Tavasz van. Pont.

 Riogatnak minket, hogy jön a “Beast from the East 2.” .. ami vagy jön, vagy nem, de emiatt előbb rendeltünk olajat (aznap, pénteken ki is szállították).

Én személy szerint nem bánnám, szeretem a havat, azt sem bánnám, ha két napig nem kéne dolgozni menni.. de ha jön is, tuti hétvégén lesz akkora hó, hogy megáll majd az ország. 

Közben olyan élet lett a környező fákon, bokrokban, minden madár énekel, csicsereg. A levegő is tavasz illatú, melegebbek is a nappalok, és a kiskertem úgy döntött, hogy tavasz van. És kész.

Közben ez a hétvége is majdnem full house volt, ui Kari végre talált egy vezető oktatót a környéken, akivel az első óráját szombatra meg is beszélte. Így ő is újra hazajött, sőt, így akkor extrában is fog majd hazajárni, a vezetések miatt. Minimum 12 órát kell vennie, mielőtt mehet vizsgázni. (Eoin pénteken fog majd vizsgázni menni, és hiába fejezte be a 12 óráját még tavaly, olyan várólista van ott is.. persze hol nincs ebben az országban..) 

Így ha már sokan voltunk, kipróbáltam egy német receptet, amit az instán láttam.. nagyon primitív: kész leveles tésztával kibélelünk egy tortaformát, csinálni kell egy liter tejből egy sűrű vanília pudingot, ha kihűlt, ez megy alulra. Fagyasztott vegyes bogyós gyümikből csináltam egy lekvárszerűséget, amit kis kukoricakeményítővel még besűrítettem, ez ment a puding tetejére. És egy óra alatt készre sütöttem. Nem nagy cucc, viszont a gyerekek (aki technikailag nem azok, de ízlésben meg még sokszor azok..) nagyon szerették.

Jövő hétvégén szülinapozunk, Marci lesz 20 éves kedden. 

Ami nem fair, nem lehet ilyen “öreg” a kisMarcika.. 

Van úgy, hogy

 .. összesodor valakivel egy pillanatra az élet és tök jó hatást vált ki..

Ilyen volt pl most Dicky, aki eljött, hogy megvegye Beni kameráját (Beni szeretne egy PS 5-öt, mi azt mondtuk neki, hogy x összeggel beszállunk mi is, Tomi is, Kari is -  szülinapja alkalmából, de a többit neki kell összevarázsolnia. Pl hogy eladja azokat a cuccait, amit nem használ, fiókban rohad, de van értéke.. ja meg a régi PS-ét) .. szóval több, átverős, kamu profilos emberek után ráírt Alanre ez a Dicky, hogy akkor aznap délután eljönne, megvenni a kamerát. A pasi pontos volt, és már a nappali ablakain keresztül kiszúrta Alan gitárjait a falon. Úgyhogy mondta, hogy mielőtt megvenné a kamerát, megnézhetné a gitárokat. Ő esküvői zenész, és hogy milyen szépek a hangszereink. Vicces volt, jó kedélyű. Az egész fickónak olyan pozitív kisugárzása volt, hogy miután elment, fel-felhoztuk, hogy milyen jó energiái voltak. 

Másnap volt időpontunk a nagykövetségre, majd 3 órás volt a 150 km, gyűlöletes Dublin autózni. Aznap is megbeszéltük, hogy a főváros az egyetlen hely Írországban, amint mindketten utálunk.

Időpontra érkeztünk, (előtte váltottam az egyik hölggyel emailt, mert nem sikerült 3 időpontot befoglalni, csak kettőt, de írták, hogy menjünk nyugodtan, megcsinálják mindhármunk útlevelét), kedvesen megkértek, hogy várjunk egy kicsit még. Majd miután az a 15 perc is letelt, újra becsengettünk, mondta a hölgy, h bemehetünk, de sajnos az előttünk levővel nagyon lassan haladnak. (Magyar állampolgárok, de magyarul semennyire,  és angolul is alig beszéltek. ) De végül parallel elkezdte a mi igénylésünket is: fénykép, ujjlenyomat, digitális aláírás, mindhármunknak. 

Végig nagyon kedvesek voltak velünk, -mi meg ugye alapból azok vagyunk hahaha- és ugyan Beninek mondtam, hogy magyarul írjon alá, végül a keresztneve került előre, de ékezeteket használt a vezetéknevénél. Mondtam a fiatalabbik ügyintézőnek, hogy bocsi..írjon újra alá? Á, nem kell, azért a külföldön élőkkel elnézőbbek.. erre mondtam, hogy de legalább szépen beszél magyarul. 

Ezután olyan cukin neki álltak dicsérni, hogy ez tényleg milyen szuper és hogy köszönik, hogy ilyen jófejek vagyunk és kedvesek.

Konkrétan semmit nem csináltunk, de jól esett nagyon.

És sajnos tényleg óóriási, hogy nálunk mindenki beszél/ír/olvas magyarul.. meg persze mindenki le is érettségizett magyarból is (Beni is lefog).. én ebben a témában nagyon előítéletes vagyok. Magyar szülők gyereke, azt’ nem beszél magyarul.. komolyan, mindig ledöbbent. Mindig van vmi fullshit duma, hogy miért nem.. de Beni is csak 2 volt, mikor ide költöztünk, beszélni is csak babanyelven beszélt. Ma meg Presszert énekel, meg ősEddát, meg Kispált..a Kamaszt meg magyarul olvasta Dosztojevszkijtől. És nem valami különleges, csodagyerekeink vannak, hanem csak beszélünk hozzájuk, és foglalkoztunk velük, sokat.

Nálunk még Lars is magyar. Marci haverjai is megtanulták azt, hogy “Lars ül” meg hogy “pacsi” .. és Lars leül és ad nekik pacsit, :) 

Mindenféle

 Kari végül bő egy hetet maradt itthon, ma megy csak haza. 

Mindketten szeretjük, ha a “nagyok” hazajönnek, jó gyerekek nagyon.

Pénteken nem dolgozott, Eoin sem, így ő is átjött a hétvégére, és aznap ők főztek. 

Stir fry volt, meg az a portugál vaníliás süti. Nagyon finom volt, jól esett és pikk-pakk elfogyott minden.

Tomi is beugrott szombaton egy kávéra, Jancsi is itthon van, szóval megint telt házas a hétvégénk.

Kari és Tomi meg úgy döntöttek, hogy elmennek együtt a Sopron Fest-re. Megvettek mindent, vip jegy, bécsi reptér, onnan vonattal Sopronba. A legviccesebb, hogy pont abban a szállodában fognak megszállni, ahová ‘95 októberében mentünk a 2 és fél éves Hannával meg a 7-8 hónapos Tomikával, a házassági évfordulónkon. (Sopronba mentünk nászútra) Szóval Tominak mondtuk is, hogy “hazajár” abba a szállodába :)

Nemrégiben láttam az instán egy nagyon jól kinéző mákos citromtortát. Úgyhogy jól el is határoztam, hogy ezt megcsinálom Alannek, cukormentesen (lisztmentesen is lehetett volna, mert csak 80 g kellett bele, de nem volt itthon alternatív liszt, úgyhogy csak cukormentes lett.) 

Tegnap megcsináltam, nagyon finom lett, a citromkrém miatt nincs olyan “nehéz” érzete a sütinek. 

Tegnap amúgy is sütős napom volt, a nagy létszám miatt házi pizzát csináltam, másfél kiló lisztből.

Az esküvőig már kevesebb, mint 60 nap van, jó közel van már. Én online megvettem a ruhámat, a cipőmet és minden jó lett elsőre. A fiúk jönnek most, de hamarosan nekik is meg lesz a szerelésük. Fodrász lebeszélve, a makeup-ot Kaci csinálja meg nekünk, körmöshöz meg nem megyek lol (pénteken megyek egy SOS hajvágásra, mert kicsit most visszanövesztem a hajamat, hogy lehessen vmit csinálni vele, de a fülem/nyakamnál már tökre idegesít..) 

Kedden megyünk a nagykövetségre, lejár az útlevelünk, meg kell újítani. Marci már elintézte a múlt héten az övét, az egyetemtől kb 15 perc séta neki. Nekem fél napot ki kell vennem, plusz 300 km.. de hát ez van. Beninek meg épp egy hét szünet van a suliban. 

Hosszú hétvége

 Tavaly úgy döntött a kormány, hogy bevezetnek egy extra bank holiday hétfőt februárban. Ez lett a St Brigid napja, úgyhogy erre a hosszú hétvégére hazajött majdnem mindenki, ( Jancsi nem, mert ő inkább Augsburgba repült Kacihez erre a 3 napra.) 

Kariék pár nappal korábban érkeztek haza Svájcból. Életük első síelésén voltak, egy hetet voltak ott, egy német barátnőjük és annak a családjával/barátaikkal.

Olyan fantasztikus helyen voltak, végignéztük az összes fotóját, videóját, tényleg lélegzetelállító volt. Nagyon élvezték a síelést, Karinak nagyon jól is ment, a 3. napon már olyan pályákon ment, ami középhaladónak volt jelölve.. szóval valószínűleg mennek még. 

Tök jókat dumáltunk, játszottunk sokat, sütöttünk-főztünk. 

Szombaton nagyon szép időnk volt, úgyhogy kicsit rendet tettünk a kertben is, Alan lenyírta a füvet, én levagdostam a szomszéd átnyúló gazait.

Hétfőn is még nagyon tavaszias volt az idő, Beni átment az egyik haverjához burgerezni, Alan meg kitalálta, hogy menne egyet a bicaján, úgyhogy én összeszedtem az itthon lévőket plusz Larsiet és Alan után autóztunk a Kilcooley Abbey-hez, sétáltunk egy nagyot, Lars konkrétan rongyként kifeküdt a nap végén.. aznap túrós pogácsát sütöttem (a babgulyás mellé) azt vittünk meg forró teát a bringásnak, szóval jó kis délutánunk volt.

A jó dolgok..

 Az R utáni lehangoltságból nagyon gyorsan kikeveredtünk, ugyanis kedden eldöntetett, hogy mi is lesz idén nyáron..

Több elképzelésünk volt, de ezek között idén nem szerepelt Magyarország, tavaly sokkal többe került, mint ahogyan azt elképzeltük.

Idén is 4en megyünk, Marci-Beni és mi ketten. Volt szó a Kanári szigetekről, volt szó kisebb-nagyobb európai körútról, saját kocsival. 

De ahogy talán írtam is már, bármiféle jegyet csak májusban, az esküvő után tervezünk megvenni, de végül úgy döntöttünk, hogy irány Franciaország és mivel mindkét társaságnál van lehetőség depozittal bebiztosítani a helyünket és a fennmaradó 90%-ot meg elég az utazás előtt egy hónappal kifizetni, le is csaptunk a Stena Line egyik ajánlatára. 

Mivel a tavaly őszi normandiai utunk nagy hatással volt ránk (konkrétan 5 percenként mondogattuk, hogy “ide el kell hozni a fiúkat is”) így most 2 hét vár ránk Normandiában. Lesz benne Párizs is, meg az autóverseny-őrült fiaink miatt Le Mans is. 

Még 167 nap. :)

Aztán, szintén feldobott az is minket, hogy Z-ék, akik tavaly márciusban voltak nálunk, idén is jönnek. Meg is vették már a repjegyet, szept végére.

Sőt Alan unokatesója is jön a két Marci korú fiával, pont a nyaralásunk előtti héten.

És van egy tervünk, novemberre, ami remélem, hogy összejön, de még nagyon képlékeny, így nem akarom elkiabálni, de extraszuper lenne, ha sikerülne összehoznunk… és csak a terv tudata is felpörget.

Máglyarakás

 Apai nagymamám, A Mama, tegnap lett volna 96 éves..

Sokat gondolok Rá, és ahogy régen írtam is, ha máglyarakást csinálok, mindig ő jut az eszembe. Mindketten a mamáinkkal játszottunk snapszer partikat, akárhányszor (sokszor) snapszerozunk a srácokkal, mindig szóba kerülnek a mamáink. 

Tegnap rántott husi volt és meg máglyarakás.

De..

Teszek ide képeket, mert amúgy 1000 km-t autóztunk velük, és pl az Inchen olyan tengeri köd volt, amilyet életemben nem láttam ott. Csak az öbölben volt, ahogy mentünk fel a hegyre, úgy tisztult ki minden, nagyon érdekes volt. 

Vasárnap  pl Marci is eljött velünk, hogy legyen társaságunk, cuki volt nagyon.

Ballybunion: 

Inch beach: 

Conor-Pass:

Brandon-Bay: 

Tegnapi naplemente: 

A 4 napról

 .. röviden:

Az egyik legszörnyűbb vendégség volt.

Kicsit hosszabban: 

R sosem volt könnyű ember, és ahogy öregszik egyre kevésbé az. Az elmúlt években, akárhányszor találkoztunk vele, meg-megbántott, de igyekeztünk fátylat borítani rá, megmagyarázni, hogy biztosan nem úgy gondolta.. stbstb..

De amit ebben a 4 napban művelt, az túlment minden határon, szombat este úgy feküdtünk le, hogy megbeszéltük, csak a jó modorunk miatt nem basszuk ki a lakásunkból, éljük túl a vasárnapot valahogy, hétfőn kivisszük őket a reptérre és részünkről ennyi volt.

Így végül nem is a Hookheadhez mentünk ki vasárnap, hanem elmentünk a Dingle-fsz-re, hogy addig se itt mérgezze a gyerekeink levegőjét. 

Életünk leghosszabb, legnyomasztóbb kirándulása volt, a hazaút sohavégetnemérőnek tűnt.. áaá..

Alan nagyon csalódott, sajnálom őt, most jó pár napig sokat fogunk beszélni a történtekről, de mi így működünk, kibeszéljük, megemésztjük és túllépünk rajta.

Egy tuti: ide soha többet be nem teszi R a lábát. 

Januári mindennapok

 Megint betört a hideg, eddig 3 héten át az eső ömlött/szakadt, ismét olyan belvizekkel, hogy a kacsák, hattyúk is letáboroztak rajtuk. 

Most megint sarkvidéki fagyok vannak, plusz hó. Beni nagy bánatára körülöttünk mindenhol havazott, csak nálunk nem. 

Ezen a héten ma dolgozok utoljára, kivettem a holnapot meg a hétfőt, ui Alan barátja jön a két gyerekével Mo-ról egy hosszú hétvégére.

R-ék egyszer már jártak nálunk. 

Még otthon volt az a szokásunk, hogy együtt szilvesztereztünk. 

Úgyhogy 2015-ben megleptük őket, és vettünk 4üknek jegyet hozzánk, és egy hetet együtt töltöttünk, együtt Szilvesztereztünk. 

Aztán az élet úgy alakult, hogy B lelépett, otthagyta R-t a minden sz*rral is, R egyedül maradt, nevelgeti a gyerekeket, ahogy tudja, és végre megint eljönnek hozzánk. 

Holnap kora reggel landol a gépük Shannonban, onnan nem is haza jövünk, megyünk csavarogni egyet.

Aztán tervben van kocsmázás, Eoin szüleinél szombaton, vasárnap Hookhead, és R a townparkba vágyik nagyon vissza, úgyhogy oda mindenképp kisétálunk.

Csak ne szakadjon az eső.

Közben a munkahelyemen lezsíroztam Hannáék esküvőjére a szabit is, meg intéztem időpontot a nagykövetségre útlevél megújításra.

Ma befejeztük a srácokkal A Királyt, érdekes volt, az első részeknél jó sokat röhögtünk. Sosem voltunk Jimmy-fan-ek, persze ismertük, de olyan szereposztással hozták le a filmet, hogy látni kellett.. Olasz Renátó és Nagy Ervin is nagyszerűen játszottak, nem okoztak csalódást.

A hetedik nap, juhéj

 Ma telik le a 7 nap lakásfogság. 

Az első két, két és fél nap nem voltam jól, lázas voltam, meg az izületeim fájtak, meg nagyon vacak irritáló, száraz köhögésem volt. És kb amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. A tüdőm végig tiszta volt, semmi trutyi nem volt benne.

Így miután jobban lettem, a karácsonyi nagytakarításkor kimarad dolgokat megcsináltam. Fiókok kiszedése, a benne lévő sz*rok szortírozása. Majd ugyanez a ruhákkal, mindhárom fiú plusz az én kinőtt/nem akarom hordani többé cuccai mentek a charitybe. Alanét csak azért nem, mert ő nem hajlandó ruhát kidobni “mert jó az még”.. (valamire.. pl kocsit lemosni meg szerelős rongynak.. vagy gyúrni.. vagy mittomén)

Netflixeztem.

Megnéztem az Üveghagymát, (eh, oké..) a Szia, Életem-et (még otthon akartam volna megnézni moziban, de pont azután mutatták be, miután visszajöttünk.. többet vártam. Vagy nem tudom. Nem fogom újra megnézni.) a Halványkék szemeket (lassú volt és vontatott, a szereplőket kedvelem, de az amerikaiknak nem megy ez a skandi noir, na.) megnéztem azt a norvég mini sorozatot, amit karácsonykor akartam a Storm for Christmast, (okés, de nem egy Love Actually, jövőre nem ezt fogom elővenni, mint karácsonyi jajdejó film) elkezdtem az Alfahímeket (de nem hinném, hogy befejezném, tökre nem az én stílusom), a Koronát is be akartam fejezni, még karácsony előtt elkezdtük, de aztán mindenis jött, de valahogy most sem volt meg az ihlet.. a 1899-cel ugyanez a helyzet..elkezdtük, be kéne fejezni.. de közben meg olvastam, hogy elkaszálták a sorozatot, úgy meg lehet, hogy se füle se farka nem lesz és csak az időmet vesztegetem. Szóval ez is parkoló pályán van a Koronával együtt. A Kaleidoszkópot elkezdtük esténként, végig fogjuk nézni, de. Közelében nincs a Casa de Papel-nek, annyira amerikai, annyira nem figyelnek a részletekre, bosszantóan hülyének néznek. 

Olvastam.

Befejeztem a legújabb Jussi-Adler Olssen könyvet, belekezdtem a Presszer 2.-be és elkezdtem, illetve már több, mint a felét ki is olvastam az Obsuritas-nak, David Lagercranztól.

És persze nyaraltam is.

Mivel idén is kikértem ez extra egy hónapot, július közepe és augusztus közepe között, jó lenne elmenni valamerre a srácokkal. Ilyentájt van vagy 10-15 féle nyaralóstervünk.. és ezekhez keresünk szállásokat. Aztán, ahogy alakul az évünk, illetve egész április/májusig alakítgatjuk, akkor szoktuk megvenni a jegyeket, onnantól pedig egészen egyértelműen leredukálódik. 

Ja és kiolvastam a netet is (by Alan). Megnéztem kismillió videót cuki kutyákról, kajákról, sütikről. 

És ma megejtettem az első idei jógaórámat is. Még a covix alatt találtam rá egy Amerikában élő magyar jógaoktatóra és az ő videóit szoktam használni. Jól esett, az egy dolog, hogy a lépcsőn is nehezemre esett lejönni, de ez a kellemes fájdalom.

De szerencsére ma már negatív lett a tesztem, plusz a 7 nap is letelt, holnaptól jöhetnek a szokásos semmi-extra hétköznapok.