Szombaton, 9.-én hajnali kettőkor keltünk, fél háromkor már a kocsiban ültünk, és indultunk a reptérre. Iszonyat eső volt, meg szél, kétszer is vízfilmre futott a kocsi, de Tomi szuper sofőr, nem lett semmi baj, de nekem hátul ijesztő volt.
A reptér hajnali 4-kor tele volt, kicsit furcsa is volt, hogy 2 percig álltunk csak sorban a security-nél, mármint, hogy sorra kerüljünk, mert utána természetesen mindkettőnk cuccát extrán lecsekkolták. Alan szivarvágója volt extra gyanús, nálam meg semmi, csak úgy átturizták a hátizsákomat. Az út Bp-re simaliba volt, a reptèren találkoztunk az autóbérlős hapsival, egy hibridet kértünk, mégiscsak 2000km-t megyünk a 2 hét alatt.. egy Suzuki vitarát kaptunk, kis pici kocsi, a két 20 kilósunk be sem fért egyszerre a csomagtartóba.
Ezután egy gyógyszertárat céloztunk be, vettem Mimike popijára neogranormont, jól bevált nekünk anno.
Aztán innen irány Zs., Alan barátjához mentünk, aki ebéddel várt minket.
Előző napokban havazott, úgyhogy nagyon szép volt a látvány Bp-en is, meg Veresen is. Körbelátogattuk Zs rokonait, anyósát, anyukáját, aztán kora hajnalig dumáltunk. Több, mint 24 órát voltunk ébren, nem kellett altatódal egyikünknek sem.
Reggel újabb havazásra ébredtünk, de csak látvány volt az már, kora délelőtt már el is kezdett olvadni. Dél körül indultunk el Ausztriába, előtte még vettünk pár dolgot Mo-on, hiszen vasárnap semmi sincs nyitva az osztrákoknál, németeknél.
Ausztriában egy cuki kis autentikus hotelbe foglaltam be, a bécsi erdőben. Elképzeltem, hogy Hans und Margaret üdvözöl a recepciónál, majd miután kipakoltunk a hotel éttermében a helyiekkel elvegyülve, megkóstolunk vmi helyi specialitást.. haha.. mikor megérkeztünk, sehol senki az egész, hatalmas hotelben. Az étterem zárva, a recepció üres.. csengetünk, senki. Várunk, csengetünk, senki. Addig míg vártunk, nézelődtünk, volt egy kis vitrin, tele csecsebecsékkel pár euróstól egész sokig.. mind kis kínai jelkép: tigris, cica, panda.. aztán egy ming váza is feltűnt.. majd a recepción a különböző fakkokra kínaiul volt odaírva, hogy mi van benne.. majd mikor így leesett mindkettőnknek, hogy egy full kínai hotelben fogunk megszállni, kevésbé ért meglepetésként a tulaj bácsi, aki nem Hans volt.
A kihalt szállodában elfoglaltuk a szállást és kigondoltuk, hogy felfedezzük a kisvárost és eszünk/iszunk vhol majd.
Minden is be volt zárva, a kisváros közvilágítása csak nyomokban létezett, gondolom így spórolnak, szóval a havas-jeges utakon elindultunk arrafelé, ahonnan vidám hangok jöttek. Így belecsöppentünk egy igen pici adventi vásárba, ahol végül ittunk egy helyi sörspecialitást. Majd sétáltunk egy nagyot és végül a szállodai szobában ettünk a Zs-tól kapott finomságokból (házi füstölt májas, házi kenyér).
Az ágy a legkényelmetlenebb ágy volt, amiben valaha is feküdtünk.. annyira puha volt, hogy konkrétan beszívott a matrac 😅 Alan át is költözött egy kihúzhatós, pótágyra végül.
A szálloda szerintünk egy szupi kis pénzmosó volt, a kis egyszerű 80€-os szobánkban akkora tévé volt, h beterítette a falat, minden streaming szolgáltatás rajta volt. A matrac is tuti rohadt drága volt, mert min 40 centi vastag volt, csak nem a mi igényünknek való. És ezért a pénzért másnap még reggelit is kaptunk, igaz, egy kávé és két zsömle után inkább eljöttünk, annyira bizarr volt az egész. (Full egyedül ülünk egy min 150 főt is kiszolgáló étteremben, a kínai feleség müzliket porciózott ki éppen, szó szerint mérlegen kigrammozta, hogy mennyi mehet egy tálkába..)
Úgyhogy innen már nyílegyenesen röpültünk tovább Mimikéhez…
2 megjegyzés:
Hű de furi lehetett ez a szálloda! Lehet, én féltem volna ott. :)Már nagyon várom a Mimikés sztorikat ♥
Az volt, egyedül én sem maradtam volna, az tuti :)
Mimikés sztorik is hasonló, ultralassú, üzemben íródnak, mert reggeltől késő délutánig Vele vagyunk, aztán még csinálunk vmi esti progit magunknak, és utána már tényleg csak belehullunk az ágyba.
De lesz, tuti becsszó. Fotók nélkül viszont.
Megjegyzés küldése