Szenteste előestéje

 Tudom, hogy nincs ilyen nap,  de olyan karácsonyosan hangzik 😂..

Szóval 23.-án késő délután hazaértünk, azóta full itthoni lázban égünk. 

Sosem voltunk 2 hétig távol a srácoktól, de jól menedzselték: az elmondások alapján főleg Marci, majd miután Kari hazajött, ő szervezte a családot.

Kari minden lesütött és valami isteni süteményeket csinált, mondtam is, hogy akkor a stafétabotot szeretettel átadom, innentől ő süti a karácsonyi sütiket. 

Jancsi aznap este (ezt mi letisztáztuk, hogy nekünk tényleg nem gond) elment Newbridge-be a barátját meglátogatni, és csak 24.-én a déli vonattal jött haza. 

Minden működött nélkülünk (igaz, Alan olyan full leírást adott a mindennapokról: mikor nézzenek olajat, mikor takarítsanak Larsie után, kukák, stbstb..) amiről sem mi, sem a srácok nem tehetnek, az a kerítés.. április óta félig ki van dőlve, a legutolsó nagy vihar- az érkezésünk előtti napokban- megszaggatta megint.. küldtek fotókat, én újra megkértem a demens tulaj degenerált fiait, hogy jöjjenek már ki, aztán csináljanak valamit, de ahogy azt sejteni lehetett, válaszra sem méltatnak.. ui, ha nem emberélet van veszélyben, akkor sz@rnak mindenre rá, oldjuk meg, ha minket zavar. Ez van. Ilyen most itt a lakáshelyzet:  a tulajok azt csinálnak, amit akarnak, úgy sem mész el sehova, nincs lakás, amit kivehetnél.. 

úgyhogy szerencsére van még a trambulinunk, amivel kitámasztottuk az egész kerítést, felénk már nem fog dőlni, ha meg az ukránok felé kidől, akkor majd talán cselekszenek majd a háztulajdonosok. 

De vissza 23.-ára: írtam még reggel Karinak, hogy együnk hideget este, viszünk csomó finom cuccot: felvágottat, házi kolbászt, pick párizsit (tudom lol), nehogy főzzön aznap.

Kajálás alatt és után mindannyian meséltünk, hogy mik történtek még, de este 11-re kidőltünk, mi aznap 6-kor keltünk, túl voltunk egy repülésen, egy hazaúton.. és másnap karácsony, millió az ügy akkor.