Fura dolog ez az összepakolás.
Az ember összeírja szépen, ideje korán, hogy mi is az, amit feltétlenül vinni kell és akar.
Persze a ruhák, cipők, tisztálkodási eszközök, személyes iratok, papírok, bizonyítványok ... aztán a gyerekek játékai, plüssök - amikkel alszanak (-szunk :P ), könyvek, számítógép és tartozékai..
szóval iszonyat mennyiség jön össze. Elsőre.
Aztán variálunk tovább, elveszem-kihúzom ezt, de beírok egy-két-másik dolgot.. második, harmadik és sokadik összeírásnál is csak sikerül a fél életünket képzeletben bepakolni.
Közben az itthoni jóságok gyűrűztek, és elárasztott minket a bőség, ja nem, a @&&# áradata, így kénytelenek voltunk az ír projektre szánt, nehezen összekuporgatott pénzhez nyúlni.
Ez először nagyon letört mindkettőnket, de visszatáncolni nem lett volna korrekt: megvoltak a repjegyek, mindent elintéztünk már .. csakhát a kinti tartalékhoz nyúltunk.. Mi lesz majd???
Megideologizáltuk persze: egy hónap laufunk van ... ezidő alatt kell valamelyikőnknek még munkát is találni, elég a part-time, csak míg elrendeződnek Buddy dolgai, addig is legyen valami plusz.
Ha nem találunk és az irodai dolgok is húzódnának, marad még pénzünk hazajönni ... és -ez a megideologizálás ám a javából- hát láttunk világot, jöttünk-mentünk, jóvót.
Persze tudom, hogy arra is (mmint ennyi időn belül munkát találni) képesek vagyunk, ez a mivanhanemjönössze tulajdonképpen csak azért kell, hogy önmagunkat is megnyugtassuk: a világ nem dől össze, megpróbáltuk, így sült el. Ettől nem vagyunk kevesebbek, vagy felelőtlenebbek.
No, és akkor innen az egész pakoláslista olyan okafogyottá válik.. mert így abban kell gondolkozni, hogy 1 hónapig mi kellhet.. aztán meg lesz már pénzünk megvenni, illetve ugye jövünk haza, minek az már.
Ez nem egy negatív hangvételű írásnak készült, mégha annak is tűnik.
Mindennap jóérzéssel kelek fel, csomószor felvigyorgok napközben is, és tökéletesen tisztában vagyok magunkkal, a képességeinkkel, tudom, hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan mi azt elterveztük.
Épp egy éve. Hihetetlen.
Az ember összeírja szépen, ideje korán, hogy mi is az, amit feltétlenül vinni kell és akar.
Persze a ruhák, cipők, tisztálkodási eszközök, személyes iratok, papírok, bizonyítványok ... aztán a gyerekek játékai, plüssök - amikkel alszanak (-szunk :P ), könyvek, számítógép és tartozékai..
szóval iszonyat mennyiség jön össze. Elsőre.
Aztán variálunk tovább, elveszem-kihúzom ezt, de beírok egy-két-másik dolgot.. második, harmadik és sokadik összeírásnál is csak sikerül a fél életünket képzeletben bepakolni.
Közben az itthoni jóságok gyűrűztek, és elárasztott minket a bőség, ja nem, a @&&# áradata, így kénytelenek voltunk az ír projektre szánt, nehezen összekuporgatott pénzhez nyúlni.
Ez először nagyon letört mindkettőnket, de visszatáncolni nem lett volna korrekt: megvoltak a repjegyek, mindent elintéztünk már .. csakhát a kinti tartalékhoz nyúltunk.. Mi lesz majd???
Megideologizáltuk persze: egy hónap laufunk van ... ezidő alatt kell valamelyikőnknek még munkát is találni, elég a part-time, csak míg elrendeződnek Buddy dolgai, addig is legyen valami plusz.
Ha nem találunk és az irodai dolgok is húzódnának, marad még pénzünk hazajönni ... és -ez a megideologizálás ám a javából- hát láttunk világot, jöttünk-mentünk, jóvót.
Persze tudom, hogy arra is (mmint ennyi időn belül munkát találni) képesek vagyunk, ez a mivanhanemjönössze tulajdonképpen csak azért kell, hogy önmagunkat is megnyugtassuk: a világ nem dől össze, megpróbáltuk, így sült el. Ettől nem vagyunk kevesebbek, vagy felelőtlenebbek.
No, és akkor innen az egész pakoláslista olyan okafogyottá válik.. mert így abban kell gondolkozni, hogy 1 hónapig mi kellhet.. aztán meg lesz már pénzünk megvenni, illetve ugye jövünk haza, minek az már.
Ez nem egy negatív hangvételű írásnak készült, mégha annak is tűnik.
Mindennap jóérzéssel kelek fel, csomószor felvigyorgok napközben is, és tökéletesen tisztában vagyok magunkkal, a képességeinkkel, tudom, hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan mi azt elterveztük.
Épp egy éve. Hihetetlen.
6 megjegyzés:
Nem fogtok visszajönni! ;)
Pont a felelősség ami meglátszik abban, hogy gondoltok arra is, hogy mi van, ha nem. De mégis, nem lesz nem, és kész! :)
És nem lett negatív a bejegyzés, ne mondj ilyet. Jó lehet átgondolni, hogy mi az, ami feltétlenmül fontos, és rájönni, hogy tulajdonképpen nem is olyan sok ilyen van...
Vero, tudom én. ;) csak ezek megtörténtek velünk a napokban/hetekben, és vmi nyomot akartam hagyni.. hogy ezen is átestünk.
Jó lesz egy év múlva visszaolvasni, h milyen kis butaságokon aggódtunk. :D
Mcs, érdekes inkább. Kissé szomorkás is, hogy emlékek... fotók, gyerekrajzok.. ezek pótolhatatlanok, mégsem vihetem/viszem .. a tárgyak: azok legtöbbje felesleges is, nem is bánom, h nem jönnek.
Persze szomorú, de ezek végül is nem vesznek el, nem igaz?
Majd minden alkalommal hozzátok a csomagtartót és :PPPPPPPP
Szerintem sem negatív. Inkább felelősségteljes!
És egy hét múlvától számítva egy jó ideig ne merjetek egy határon belül tartózkodni velem, mert velem gyűlik meg a bajotok!!! :PPPP (Max., ha én megyek Írországba :D)
Vero, :D , ezt és így akarjuk.
Ann, OK, megdumáltuk. ;) mikor jöttök? ;)))
Megjegyzés küldése