2008. augusztus 7., csütörtök

BILL


Bill.
Nem egy Alan Delon...és nem egy hogyismondjam...nem egy kimondott példakép....nem egy klasszikus "ikon". Mégis fogalom. De tény, hogy a mai napig ha meghallgatom, vagy mondjuk ezt a klipet megnézem, kezemen-lábamon feláll a szőr. Pedig sosem voltam nagy rajongó, soha egy koncertjére nem mentem el, egyszer voltam valakivel az OLD MAN-ben, amikor zenélt...de szerintem nem volt józan. Hihetetlen hangja van a pasasnak. Lehet, azért varázsol el annyira, mert Ő is kőbányai srác, mint én. Hogy kölyökkoromban sokszor láttam a Gergely utca sarkán lévő krimó előtt inni. Vagy lehet, hogy azért, mert a műfajt is szeretem. A bluest. És ismerem a számait. Amikor Verbénával összejöttünk, mindkettőnk egyik kedvence volt a felszarvazottak balladája....aztán a rossz vér...vagy a Tiéd minden cseppnyi vér....vagy a későbbi időszakból a Kastély a hóban....húú, mennyi jó száma van. Igazak, keserűek, kemények....jók.

Mindenesetre az biztos, hogy Benedek anyaszült meztelenül itt az ölemben egy hang nélkül megbabonázva nézte végig velem ezt a nem rövid klipet.
Junó, dö dzsénsz :DD bizonyára tőlem örökölte a gyerek a műfaj iránti érdeklődést....ugye erre mondják, hogy be van oltva?
:-)

Nincsenek megjegyzések: