Johanna

Ma 15 éves az Elsőszülöttünk.

15 évvel ezelőtt ilyenkor már bent feküdtem a Schöpf-méreiben. 19.-ére voltam kiírva, és az akkori szokás az volt, hogy a terminus másnapján kórházba kell vonulnia a kismamának.

Tulajdonképpen semmi értelme nem volt, bejárhattam volna a mindennapi CTG-re, és a kétnaponta csinált flowmetriára.

15 évvel ezelőtt ez a nap szombat volt, isteni, kora nyári idő, így szinte egész nap a kórház kertben üldögéltem, sétáltam és vártam a látogatási időt. (mer’ akkor még ezt is szigorúan vették)

Délben az orvosom megkeresett, hogy másnap ügyeletes lesz, és csinálna egy amnioszkópiát délelőtt. Bár tudtam, hogy mi az, de a szobatársaim elmesélték, hogy micsoda borzasztó dolog az (neeem is amúgy, ha jól és jó szakember csinálja), és fájdalmas, és véres éssss… jajjjjj.

Nagyon bepánikoltam, és fél 3-tól enyhe fájásaim is lettek. Hébe-hóba ugyan, de végre lettek.

Járkáltam fel-alá, és örültem, meg drukkoltam, hogy másnapra legyen meg a Baba, és ne kelljen rajtam olyan izét csinálnia az orvosomnak.

5-re jött Buddy, addigra berendszereződtek a fájások, 5 percesek voltak.

Fél 7-kor szóltam az ügyeletes szülésznőnek, hogy nekem most már vannak, fájnak, és rendszeresek.

8-ra előkeveredett az ügyeletes orvos (közben Buddyt ki akarta tenni a portás, de mi büszkén odaszóltunk, hogy „Szülünk”. :D ) , megvizsgált és unott arccal közölte, hogy csak kétujjnyi a méhszáj, és feküdjek le aludni, úgysem lesz ebből semmi. ( cööcöö ) Én nemtom, hogy hogyan is képzelte, mindenesetre feküdt le a franc aludni, és Buddy sem ment el, akárhogy akarta rávenni az orvos.

Fél 10-kor egy nagyon kedves szülésznő jött oda, hogy megvizsgálna, ha megengedem.

(ja, merthogy mi a látogatói folyosón sétáltunk ezidáig, a Szent Szülőszoba felé sem engedtek)

A vizsgálat közben valami nagyon meleget éreztem: megrepedt a burok.

A szülésznő mosolyogva mondta, hogy már 3 és fél ujjnyi a méhszáj, és a magzatburok is megrepedt, menjek zuhanyozzak le, addig ő a Kispapát bekíséri.

Teljes extázisba estünk, a szülőszobában rajtunk kívül senki sem volt (szerencsére, ui. akkor nem lehetett volna apás szülés, nem volt más, csak paraván a szülőágyak között)

Nagyon vidáman és boldogan hallgattuk a ctg klattyogását, behívták a szülészorvosomat is.

22:30 körül már eléggé egybefüggő fájásaim voltak, alig hallottam bármit is a külvilágból. (na, az azért eljutott hozzám, hogy az orvosom és a gyerekorvos a Buddy keresztnevét ízlelik, ill. az arab származású orvosom megpróbálja kiejteni. Ez megnevettetett.)

22:55: megszületett Johanna, 3350 grammal és 55 centivel. Gyönyörű barna szemekkel, hatalmas hanggal. :DDD

A 15 év alatt megnőtt 165 centire, 40 kilósra, a barna szemei most is gyönyörűek és a hangja is hatalmas.

Mindig lelkes, és optimista. Másfél éves kora óta be nem áll a szája, imád traccsolni. Nyitott és érdeklődő.

(Sajnos ma nem tölti velünk ezt a napot, ugyanis ma utazott el a kórussal ide. Így egy pici meglepi sütit csomagoltam neki, a lelkére kötöttem, hogy a buszon egye meg, nehogy megromoljon.)

Boldog szülinapot Hannus.