2023. december 29., péntek

Egy fül piercing története..

November elején Alan el kezdett vmit érezni a torkában.. nem fájt, nem volt semmi betegsége akkor, de pár nap alatt annyira kellemetlenné vált, hogy ha csak a torkához ért, már öklendezett. Éjjel alig tudott aludni is, mert ott volt az a gombóc és mivel asztmás is, még inkább rá-rá tört a “mindjárt megfulladok” érzés. 
Orvoshoz nem akart menni, mert majd elmúlik.. meleg tea, gargalizálás, sós vizes inhalálás.. aztán hol jobb lett, hol ugyanolyan.. jött a szülinapja, az utazásunk, de még mindig megvolt, úgyhogy abban maradtunk, hogy elmegy majd januárban a GP-hez, ha addig sem múlik el. Persze google volt ezerrel, mindenfélét olvastunk, de igazán semmi sem volt a “na ez az, ez lehet a baja” .. 
aztán már Münchenben voltunk, mikor csak rosszabbodott, mindent is újra kipróbáltunk, de semmi sem segített. 
Persze, hogy már a gégerákot látta maga előtt, így feldobtam, hogy ne menjünk úgy neki az ünnepeknek, hogy nem látja őt vmi szakember. Mehettünk volna Németországban vkihez, de a folyamatos googleozás közben belefutottunk többször is egy magyar fülorrgégészbe, aki nagyon sokat és sokszor foglalkozott a gombóc érzettel. Megnéztem, és volt dec 21.-e délelőttre szabad időpontja. 
Úgyhogy megdumáltam Alannel, hogy menjünk egy fél nappal előbb vissza, és nézesse meg magát. 
20.-án este elköszöntünk Hannáéktól (21.-én reggel terveztünk eredetileg elindulni), lefeküdtünk egy pár órára és éjfélkor keltünk, fél egykor indultunk el, 2-re már Ausztriában voltunk, 5-re meg már Magyarországon. Ott megpróbáltunk kicsit pihenni, de túlságosan fel voltunk pörögve.. úgyhogy megálltunk reggelizni, kávézni, Bp-re már 9-re felértünk, ott még ellézengtünk 11-ig.
A főorvos asszony ultra kedves volt, igen alaposan megvizsgálta Alant. Én csak kintről hallottam, ahogy csóri öklendezik, mert neki nem lehet belenézni a torkába (többször próbáltam, de szinte rögtön öklendezett) a gégéjét, hangszálait el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogja majd megnézni az orvos. 
Alan persze szabadkozott, de az orvos mondta neki, hogy ne vicceljen, ez nem az ő hibája, van, aki ilyen és kész. (Végül lidocainnal fújta be, hogy kicsit ellazuljon a nyelve és a garata.)
Úgy tűnik, hogy néma refluxa van Alannek, és a sav felmarta a garatot. 
Full át kell írnia az étrendjét, el kezdett szedni protonpumpa gátlót, most egy hónapig minimum, és ha két-három hónap múlva sem lesz jobban, kell egy  nyaki ct is.
Mikor Tomi hazajött októberben, hogy akkor Jancsi inspirálta őt és ő is kilövette a bal fülét, azóta noszogatják az apjukat, hogy lövesse ki a fülét.. 
na, most az elmúlt napokban azt mondogatta Alan, “ha nincs rákom, kilövetem a fülemet”.. 
úgyhogy másnap, az Etele plázában találtunk egy piercingest és kilövette a fülét. 



2 megjegyzés:

Lazac írta...

A reflux nagyon zavaró betegség. Sokáig volt Boginak is, évről évre kiújult neki, mindig ősszel. Mostanra kinőtte, de sokat kínlódtunk vele. Megérte az a piercing na! ♥

Verus írta...

Szegény Bogi!
Remélem, hogy Alan is kinövi ;)