Teljes megdöbbentem, mikor hallottam, hogy egy baráti házaspár –sok év után- külön költözött.
Remélem, és bízom benne, hogy ez csak átmeneti, és rendezik a dolgaikat. Nem, nem a gyerekek miatt, mert azt hiszem, hogy egy szar kapcsolatban maradni, csak miattuk.. az pont a gyerekekkel a legnagyobb kicseszés. (lsd. Buddy-ék.. :( )
Konkrétumokat nem tudok, mert sem lehetőség, sem idő nem volt a kidumálásra, de biztosan nincs
Elgondolkoztam e kapcsán, hogy ha valami nem jó, nem működik, akkor meddig lehet húzni-nyúzni a dolgokat. Ők is tizenéves házasok, 3 gyerek, aránylag jó anyagiak. Kívülről nézve tök OK minden.
Lehet, hogy most érett meg bennük az, hogy egy olyan emberrel megöregedni, akivel nem jönnek ki, az maga lehet a rémálom..?
A nővérem első férjét imádta mindenki, de én tudtam, h nem fognak sokáig együtt élni. Hiába a 2 gyerek, hiába a közös tárgyak.. nem. Mert nem voltak egymáshoz illők. Semmi közös érdeklődés, semmi hasonlóság a gondolkodásukban.
A szüleim 25 év után váltak el.. a környezetük legnagyobb megdöbbenésére, de én valahol örültem neki. Mint ahogyan az is megdöbbentett mindenkit, hogy apám nem csak anyámat hagyta el, hanem a kiskorú tesóimat is, hogy csak köpködni tud, és fröcsögni. Hiszen nem ezt látták belőle.
Azt látták, hogy mennyi mindent megtesz értünk.. kiment másfél évre Mongóliába dolgozni, (3 hónapos voltam akkor, mikor elment), majd Németországban volt sokáig, aztán Ausztriában évekig. Holott ez egy egyszerű menekülés volt a felelősség, a család és a gyerekek elől.
És épp ezek miatt kell felülemelkednem a megdöbbenésen, hiszen nem éltem a barátainkkal, nem tudom, hogy legbelül hogyan viszonyultak egymáshoz.
Vannak kapcsolatok, amiket innen nézve katasztrofálisnak tartok, és nem értem, hogy hogyan maradhatnak együtt, mi az, ami összetartja azt a párt. Pl. minősíthetetlenül beszél a srác a lánnyal és hasonlók. És lehet, hogy ők lesznek azok, akik leélik így az életüket együtt, és mindenki jól érzi magát a ráruházott szerepben, aztán boldogan halnak majd meg.
Nem tudom, hogy belőlünk mit láthatnak mások, mit gondolhatnak a mi kapcsolatunkról, de istenigazából az sem zavarna, ha megtudnám, hogy a miénket tartja X vagy Z katasztrófának, mert én jól érzem magam benne, a gyerekeimet sem látom szenvedni, és sztem Buddynak is bejön ez a dolog.
Úgyhogy nagy értelme nem volt az elmélkedésemnek, hacsak az nem, hogy nem megdöbbennem kell egy ilyen híren, hanem annak drukkolni, hogy a családtagoknak ez a döntés a legjobb legyen. Hogy ebbe ne rokkanjon bele a gyerekük, hogy ne legyen alkesz emiatt a férj. És ha meg újra összebútoroznak, akkor meg az legyen a legjobb mindenkinek, és ne kényszerű, izzadságszagú szenvedést hozzon magával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése