Hazafelé tartottunk a tescoból, fáradtan, nem beszélgettünk, csak ültünk a dombon lesuhanó autóban, és a hangszóróból jó hangosan énekelt az Aranytorkú Istennő, „A” Cserháti Zsuzsa….Hamu és gyémánt.
Cserhátit nagyon szeretjük/szerettük….a hangja nyomán egy csomó minden eszembe jutott. Például a dalai, az élete…és a halála is. Valahogy ez az egész Ír projekt kicsit az elmúlással hozható össze. Egyfelől azért, mert egy szakasz lezárul, és egy része az életünknek elmúlik. Másfelől azért, mert nagyon nagy szerepe van ebbenek a döntésünkben annak, hogy öregedünk…bizony, már nem vagyunk húszévesek. És ahogy az ember öregszik, egyre tisztábban látja az életet, az embereket, a szerepeket, a tanulságokat…és persze a lényeget. Mint amikor az ember hátralép, és meglátja azt, ami addig is ott volt. Mintha téren és időn át hidalva, mindentől függetlenül, röntgenszemmel látnám az életünket. Hogy honnan jöttünk, hová megyünk, mit akarunk, kik vagyunk….nehéz szavakat formálni, igazából a pörgő kis életünkben a gondolatok összeszedéséhez is komoly koncentrálás kell…nemhogy szavak, mondatok megformálásához.
Nagyon sok embert ismerek, aki úgy él, ahogy Cserháti énekli: „buta kis játék, hazudok és elhiszem”….Vajon van-e annál rosszabb, ha az ember magának hazudik? Elcsúszhatnak az értékrendek, a hazugság veszélyes, mert ha egy józannak sokat bizonygatják, hogy részeg, akkor bizony inogni kezd alatta a föld. De nem akarok én ebbe többet belevinni, mint ami benne van. Dehogy. Csak leírtam, ami kavarog bennem.
17 nap…..őrület…még mindig alig hiszem el.
3 megjegyzés:
Hú, de nehéz ez a téma... nagyon sokat lehetne erről gondolkozni...a szerepek, a tanulságok, a LÉNYEG...mi a lényeg? A saját életed, a gyerekeidé, a párodé? Persze, az a jó, ha mindez együtt, de...ebben azt hiszem, csak kegyelmi pilanatokig lehet azonosság...ilyen a születés pillanata, a közös veszteség, gyász, egy-egy együtt megélt AHA-élmény, közben sok-sok egyedül, magányosan megélt, megküzdött /iskola, mhely, kórház,stb/ pillanat, óra, nap. Ahogy nőnek a gyerekek, élik a saját életüket, ahogy mi is elszakadtunk anno, úgy kell átértékelni a saját eddigi védett/nek tűnő/ életedet, s addigi céljaidat. És újakat találni.
Hazudunk? Igen, sokszor bele akarunk képzelni a világunkba bent nem lévő dolgokat is, mert úgy könnyebb...ám lehet, hogy ez segít, s lendületet ad azért, hogy tényleg benne legyen...
Értékrend? Ez is viszonylagos...
Szerencsés az a család, ahol mindig akad valaki, aki az épp lent levőt tartja, s felhúzza szükség esetén. S ha netán egyszerre vagyunk lent, akkor is együtt ugrunk a dobbantóra, s kapunk friss levegő után. Csak az a baj, hogy sokan feladják ilyenkor, nem küzdenek, hanem bűnbakot keresnek a másikban...na ezt tartom hazugságnak.
Ezért jó, ha az ember társa nem csak a szerelme, hanem a barátja is.
17 nap, igen. Az én gyomrom is összeszorul, ha erre gondolok. De ha nem is lesz könnyű nektek, hiszem, hogy egy év múlva ilyenkor jóleső mérleget fogtok vonni!
(S mi már meg is látogattunk Benneteket!:-)))
Márta, ezt nagyon szépen írtad, köszi...egy csomó gondolatot ébresztett bennem...tudod, azt hiszem, az amerikaiak mondása, hogy "Ő az én másik felem"....ami állati sablonosan hangzik, de ugyanakkor nagyon kifejező is. Barát, szerelem,ugyanakkor ha kell kritikus, igen, ha lent vagy, felhúz, ha nagyon fent vagy leránt...és még sorolhatnánk reggelig.
Az együtt megélt pillanatok, vagy azok a pillanatok, amiket megosztunk a másikkal, mert figyel, mert érdekli, mert részese akar lenni Ő is.
Igen, összetett dolog ez nagyon. Akárcsak az értékrend...de a matematika ezer törvénye is csak néhány axiómára épül, amik amellett, hogy nagy igazságok, amellett nem bizonyíthatóak. De nem is kell bizonyítani őket, Szóval szerintem az értékrendeknél is ha az alapok rendben vannak, a többi az lehet színes kavalkád, amitől mások vagyunk, érdekesek egymásnak...ismerek sok embert, aki homlokegyenest más, mint én vagyok...de az értékrendjeink hasonlóak.
késő van.... csapongok:-)
Remélem, a próféta beszél Belőled! :-)))
Én most csak csendben olvasok, nagyon tanulságos!
Megjegyzés küldése