Jónéhány esős nap után végre van olyan, hogy az ember el mer indulni messzebb is biciklivel. Ráadásul most, hogy sikerült még egy versenybringát beszerezni, most olyan is előfordul, hogy mondjuk Karival kettesben indulunk el egy körre, amíg Verus mondjuk dolgozik.
Ezek nekem felbecsülhetetlen események. Kari a jövő hónapban elköltözik, és mint végzett immunológus, nyilván állása lesz valahol majd, és elkezdi a felnőtt életét, jó eséllyel soha nem fog már velünk lakni, így nem hiszem, hogy sok lehetőség lesz arra, hogy egy hétköznap délután csak-ő-meg-én elmenjünk tekerni egy karikát :):) Szóval ilyenkor nagyon örülök annak, hogy képes vagyok tartani a tempót a huszonéves, kisportolt gyerekeimmel :D
Igaz, persze elkavarodtunk, pedig előre megnéztük alaposan a térképen, merre kell menni, dehát a vadregényes Ír vidéken...mit mondjak....belenyúltunk a frankóságba. Olyan emelkedők meg lejtők egymás után, hogy nem győztük a féket húzni, meg taposni veszettül :) Cserébe viszont mesés tájakon mentünk át. A végcél az apátság volt, ahol még nem voltunk...meg szemben egy kis pihenőpark a patakparton. Kár lett volna kihagyni, nagyon szép hely. Biztos hogy majd kocsival is elgurulunk arra a családdal!
3 megjegyzés:
Gyönyörű helyek ismét!!!!
Köszi! :)
Imádom az ilyen helyeket! Nagyon jó a fotók is, és igen, ki kell használni minden percet még. :) ♥♥
Megjegyzés küldése