Sokat fotóztunk az elmúlt napokban, a bejegyzés végére teszek is be egy kis összeállítást.
Kari nincs a fotókon, mert elutazott táborozni. Élete első igazi, ottalvós tábora, szuper idejük van. Holnap jön haza, már nagyon várjuk. Üres a ház, ha nincs itthon valamelyikőjük.
A nővéremékkel jártunk a Mecsekben, kicsit hűsölni. Másik napon meg grilleztünk, és persze medencéztünk, pihentünk.. jól éreztük magunkat együtt.
A két egykorú, Beni és B. az unokaöcsi, hol nagyokat röhögcséltek együtt, hol pedig marták egymást valami játék miatt. Ezt kevésbé szerettük.
A fiúk kaptak egy nagyon jópofa búcsúajándékot tőlük az útra, fel is avattuk egy teszkó-járat során.
Közben meg egyre kevésbé találom a helyemet. Persze zabszem-effektus, meg minden.
Félek a változástól, meg az újtól, meg persze alig várom (20 nap!!), vágyom a kiszámítható életre, és a nyugodt, boldog együttlétre, és ez billeg bennem ide-oda...
De tulajdonképpen leginkább az a bajom, hogy nagyon gáz emberek vesznek körbe, és ez egyre jobban zavar.
Kicsit olyan most nekem ez az írországi téma, mint, amikor régen azt szerettem volna, h elmenjünk valahova a világvégére, és senki ne találjon meg minket ... és hát bejött.
Kari nincs a fotókon, mert elutazott táborozni. Élete első igazi, ottalvós tábora, szuper idejük van. Holnap jön haza, már nagyon várjuk. Üres a ház, ha nincs itthon valamelyikőjük.
A nővéremékkel jártunk a Mecsekben, kicsit hűsölni. Másik napon meg grilleztünk, és persze medencéztünk, pihentünk.. jól éreztük magunkat együtt.
A két egykorú, Beni és B. az unokaöcsi, hol nagyokat röhögcséltek együtt, hol pedig marták egymást valami játék miatt. Ezt kevésbé szerettük.
A fiúk kaptak egy nagyon jópofa búcsúajándékot tőlük az útra, fel is avattuk egy teszkó-járat során.
Közben meg egyre kevésbé találom a helyemet. Persze zabszem-effektus, meg minden.
Félek a változástól, meg az újtól, meg persze alig várom (20 nap!!), vágyom a kiszámítható életre, és a nyugodt, boldog együttlétre, és ez billeg bennem ide-oda...
De tulajdonképpen leginkább az a bajom, hogy nagyon gáz emberek vesznek körbe, és ez egyre jobban zavar.
Kicsit olyan most nekem ez az írországi téma, mint, amikor régen azt szerettem volna, h elmenjünk valahova a világvégére, és senki ne találjon meg minket ... és hát bejött.
5 megjegyzés:
Ez a változás jó lesz, hidd el, minden sikerülni fog.Különleges család vagytok, nem vártok a csodára, hanem elintézitek, hogy legyen:)
Boldogan elfogadnálak gyerekemnek bármelyőtöket!
Megérdemlitek, hogy megszabaduljatok a gáz emberektől, akik pedig szeretnek-és viszont, azok megtalálnak a világ végén is:)
Erika, aranyos vagy, én is, mi is hiszünk benne, hogy így lesz, és nagyon sok erőt ad azon kevés ember,(mint pl Te is:-)aki hisz bennünk.
Tudod, a Sors kiosztja a lapokat, és van, amin nem tud senki változtatni. Én is boldogan elfogadnálak anyámnak, de akkor vagy maradnánk, vagy jönnél Te is :DD
És szerencsére azért nem a világ végére megyünk, sőt....végtére is egy unió vagyunk már egy ideje...
Nagyon jól esnek a szavaid, köszönöm szépen! Puszillak!
19 nap!!!!!!!
Nem kérdés, hogy minden jó lesz!
Tök természetes, hogy aggódsz, ráadásul ilyen rövid idővel az indulás előtt..se itt-se ott nem vagytok.
Hamar eljön az indulás és aztán már csak előre!!!!! :) :*
Vero, :D igen, ez a senemitt-senemott elég nyomasztó.. de csak leírni kellett csak az aggódást, napról-napra egyre jobb kedvem van az új gondolatától.
Megjegyzés küldése