Ma elbúcsúztunk a Legkisebb öcsémtől...Én is, Buddy is, úgy érezzük, hogy anyja helyett anyja, apja helyett apja voltunk.. a szüleink az ő 4 éves korában mentek szét, eleinte felhasználták egymás ellen, majd senkinek sem kellett igazán..
...... millió olyan fotó, emlék van, ahol ő is velünk van: hordtuk nyaralni, kirándulni, együtt szülinapozunk, Karácsonyoztunk.. bizony nem egyszer féltékenyek is voltak a gyerekeink, hogy "ő miért van itt"?
Elmagyaráztuk, hogy bár az Öcsém nem testvérük, de szeretjük annyira, és nekünk fontos az, hogy boldog és -amennyire lehet- jó gyerekkort éljen meg.
Nos, idén leérettségizett, és beváltotta azt, amit mindig is mondott: amint tud, úúúgy elhúz anyu mellől, hogy csakna.
Ma elment .... Sopronba került főiskolára, ott lakik a barátnője is, kapott munkát: csütörtökön kezd.
Remélem, hogy sikeres és boldog felnőttkor elé néz.
(és ahogy írom ezeket a sorokat, hallom, hogy édesanyánk fütyörészve !!! csinál magának kávét... a pofám leszakad.. komolyan.. nekem a torkom elszorult, pedig mostanság már nem csináltunk szinte semmit közösen, és közös témánk sem nagyon volt és nem is gyermekem... döbbenet.)
2 megjegyzés:
2 jött, 4 elmegy.
Anyád nem semmi. AMúgy az enyém se, lásd fórum.
:((((((((
Lesz még ő idős és gondozásra szoruló és majd rí a szája, hogy egyedül van és a számtalan gyereke/unokája közül egy sincs mellette. Őszintén csodálkozni fog és majd nem érti... :S
Megjegyzés küldése