Staycation - part 1. - Inch beach, Ballybunion

A mi staycation-ünk az olyan, hogy itthon alszunk és day-trip-eket csinálunk. (De mi nyaralni is így szoktunk: van egy bázis és onnan járunk el kirándulni, felfedezni. Kivétel a Donegal-i hétvége lesz, de addig is, amikor csak tehetjük, megyünk valahova. Pláne, ha szabadnapos vagyok és az eső sem szakad.) 

Így voltunk a hétvégével: szombaton a kocsit vittük vizsgázni, meg Tomi jött haza egy kicsit (ő is inkább a helyi szerelőhöz, Owenhez hordja a kocsiját, mert korrekt és jó a fickó), de tudtuk, hogy vasárnap jó idő lesz, strandidő. 

Rákészültünk, ki sakkoztuk, hogy melyik helyre menjünk, az Inch mellett döntöttünk, pont a hatalmas területe miatt és hogy kocsival be lehet menni a strandra, így tuti, hogy lesz hol megállni, és nem leszünk egymás szájában.

Nem mellesleg tudják a fiúk tovább gyakorolni a szörfözést, én ugyan lelkes vagyok, de csak kobrapózba tudom magam feltolni és lazán kicsusszanni a partra. 

Minden szuper volt, nem volt túl nagy szél, így csak sokszor vártuk a hullámokat.

Majd délután tovább álltunk a félsziget másik oldalára, Castlegregory-nál van egy hatalmas homokdűnés part, ott csak fürdeni akartunk. (Meg a fiúk gyűjtöttek pók-rákpáncélokat) 

Castlegregory felé

Hétfőn még szabadnapos voltam, tervezgettük a reggeli kv mellett, hogy akkor aznap kéne vásárolni, meg Alan merre menne bringázni.. majd megszületett az az ötlet, hogy a nagy francokat, 20-on fokok lesznek aznap is, menjünk kis Ballybunion-ba, vigyük el Karit, Ő még sosem járt ott velünk, és ki tudja, hogy mikor lesz arra lehetőségünk a jövőben, hogy vele is elmenjünk ide. 

Úgyhogy összekaptuk magunkat, és elmentünk.. strandoltunk, meg felmentünk a sziklákhoz.. nagyon jó kis nap volt, priceless. 

Ugyan hivatalosan péntektől leszek csak szabadságon, de ma is megint szabadnapos vagyok, és ugyan esik, de nem szakad.. szóval megint bepakoljuk Karit (meg Marcit is, a többiek inkább maradnak, mert barát-barátnőznek) és elgurulunk a Lough Gur-hoz. Kari itt sem volt még velünk.