300.

Ez a 300. bejegyzés. Kis csalás van benne, mert kicsit több már, de pár bejegyzésemet -egész régről- kiszedtem.
Semmi extra, csak egy hirtelen para volt, ui. az egyik tanárunk lakhelyéről is benézett ide valaki.. oszt.. na.

Ha napi egy posztot számolnék, akkor ez közel egy évi termés, de csak 9 hónapos ez a blog.

A háromnegyed év alatt eljutottunk az álmodozás és puhatolózástól a majdnem kijutásig.
Ez tök jó.
Nem hittem volna.
Persze kemény lesz az elkövetkezendő fél év, és egyre többször kap el "pánikroham"

• nem is tudok megszólalni angolul,
• mi lesz, ha elvesznek Gatwick-ben a gyerekek,
  
• a jelenleg becsukódni látszódó kapuk helyett UGYE kinyílnak majd újabbak
• mi van, ha anyám eladja az itthoni cuccainkat

Ez például ma hajnali 4-kor játszódott le bennem.
Szóval, tudom, hogy nem lesz fáklyás menet, de Buddy tanácsát igyekszem követni, hogy csak lazááán, és nyugodtan, úgy van értelme az egésznek.
Igyexem majd.

Ma váltottunk egy kisebb összeget ajróra, múlt héten jobb lett volna, de így is jobban jártunk, mint ahogyan számítottuk.
Beszéltem ma a BritishAirways-zel, hogy náluk mi van az egyedül utazó gyerekekkel.. mert Malévék jófejek: náluk Hanna a maga 15 és fél évével jó pesztra.
Hát, a BA-nél nem. Kell felügyeletet is venni Kari mellé. Na, nem egy nagy összeg, kb. 30 font, de kis távnál (London-Dublin nem nagy nekik :P ) ennél kevesebb lesz.
Most amire várunk kell, az az, hogy Buddy bátyjáéknak legyen angol címe, telefonszáma, mert az is kell a Felügyelt Gyerek feladásához.
Megérkeztek a születési anyakönyvi kivonatok, ráadásul illetékmentes volt, mert beiratkozáshoz kell.

Visszatérve arra, hogy mi minden történt velünk ezidő alatt.. így visszagondolva szinte pikk-pakk eljött a "mi időnk", mégis amikor valami új, kiszámíthatatlan, beláthatatlan előtt állunk, minden olyan hosszúnak és elérhetetlennek tűnik.
Valahogy így vagyok az ír életünkkel is, meg egyáltalán az elindulással is.. holott..

7-8 HÉT !!!

:O :D