkal.)