Önigazolás

Nagyon sok olyan embert ismerek, aki előnyös helyzetben van, mert jókor volt jó helyen, vagy mert olyanok a körülményei, vagy mert szerencséje volt. És sok olyat is, aki hátrányos helyzetben van, pont mert nem volt jókor jó helyen, vagy mert olyanok a körülményei, vagy mert nem volt szerencséje.
És meg kell állapítanom, hogy az előnyös helyzetben lévő emberek előszeretettel viselkednek úgy, mintha lenne bármi közük a helyzetükhöz, és a legtöbbször teszik ezt pont úgy, hogy a hátrányos helyzetben lévőket magukat teszik felelőssé a helyzetük hátrányosságáért. Mert ha ő tehet arról, hogy szerencsétlen, akkor ugye ő, a szerencsés, csakis azért lehet az, mert zseniális. Hogy mindez az egész katyvasz hova vezet….nem tudom.
De kétlem, hogy bármi jó sülne ki belőle. Az tuti, hogy hamis értékrendet teremt.
Én hiszek az élet hosszú távú igazságosságában, de maradjunk annyiban, hogy nemcsak hosszú távok vannak. És az egyik legértékesebb emberi tulajdonságnak tartom, ha valaki képes hátralépni párat, hogy szemügyre vegye az erdőt, amit eddig nem látott a fától. Hogy időről időre képes önvizsgálatot tartani, és igenis kételkedni a saját döntéseiben vagy eszközeiben.
Arrogáns dolog mindig önmagunkat helyezni előtérbe. És…nem kifizetődő…már hosszú távon, persze.